Főoldal Friss Milánóból jövet-menet: Salone del Mobile 2018

Milánóból jövet-menet: Salone del Mobile 2018

szerző Csonka Imre

Az élményekkel teli utazás garantált, ha az ember Olaszországba indul. A szakmai tapasztalatok már vegyesek, de úgy tűnik, mostanában ilyen idők járnak. A Milánói Bútorszalon vagy ahogyan ők nevezik, a Salone del Mobile egy design bomba az érzékek birodalmára, a sokkhatás garantált.

Már az úton eldöntöttem, hogy rendhagyó beszámolót írok és végleg felhagyok a márkák és designerek alázatos felsorolásával. Már csak annak okán is, mert a teljességre való törekvés eleve kudarcra ítélt.

Egy 1000 kilométeres út esetén érdemes oda-vissza, de egyszer mindenképpen megszakítani az utazást. Talán azért gondolom így, mert kiváncsibb vagyok, mint régen, vagy öregebb. Attól tartok, ez utóbbi, mindenesetre örülök, hogy Padova lett a köztes megálló. Itt található európa (a világ?) legrégibb egyetemi botanikus kertje.

Orto Botanico

A kert önmagában is varázslatos, mint a legtöbb botanikus kert. Itt azonban több száz év, mint élő múlt van jelen, viszonylag kis területen, nem mellesleg a város központjában. A kertet 1545-ben egyetemisták alapították. Felépítése a klasszikus gyógynövény és fűszerkert vonalvezetését követte. Az elsősorban gyógynövényekre épülő kultúra megmutatása mára sok elemmel kiegészült, így teljesebb és összetettebb képet mutat a kert és a mellette felépült biodiverzitást demonstráló “üvegház”.

Orto botanico di Padova

Orto botanico di Padova

A tematikus gyűjtemények és a rekonstruált természeti környezetek mentén évszázados fákat láthatunk, mint pl. Goethe pálmája, ami a kert legöregebb lakója. Európa egyik legrégibb túlélője a Szt. Péter pálma, ez inspirálta Goethet a növények metamorfózisa című teóriájának megírásában. De van itt keleti platán 1680-ból, ginkgo biloba 1750-ből, déli magnólia 1786-ból. Ne feledkezzünk meg a himalájai cédrusról 1828-ból, amely az első Olaszországba importált példány.

Biodiverzitás kert

A kert új üvegházai nap- és vízenergiákkal működnek. A házigazdák a látogatókat utazásra hívják, melynek során bemutatják a Föld klimatikus zónáit, így megfigyelhető, a növények hogyan alkalmazkodtak a különböző környezeti tényezőkhöz.

Biodiverzitás ház
Az útvonal 5 biomot foglal magában: trópusi esőerdő, sub humid trópusi esőerdő, mérsékelt, mediterrán és száraz égövi régiók. Emellett rendkívül látványosan demonstrálják a botanika és an-tropológia összefonódását, emberiség és a növények ősrégi kapcsolatát.

Orto botanico di Padova
Orto botanico di Padova
Orto botanico di Padova
Orto botanico di Padova

Fotókon, videókon és kiállított tárgyakon keresztül szemléltetik azt a szimbiózist, amiben a ma élő primitív népeknek még lehetőségük van együtt élni a természettel, környezetükkel úgy, hogy ne zsákmányolják ki azt.

Ennyi kitérő azt hiszem belefér, pláne, ha az ember a soproni alma materból indul neki az életnek.

Salon/Eurocucina

Unalomig ismételt információ, hogy kétévente Euro Cucina a kísérő rendezvény. Ezt most némiképp felülírnám, mert egyáltalán nem kísérő rendezvény. Én is, mint sokan mások, erős felbuzdulásban itt kezdtem a vásárlátogatást. Hiba volt.

A kiállítás első napján, gyakorlatilag nem lehetett mozogni a konyhás pavilonokban. Olyan fokú volt az érdeklődés, hogy a normál újságírói tevékenység lehetetlenné vált. Annak ellenére, hogy elméletileg a kedd egy szakmai nap volt. Jól demonstrálja a helyzetet, hogy számos olyan standdal találkoztunk, ahol hiába mutattuk fel a sajtóigazolványt, sorba kellett állnunk egy visit card-ért, majd újabb sorban állást követően engedtek be minket a standra. A Valcucine esetében ez nettó egyórás várakozást vett igénybe.

Túllendülve ezeken a kis afférokon, az olaszok hozták a kötelezőt, de csak annyit. Az is lehet, hogy már túl sokat láttam, de a szimpla marketing fejlesztésektől már nem igazán ájulunk el, sajnos még nagy gyártók esetében is ebből láttunk többet.

A konyha ipari terület a lakáson belül, már amelyikben főznek, ugye, és nemcsak státusz szimbólum, de erről majd máskor. Szóval a konyha rendkívül design érzékeny terület lett, amellett hogy funkcionalitás kárára nem szabadna tervezési kunsztokat végrehajtani.

A helyzetet tovább árnyalja az a jelenség, hogy a konyha egyre közelebb kerül a nappali térhez, anyaghasználatában, formáiban egyre jobban közelít a nappalinkhoz és ez új kihívások elé állítja a konyhatervezőket. Ez egy motiváló tényező, ami tetten érhető volt. Második katalizátora a tervezésnek az új anyagok beépítése, vagy feledésbe merült anyagok újra divatba hozása.

