Az utóbbi időben több Tasmán projektbe is belebotlottunk, ez az egyik. Nem lebecsülve az olvasóközönséget, inkább csak segítve az ismeretek bővítését… szóval: Tasmánia Ausztrália legnagyobb szigete és egyben a legkisebb területű szövetségi állama. A Déli-óceán és a Tasman-tenger övezi és több apró sziget veszi körül. Nincs közel.
A ház sok szempontból példaértékű. Hosszan sorolhatnám, hogy mik azok az érdemek, amiket itthon is szívesen látnánk, amikor valaki érintetlen környezetbe beteszi a lábát, de csak néhányra jut idő.
A tervezés során az ökologikus szemlélet alapvető volt, anyaghasználat és fenntarthatóság szempontjából egyaránt. Az alázat és a praktikumra való törekvés szintúgy,
Ennyi is elég.
Az érkezési oldalon egy szimbolikus kapu fogad minket, de inkább a tűzifa tárolás a dolga, mintsem az, hogy bármit is elkerítsen. Az épület alatt helyezték el a víztároló tartályokat, ahol az esővizet gyűjtik, a ház energiaellátását napelemekről oldották meg, ez a tetőre került.
A házban nincs mozgatható bútor, csak a galérián található matrac és egy teaházasztal. Gyakorlatilag minden bútorzat vagy tárolást szolgáló funkció a ház szerves része, integrálva a falszerkezetbe. Ez a fajta puritán megközelítés a taiwani származású, tradicionális japán házban nevelkedett megrendelő ízlését tükrözi.
A falszerkezet, a belső felületek kialakításakor a faanyag dominál. Hasonlóan, mint a ház két oldalán található terasz és falburkolat esetében. A tömörfa és furnérozott felületek mégsem nyomasztók, köszönhetően a „keret nélküli” ablakoknak és tolóajtóknak.
Bentről nézve akadálytalanul engedik be a kinti színes világot. Az embernek az az érzése, mintha fotótapétát nézne…
A két tolóajtót kinyitva különleges atmoszférájú nagy teret kapunk.
A környezet érintetlen, az építkezés utáni rekultiválás hibátlan. A cél, hogy úgy érezzük ezt a házat helikopteren hozták, letették és nem nyúltak semmihez: sikerült.
Forrás: https://www.dezeen.com/2020/06/24/maguire-devin-bruny-island-cabin-australia-architecture/