Azt hiszem, ideje feltenni a kérdést, mert ha nem is történelmi fordulópont, de mindenképpen egy új korszak kezdete lesz majd egyszer az asztalosok történelemkönyvében az idei OAFSZ közgyűlés. A közgyűlés, mint minden évben, a legmagasabb fóruma az Országos Asztalos és Faipari Szövetségnek, összefoglalója az előző évi munkának és előrevetíti a jövő évet. A füredi találkozón ennél fajsúlyosabb kérdések is felmerültek az elnökség részéről.
OAFSZ közgyűlés (Fotó: Tóth Norbert)
Azt asztalos szövetség több mint két évtizede alakult összefogás, ami az elmúlt időszakban alapos szerkezeti és koncepcionális változáson esett át. Árkossy Tamás elnök irányításával elkezdődött egy olyan szakmai értékteremtés, ami ezekben a nehéz években is tartalommal tudja feltölteni a szövetséget. Félreértés ne essék, a szövetség korábbi éveiben is értékelhető tevékenységet végzett, most azonban a megváltozott gazdasági struktúrához igazított, új program megalkotását kell keresztülvinni. Ez nem egyszerű. Nemcsak a gazdasági életben vannak új attitűdök, hanem a szakmai-társadalmi életben is. Ez leginkább sajnos a passzivitásban ölt testet.
Magyarán nem elég működtetni a szövetséget, hanem a napi rutin mellett olyan program megfogalmazása a feladat, amely a tagtoborzásra és a támogatók felkeresésére is alkalmas, nem utolsó sorban releváns kérdésekre ad választ.
Árkossy jól érzi, hogy a növekvő munkaerőhiányból adódó nehézségek az asztalosokat sem fogják kímélni, illetve azt is jól látja, hogy a szakképzésbe kódolt hiányosságok hosszú távon komoly problémákat okoznak majd.
Nem véletlen tehát, hogy az új program fókuszában az AAA, az Asztalosok az Asztalosokért projekt került.
A projekt elsődleges célja, hogy az ipar szereplői az egyetem faiparos bázisiskoláival közvetlen kapcsolatot építsenek ki, és előadások, workshopok formájában a szakoktatáshoz közelebb kerüljenek. A Soproni Egyetem Faipari Mérnöki Karával, a Robinwood szakmai szerkesztőséggel együtt alakítják ki a szakmai napok programját. Az ősz során három iskolát kerestek fel, majd a nyári szünetet követően még újabb négy iskola kerül sorra. Ehhez a gondolatmenethez passzol a szakmai tanulmányi versenyek támogatása, ahol a szakmaszervezési feladatok mellett zsűriznek és esetenként a versenyfeladatok tervezését is koordinálják.
A másik fő irány a szakmai fórumok szervezése, annak minden nehézségével.
Ma, amikor az interneten pillanatok alatt elérhető szinte minden, nagyon nehéz olyan szakmai anyagot összeállítani, amiért egy asztalos kocsiba ül, elmegy és végig is hallgatja az előadást.
Ennek ellenére úgy tűnik, van módja annak, hogy felkeltsük az érdeklődést. A faablak jövője, a jövő faablaka elnevezésű, a Construma szakvásáron tartott konferencia például nemhogy teltházzal (120 fő), de egymást követő két előadással ment le. Előadók és szervezők egyaránt azt látták, hogy új kontextusba kell helyezni az aktuális témákat és az egymásra utalt szakmaköröket közösen kell megszólítani. Esetünkben az építészeket és a faablakgyártókat. Ez a rendezvény egyben egy új kezdeményezés nulladik pontja is volt. Az előadók és szervezők egy, a faablakgyártókat tömörítő szervezet kialakítását kezdték meg, ami az asztalos szövetséggel együttműködve képzeli el a jövőjét.
Árkossy Tamás OAFSZ elnök és Wilheim Gábor, a bútorszövetség elnöke (Fotó: Tóth Norbert)
A merre tovább asztalosok nemcsak a tartalomra, hanem a formára is vonatkozik. A Magyar Bútor és Faipari Szövetség elfogadta (és viszonozta) a meghívást, és Wilheim Gábor elnök, valamint az elnökség néhány tagja is jelen volt az OAFSZ rendezvényén. Több ez mint gesztus, hiszen a szorosabbra fűzött közös munka, pontosabban az erre való törekvés már a bútorszövetség tavaszi közgyűlésén megfogalmazódott. Hovatovább, az elnökségbe beválasztották Babanecz Csaba asztalosszövetségi alelnököt is…
Tehát megtörténtek az első lépések a két szövetség közötti szinergiák jobb kihasználására. Az igazi munka azonban csak most kezdődik. Olyan víziók és célok, aztán pedig konkrét projektek megfogalmazására lesz szükség, ami újra vonzóvá teszi a szövetségeket. A sikerhez persze elengedhetetlen egyfajta szakmapolitikai (ha létezik Magyarországon ilyen egyáltalán?) fogadókészség. Nagyon egyszerű: szakmát érintő oktatási és gazdasági kérdésekben kérdezzék meg a szakmát, hallgassák meg és vegyék figyelembe véleményüket a döntéshozáskor.