1946 tavaszán, közvetlenül a háborút követően nagy tömeg gyűlt össze, amikor Lovely Cottage-on áthaladt a Brit Grand National. Ez volt az utolsó alkalom és ezzel lezárult egy több évtizedes hagyomány, amely 1876-ban vette kezdetét.
Az ezt követő időszakban a használaton kívül álló istállók állapota fokozatosan leromlott. Egy napon azonban Andy Ramus, az AR Design Stúdió vezetője meglátta a lehetőséget a gazdasági épületek egyikében. Az eredeti funkciók figyelembevételével, ugyanakkor a statikai és funkcionális szempontokat is szem előtt tartva készítették el a terveket. A szerkezetet és az évtizedek alatt stílusosan megöregedett faanyagot próbálták a lehető legtöbb helyen megmenteni.
Az istállóközlekedő terét egyben meghagyták, amely most is folyosóként funkcionál. Ízlésesen sikerült társítani a klasszikus értékeket és a legmodernebb belsőépítészeti alapanyagokat, technológiákat. A rusztikus kézműves fa felületek jól megférnek a fűtött csiszolt betonnal és a fehér falakkal. Igyekeztek a belső terek, boxok felosztását megtartani, és olyan funkcionális tereket létrehozni, ahol ez a szellős, légies szerkezet nem válik a napi használat kárára. A beépített tetőablakok tovább tágították a belső teret, ehhez a fehér falak természetesen csak hozzátettek. Mivel a felújított fa szerkezeti elemek nagyon karakteresek, szerették volna, ha ez az enteriőr nem változik. Éppen ezért az újonnan bekerült bútorok formai kialakítása és anyaghasználata letisztult, egyszerű vonalvezetésű.
Amellett, hogy az istálló falait, szerkezeti elemeit megtartották, néhány apró részlet is új szerepet kapott. Ilyen például az itatókból kialakított mosdó vagy a lovak kikötésére szolgáló kovácsoltvas gyűrűk, amelyek törölközőtartóként élnek tovább.
A földszintes téglaépület eredeti fa ablakait porszórt fémkeretes hőszigetelt üvegablakokra cserélték. Végeredményben a tervezőknek és a kivitelezőknek sikerült egy olyan épületet alkotni, amelynek stílusa és lelke is van.