A klasszikus értelemben vett fogantyú jelenleg kiszorulni látszik a modern konyhákból, de azt sem mondhatjuk, hogy leváltaná a néhány éve divatba jött teljesen fogantyú nélküli „push open” megoldás. Helyettük számos köztes variáció jelent meg, amelyek a front vagy adott esetben a korpusz szoros részét képezik, gyakran egészen beleolvadnak a felületbe, vagy épp csak más anyaguk miatt érzékelhetők.
Továbbra is hódít a front felső élén végigfuttatott fém fogantyúprofil, sokszor a korpuszba beépített ellendarabbal kombinálva, de találunk példát a front függőleges élén vezetett változatra is. A konyhában is gyakran feltűnnek mostanában a gardrób ajtókhoz hasonló fémkeretes megoldások, de itt nem a függőleges, hanem a vízszintes keretdarab funkcionál fogantyúprofilként. Előszeretettel alkalmazzák a frontba süllyesztett típusokat, ezeknek bonyolultabb a kivitelezése, mivel sok esetben külön betétet kell bemarni a felületbe.
A milánói bútorkiállításon több helyen láttunk a felületbe simuló fogantyúkat, amelyeket kicsit meg kell billenteni ahhoz, hogy hozzájuk férjünk. Látvány és működés szempontjából mindenképpen érdekes megoldások, talán hátrányuk, hogy egy apró plusz mozdulattal több kell az ajtó nyitásához. Neves konyhagyártóknál találkoztunk teljesen egyedi, a front saját anyagából kialakított fogantyúkkal. Ránézésre meg sem lehet mondani, hogyan is készülhettek. Finom, íves átmenetek, amelyeket a furnérozás vagy a kasírozás szépen lekövet, megtartva ezzel a faerezés vonalát. Talán néha komolyabb technológiát igényel egy-egy ilyen fogantyú elkészítése, mint a bútor legyártása. A képek magukért beszélnek.