Korábban a milánói beszámolónk kapcsán írtunk arról, hogy koncepcionálisan újszerű bútorok megalkotásához nem baj, ha vannak új felfogású terek vagy megjelennek új funkciók.
Most itt van egy régi-új “funkció”, a bakelit lemez, pontosabban a bakelit lemez hallgatás úri huncutsága.
Nyilván a Spotify és mobiltelefon-füles kombináció uralta világban ez egy teljesen más kategória, de azért van létjogosultsága, mert más,
Ez nem az a fórum, ahol arról kellene diskurálni, hogy ugyanaz a lemez, hogy szól CD-n és hogy szól bakeliten. Fogadjuk el, hogy bakelit lemezen igenis mást hallunk, szofisztikáltabb és kevésbé steril.
A bakelit lemezt hallgatni nem lehet csak úgy futva, kapkodva. Ehhez a műfajhoz le kell lassulni és időt szánni rá, talán pont ebben van az igazi varázsa a kifinomult hangzás mellett.
Stian Herdal norvég designer 2015-ben indította vállalkozását. Hol máshol, mint egy garázsban.
Jelenleg sincs túl sok terméke, viszont már nemzetközi szinten értékesít. A portfólió egyik markáns darabja a bakelit lemezjátszót, erősítőt és természetesen a lemezek tárolását szolgáló bútor darab.
A fekete festett felület és a nyers tölgy roló, valamint lábszerkezet szépen illeszkedik a fekete lemezekhez. Az látszik, ami a lényeg: lemezjátszó és a lemezek. Ez utóbbiból a tevező leírása szerint 200 darabot tudunk úgy tárolni, hogy rend legyen és közben kényelmesen tudjunk böngészni.
Az erősítő és a szükséges csatlakozók a rolós ajtó mögött kaptak helyet. Az asztalka méreteit egyébként bizonyos határok között a megrendelő igényeihez igazítják.
A bútordarab ára: 1 855 amerikai dollár, ez cirka félmillió forint