Szombaton zárta kapuit az innoLignum Erdészeti- és Faipari Szakkiállítás. Egy rendes beszámolóban ilyenkor elkezdünk dobálózni négyzetméterekkel, meg látogatói számokkal, de ennek most itt nem látom értelmét. Egyrészt, mert ingyenes kiállítás lévén semmiféle releváns adattal nem tudnék szolgálni, lódítani pedig nem szeretnék.
Másrészt a négyzetméterek terén sem más a helyzet. Nem gondolom, hogy valós piaci alapokra épül az értékesítés, ezért nem is szolgálhat viszonyítási alapul más kiállításokkal szemben. Mindegy, vagyis majdnem mindegy, de ezt majd máskor.
Mint ahogy az előzetes beharangozóban megírtuk, az erdészek vitték a hátukon a kiállítást. Kiállítói számban és négyzetméterben is meghatározó volt a jelenlétük. A kiváló idő kedvezett a túlnyomó részben szabad területen bemutatkozó kiállítóknak.
A fások helyzete már nem ennyire fényes
Ugyan a kisgépes szektor egészen jelentős felhozatalt produkált (a rendezvény volumenéhez képest értendőek a nagy szavak) köszönhetően a helyi kereskedők lelkesedésének, őket leszámítva a faipar többi szegmense gyakorlatilag nem képviseltette magát. Talán még a faipari szerszám, mint szakterület és az elsődleges faipar volt kézzelfogható.
A faiparos ember jól érzi magát Sopronban
Ami azonban kitapintható volt és mindenhol érezte az ember, az az, hogy még mindig maradt valami abból a hangulatból ami a kilencvenes évek végét és a kétezres évek elejét áthatotta.
Nem tudom eldönteni, hogy a város miliője jelenti-e ezt a pluszt, vagy csak öregszem és ez nem más mint egyszerű nosztalgia. Mindenesetre jókedvűen ténferegtem és beszélgettem az ismerősökkel, kollégákkal. Ahogyan a jelenlévők nagy része is ezt tette. Megkockáztatom: jól érezték magukat.