Ligno Novum
2008-tól kezdődően minden páros évben a Construma kiállításcsokor kiegészül a Ligno Novum Fa- és Asztalosipari Szakkiállítással, valamint a Woodtech erdészeti szakiránnyal. Bár ez utóbbit a szervezők nem annyira szokták már kiemelni, mivel a kiállítók szinte teljes egészében ott maradtak Sopronban.
A kiállítást rendhagyó módon a B pavilonban rendezték be. Nem szeretnék a kiállítók számán meg a standok minőségén lovagolni, mert tudom, hogy nem könnyű műfaj ma a faiparban kiállítást szervezni.
Azt viszont nem értem, hogy a szőnyegezést és a kiállítói teret miért a pavilon közepére tették, ezzel mintegy szigetet képezve a pavilon közepén, arra kényszerítve a megfáradt vándort, hogy keljen át a betontengeren, ami nem a fáradság, inkább a lehangolódás végett nem esett jól.
Hasonlóan a többi ipari kiállításhoz, a Ligno Novum Magyarországon nem innovációk és legújabb technológiák demonstrációja, hanem egy vásár, ahol az adott szakmakör nézelődik és vásárol egy bizonyos értékhatárig. Az igazi nagy üzletek nem itt köttetnek. Még fellelhető nyomokban a „mutassuk meg, mekkora cég vagyunk”, de igazi erődemonstrációnak nem nevezhető. Ezzel egyébként nincs is igazán nagy baj. Balgaság lenne Németországgal és az ottani kiállításokkal összehasonlítani a hazai viszonyok között rendezhető fórumokat. Azonban idén valami hibádzott, ennél azért több van a kalapban. Vannak technikák, amivel erősíteni lehetett volna a szakmai jelleget: konferenciák, szatellit rendezvények. Voltak is próbálkozások, de vagy a közönség nem érkezett meg, vagy az előadók, így a meghirdetett programok nagy része egyszerűen elmaradt.
Ilyen volt például a szakképző intézmények mesterremekeiből szervezett kis bemutató és verseny. A legtöbb intézmény amúgy is ellátogatott a rendezvényre, mivel a Magyar Asztalos Tanulmányi Verseny elméleti fordulója is a kiállítás első napján zajlott, így nem okozott gondot a bútorok szállítása sem.
Construma
Talán a legtöbb embert megmozgató szakkiállítása ma Magyarországnak. Ugyan indusztriális jellegéből jócskán vesztett, de ha nem ezzel az ideával érkezünk, akkor elégedetten távozunk. Itt is érvényesek a Ligno kapcsán elmondottak: inkább vásár, mint kiállítás, de ha nem is találkozunk egetverő innovációkkal, azért tudnak újat mutatni. A kiállítók inkább a magánerős építkezőket célozták meg, és valóban, aki építkezik, az széles keresztmetszetét láthatta az építőipari kínálatnak. Idén besegített a szervezőknek, hogy kormányzati szinten is igyekeznek megtolni az építkezők szekerét. A CSOK és hasonlók, valamint az építőipar derűsebb hangulata, a remek idő igazán kedvező körülményeket teremtettek. A rendezvény számos, sok esetben kreditpontokat érő konferencia kísérte, amit főleg az építész szakma tehetett zsebre. Látogatókra nem lehetett panasz. Az idei a 35. kiállítás volt a rendezvény életében.
Ez nyilván kihatott a csokor többi rendezvényére is. Önmagában az a tény, hogy a közönség akvirálásának egy részét elvégzi a Construma, mint központi rendezvény, nagyszerű. Ugyanakkor a szakmai átfedésekből adódóan számos kiállító vándorol át a kísérő rendezvényről. Szerintem ez komoly probléma lehet egy olyan kiállításnak, mint a Ligno Novum, de a megoldást magam sem tudom.
Otthondesign
A kiállítás előtt azt írtuk, az igazi tét az, hogy sikerül-e kiszabadulni a jakuzzik fogságából. Azt kell mondjam, a helyzet nem reménytelen. Vannak kifejezetten ígéretes, előremutató jelek, melyek arra bátorítanak, hogy reménykedjünk: lehet, hogy lesz egyszer egy normális lakossági “otthon” kiállításunk.
Direkt nem bútoros kiállítást írtam, mert momentán abból volt a legkevesebb, mármint bútorból. Ugyanakkor egy szép élettér kialakításához egészen sok mindent megtalálhattunk már a G és az F pavilonban. A medencék, kádak, szaunák még mindig nagyon nagy részét adják a kiállításnak, de már nem annyira nyomasztó a fölényük. Elvégre a fürdő is a lakás része. Mutatkozni látszik egyfajta szakmai következetesség is. Az F pavilonban a konyhai gépek, kiegészítők kaptak helyet. Egy térben egy téma (!).
Az igazi meglepetést azonban idén a szatellit programok hozták el. A Magyar Design stand és a Download Design újbóli színrelépése üde és szakmailag is tartalmas momentumai voltak a kiállításnak. A Magyar Design standon magyar tervezők munkáit láthattuk (nem is gondoltátok volna, ugye?).
A tervezőkkel idén a Stilblog készített interjúsorozatot.
Szóval önmagában ez még kevés lett volna, de idén már nem egy makettkiállításhoz hasonlított a felhozatal. Érett, valóban piacképes termékeket láthattunk. Anyaghasználat és kivitelezés terén is kézzelfogható a változás. Ez nemcsak a tervezők érdeme (bár elsősorban az övék), hanem a háttérben dolgozó szervezői csapaté is. A tervezőt összehozni a megfelelő kivitelezővel, megteremteni az anyagi feltételeket egy kezdő tervező esetében komoly feladat, lelkes segítők nélkül nehéz.
A Download Design programot 2015-ben hívta életre a Moholy Nagy László Egyetem és a Bútorszövetség. Őszintén bevallom, féltem, hogy a tavalyi előszoba témakör után idén alábbhagy a lelkesedés. Ehhez képest nemhogy kitartottak a szervezők, hanem rátettek egy lapáttal. Az idei téma a gyerekbútor volt. Itt is mintha kicsit érettebb tervek és tárgyak születtek volna, mint ami korábban jellemző volt. Többek között Halasi Rita és Cselényi Krisztina munkájának tudom ezt be. Ők ketten azok, aki felvállalták a kivitelezők és a tervezők közötti koordinátori munka nagy részét. Nyilván évek múlva ezeket az ismereteket és tudást is felszedik majd a hallgatók és a fiatal designerek, de most még nagyon fontos ez a fajta szakmaszervezési tapasztalat. Hosszú távon a gyártó és tervező egymásra hatása és a közös gondolkodás hozhat csak érett termékeket.
Az első gyermek érkezése témakörben idén 11 munka készült. Kimondottan bababútor tervezése volt a kiírás 0-3 éves korosztály számára.
Wood Like
A végére hagyom az igazi csemegét, mint kisgyerek a kakaós csiga közepét. Szeretni való kezdeményezés annak a célnak szentelve, hogyan népszerűsítsük a fához köthető szakmákat és persze a képzést. Nagy érdeklődés kísérte a Wood Like brand első megjelenését az idei Construma – OTTHON Design pavilonjában.
Az együttműködők, résztvevők és a látogatók mellett külön köszönet illeti Halasi Rita Mária kurátort, design szakértőt, aki hathatós munkájával járult hozzá a projekt sikeréhez. Az összefogás már önmagában is példaértékű: Magyar Bútor és Faipari Szövetség, MOME – Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK), Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola.
A megvalósítás pedig teljesen európai. Őszinte és kedves.