A hazai bútorkiállítások kínálata finoman szólva is silány és felszínes. Ez nem a kiállításszervezők, hanem elsősorban a kiállítók hibája. A szervező többnyire csak fut a pénze után és a végén beenged a rendezvényre olyanokat is, akiknek semmi keresnivalója nem lenne ott.
Persze a koncepció és a kreativitás sem egetverő, de alapvetően a kiállítókon múlik egy kiállítás sikere.
Ebben a deprimált környezetben mégis akad időről-időre valaki, aki nekifut a lehetetlen küldetésnek.
A S/ALON Budapest már nevében is próbált elszakadni a „kiállítástól” és a „vásártól”
A szervezők (akik egyébként a Konyhakiállítást is jegyzik) több ponton is igyekeztek valami újat hozni. A koncepció, miszerint enteriőrökbe rendezve, több brand együttes szereplésével mutatnának be lakótereket, egyfajta életérzést, csak részben sikerült.
A bátor elképzelés többnyire a kiállítók kishitűségén bukik meg. Szeretik a saját portékájukat a maguk által megálmodott térben bemutatni. A másik óriási probléma, hogy idehaza nem a gyártók, hanem szinte minden esetben a képviseletet ellátó kereskedők állítanak ki. Kisebb büdzsé, szűkebb mozgástér.
Nemcsak a lakberendezőkről és belsőépítészekről beszélek, akik – kevés kivétellel – minimális tudással rendelkeznek a bútorokról, hanem a végfelhasználókról, akik sok esetben milliós tételeket hagynak ott egy-egy kereskedőnél, szóval ők is szeretnének többet tudni.
Szóval megérdemelné a szakma, pontosabban a BÚTOR, hogy méltó helyre kerüljön a presztízs termékek sorában.
A kiállítói teret a világítással, pontosabban annak elhagyásával, sok takarással próbálták elrejteni, illetve feledtetni velünk, hogy ez egy „tornaterem”. Jó, túlzok egy kicsit, de csak azért sarkítom ki, hogy plasztikusabb legyen a dolog. Szóval
Nem kell messze menni csak mondjuk Bécsig, hogy lássuk, hogy kell ezt csinálni.
Mindezek ellenére bátor és előremutató kezdeményezés, reméljük túléli a kezdeti nehézségeket.