Trendek
A Milánói Bútorszalon konyhás szekciójának felhozatalát tekintve azt kell mondjuk, néhány kivételtől eltekintve, ezeknek a trendeknek tér kell. Ha konkrétabban akarunk fogalmazni, akkor úgy min. 40-50 m2, ahol elfér egy 8 méteres konyha konyhaszigettel. De ezzel nem mondtunk újat, nem a „kispénzűeket” célozták meg, amikor a standokat építették.
Továbbra is a nappaliban a konyha
Ebben mi magyarok is teljesen naprakészek vagyunk, hiszen a legtöbb új lakás így épül. A kiállításon a neves konyhagyártók legújabb fejlesztései gyakran bútoron belül megteremtenek egyfajta átmenetet, amellyel összekapcsolják, ugyanakkor valamilyen szinten el is különítik a konyha-, étkező-, nappali funkciót.
Attól függetlenül, hogy egyre kevesebb könyvet olvasunk, mégis jellegzetes kellék a könyvespolcba átsikló konyhabútor. A konyhákra jellemző egyfajta „simulékonyság”: letisztult formák, diszkrét fogantyúmegoldások, szolid világítások, ajtók mögé zárt magasszekrények stb. A konyhasziget még mindig nélkülözhetetlen egység, legtöbbször két „féltekével”: a belső oldal a konyha, míg a külső oldal a nappali szerves része.
Szögletes formák
A korábbi években – valószínűleg a kiállítás jelentőségére is tekintettel – számos gyártó bonyolult íves formákkal kápráztatta el a nézőközönséget. Idén talán a hétköznapokban is élhetőbb konyhákkal találkozhattunk. Jellemzőek a szögletes, sarkos formák, valamiféle természetes eleganciával. Mintha a minimál design fogalmát kicsit átértelmezték volna, már kevesebb a túlságosan steril, hideg hatást keltő konyha. Az elrendezéseket illetően rendkívül változatos a kép. A magasszekrények éppen úgy jellemzőek, mint a hagyományos felső szekrények. Megfigyelhető, hogy a hátfalpanel helyére tárolórekeszek kerültek. Ezeket nem mindig rejtik tolóajtó mögé, sőt inkább a figyelem középpontjába kerülnek, főleg, hogy megvilágításuk viszonylag egyszerű. De ugyanilyen nyitott polcok elhelyezhetők önállóan a konyhához kapcsolva, kicsit szabadabb formában. Funkciójukat csupán az határozza meg, mit pakolunk rájuk.
A jó öreg tölgy
A tömörfa felületeket egyértelműen a tölgy uralta. Mellette talán még a dió emelhető ki, fiókbelsőkben a bükk, az összes többi fafaj lényegesen kisebb jelentőséggel bírt. Azért mondunk inkább felületeket, mert a klasszikus tömörfát ma már számos más alapanyaggal váltják ki. Így például gondosan megválogatott furnérokkal vagy svartnikkal, amelyek forgácslap, lécbetét, tömör tábla, vagy akár alukeret hordozóra is kerülhetnek.
De térjünk vissza még kicsit a tölgyhöz. A korszerű felületkezelő anyagoknak köszönhetően ma már alap, hogy el lehet érni a teljesen világos natúr tölgy hatást, amely évek múltán sem sárgul. A látványt még tovább fokozza, hogy az egyenes szálfutású, hibátlan anyagok mellett egyre több a rusztikus, néha kieső göcsös, repedt vagy akár kefézett struktúra. És ezek sem tömörfák, hanem válogatott furnérok a megfelelő hordozón. Azért itt meg kell említeni a manapság már megtévesztésig hasonló laminált szinkrondekor felületeket is, amelyekkel gyakran kiváltják a tömörfát.
Színek és anyagok
A milánói kiállításon mindig alapanyagok kavalkádjával találkozhatunk. Ezért nem igazán lehet trendeket meghatározni: fa, fém, kő, üveg és kompozitok a legkülönfélébb variációkban.
Mivel Olaszországban vagyunk, így még az sem meglepő, hogy szinte minden munkapult természetes vagy szintetikus kőből készül. Megfigyelhető viszont egy olasz jellegzetesség, mégpedig a fémkeretes frontok használata. Sokszor észre sem vesszük, csak akkor, ha kinyitjuk az ajtót, ugyanis a felületükre képesek bármilyen anyagot rádolgozni.
A színekre ugyanazt mondhatnánk, mint a formákra. Valamivel egészségesebb a kép, kicsit kikoptak a pillanatnyi divatnak hódoló rikító színek. Persze most is felvillant néhol a narancssárga vagy a lila, de többnyire a szürke és a barna árnyalatara, valamint a fekete és fehér színekre helyeződött a hangsúly. Ez utóbbiakat jellemzően más anyagokkal kombinálva alkalmazták, amely előnyösen „színesíti” az összhatást.