Két évvel ezelőtt az üveg, a vörösréz és a természetes és szintetikus kőfelületek dominanciáját láthattuk, most talán a LED technológia az egyetlen, ami ilyen offenzívára volt képes.

Harmadik inspiráló tényező az életforma változás. Szingli vagy nem szingli, ez itt a kérdés! Menő otthon főzni vagy nem menő? Része az életemnek a főzés, vagy egy szükséges rossz?
Körülbelül e három kérdéskör megválaszolása, pontosabban az ezekre adott válaszok jelölik ki az irányokat.
A fenti gondolatmenetet követve, vagy abból kiragadva szeretnék nektek pédákat mutatni.

Közelebb a nappalihoz

A konyhák térfoglalása együtt jár azzal, hogy szalonképesebbé kellett őket tenni (szó szerint). Finomabb frontmegoldások, felületek és mozgató mechanizmusok kerültek előtérbe, hatékonyabb elszívás, és gyönyörű konyhagépek. A szoborszerű elszívók épp úgy ezt a folyamatot segítik, mint a mindent egy mozdulattal eltakaró több négyzetméteres üvegfrontok. A bútor ma már nem csak egy bútor, hanem komplex élmény: fény, hang, forma…

A fény nem csupán mint funkcionális elem, hanem mint látvány és a menőzés emblematikus eleme is jelen van. Nem mondom, hogy nem tesz hozzá egy konyha vagy nappali hangulatához, de a gesztusérzékelős vezérlés és a színek állandó változtatását kicsit turistalátványosságnak érzem.

Mondom ezt annak ellenére, hogy kedvenc konyhás cégem, a Valcucine követte el.

Ugyanakkor, ha épp főzök és könyékig maszatos vagyok, de fel kellene kapcsolni a villanyt, szóval jól jöhet még a gesztusérzékelés…

Ha a nappaliból is látszik, mekkora a kupi a konyhában, az nem jó. A főzéshez szükséges konyhai kisgépeket állandóan kicsomagolni, elpakolni, az szintén nem jó. Egy mozdulattal mindent eltüntetni, az jó!

A Valcucine ellensúlyos frontjai kifinomult mérnöki megoldást párosítanak a trendi felületekkel. A billenő ajtó és a vertikálisan működő tolóajtó rendszerük sem az idei év fejlesztése, viszont mindkettő zseniális.

A Riva standján látott bútordarab, a Cambusa sorozat arra példa, hogyan kell betolni a nappaliba egy tálaló bútort, amit egy mozdulattal tudunk kitárni. Az olasz cég egyébként egyedi kérésre változtatható beltartalommal tervezi és kivitelezi a bútorcsalád tagjait. Ugyanezt tudja a Bulthaup b2-es modellje is.

Bulthaup B2

Riva 1920

Az egy mozdulattal eltüntetni és a kis terekben élni gondolatokat talán a Sanwacompany munkái szemléltetik a legjobban. Több olyan konyhakoncepciót is bemutattak, amiben a mobilitásra, a hagyományoktól elszakadó anyagtársításokra és a kis terekben is működő kompakt megoldásokra koncentráltak (AM01, QB01).

A mini konyha nem egy szimpla poén, mára meghatározó irányzat
A mini konyha nem egy szimpla poén, mára meghatározó irányzat
A mini konyha nem egy szimpla poén, mára meghatározó irányzat
A mini konyha nem egy szimpla poén, mára meghatározó irányzat
A mini konyha nem egy szimpla poén, mára meghatározó irányzat
A mini konyha nem egy szimpla poén, mára meghatározó irányzat
A mini konyha nem egy szimpla poén, mára meghatározó irányzat
A mini konyha nem egy szimpla poén, mára meghatározó irányzat

Azt vallják, hogy a múltban mindig rögzített bútorok is mobilissá tehetőek. Egy “kockába” lehet koncentrálni minden olyan lényeges elemet, ami egy konyhát működőképessé tesz. Erre a gondolatra különböző anyagtársításokkal, az olasz gyártástechnológia és a japán minimalizmus prezentálásával hoztak példákat. Természetesen ezek egy, max. két emberig életszerű megoldások, egy ötfős családnak ez nem konyha.

Az üveg, a szintetikus kövek (tudom, hogy pongyola a kifejezés, de sokszor követhetetlen, hogy mi a kötőanyag) továbbra is meghatározó felületek. Sajnos egyre több az inkább műanyag érzést keltő, kőnek látszó anyag, mint a valődi kő. Nyilván sokkal nagyobb szabadságot ad a megmunkálás terén, bizonyos tulajdonságai pedig jobbak, mint egy gránitból készült pultnak, de ez nem az, csak annak látszik.

Üveg ajtók tetszőlegesen festve

Üveg ajtók tetszőlegesen festve

Üveg ajtók tetszőlegesen festve

Üveg ajtók tetszőlegesen festve

Fa felületeket, leszámítva néhány tradicionális gyártót (Team7, Riva 1920, stb), mutatóba és luxusként látunk. Nem választanám külön a furnérozott felületeket sem, mert szintén effekt szinten jelennek csak meg a kínálatban.

Team7 konyha

Ez is érdekes lehet számodra

Népszerű