Érdekes cikkre bukkantam a Portfólió oldalán, amit nem tudtam szó nélkül hagyni:
A várható megrendelésekhez képest 10-15 ezer szakmunkás hiányzik az építőiparból, az Építési Vállalkozók Országos Szövetsége (ÉVOSZ) idén a termelés 15 százalékos növekedésére számít – mondta Koji László, a szervezet elnöke hétfőn az M1 aktuális csatorna reggeli műsorában.
A válság éveiben, 2007 és 2013 között csaknem 80 ezren távoztak a magyar építőiparból, számuk azonban az utóbbi években ismét nőtt, így jelenleg 286 ezren dolgoznak az ágazatban – folytatta. A szakemberhiány a fővárosban és környékén a legsúlyosabb, mivel a fellendülés itt a legerőteljesebb, emiatt viszont hozzá nem értő vállalkozók is megjelentek – tette hozzá. Koji László arra számít, hogy 2-3 éven belül tisztulni fog a piac és hosszú távon csak azok az építőcégek maradnak életben, amelyek határidőre és megfelelő minőségben teljesítik a megbízásokat.
A szakemberhiány megoldása érdekében a képzőintézeteket felnőttképzésre kell átállítani, más ágazatokból és a közmunkások közül sokakat lehetne rövid idő alatt hasznosítható tudással ellátni – javasolta.
Az ÉVOSZ vezetője szerint kedvező folyamatok indultak el a körbetartozások terén az építőiparban: a hosszúra nyúlt alvállalkozói láncok helyett egyre ritkábban fordul elő, hogy a tényleges munkavégzés a harmadik-negyedik alvállalkozónál kezdődik. Javítja az ágazat helyzetét, hogy változás látszik a szervezési kultúrában, valamint az informatikai eszközök alkalmazásában is – tette hozzá.Koji László fölhívta a figyelmet, hogy a megrendelők sokszor nem értenek a tervekhez, a szerződésekhez és a kivitelezéshez, ezért az építkezéseknél nem szabad a jó szakemberek munkáját megspórolni.
Eddig a hír.
Aki kicsit is figyeli a „szakmapolitikai” híreket, annak a fenti nyilatkozat semmi újdonságot nem tartalmaz. Koji László szakmai kvalitásait nem ismerem, de így látatlanban is maximális tiszteletem, hosszú évek óta vezető tisztséget tölt be az ÉVOSZ színpadán. Ugyanakkor a szakképzésről és a szakemberhiány megoldásáról alkotott képe totálisan téves és hibás.
A szakember-utánpótlás megoldása nem oly egyszerű dolog, hogy átállítjuk a szakképző intézményeket felnőttoktatásra! A felnőttoktatás ma Magyarországon amúgy is lassan a szélhámosság kategóriája lesz, és ebben még az Iparkamara elnökének véleménye sem más.
A rendszer sajnos több sebből vérzik
A helyzet ennél sokkal bonyolultabb és rosszabb is egyben. Nemcsak a gyerekek motivációja hiányzik, hanem alapvető hiányosságokkal bírnak a matematika, a fizika és az anyagismeret terén, és hosszan folytathatnám. Ennek tetejében szakoktatói téren is óriási hiányosságok vannak. Kevés – és bár elhivatott –, de sokszor nem eléggé felkészült a szakoktatói gárda. Képzésük, iparral való szakmai konzultációjuk nem megoldott. Lehet felső utasításra a gyerekeket szakiskolába küldeni, csak semmi értelme. Közmunkásokat csatasorba állítani pedig szimpla illúziókeltés.
- Talán, ha azt látja a gyerek, hogy a vállalkozásokat tényleg valóban, mérhető módon segítik. Nemcsak a kiválasztottakat, hanem mindenkit…
- Talán, ha azt látja a gyerek, hogy az induló vállalkozások amíg nem termelnek profitot, kedvezményesen adóznak…
- Talán, ha a jogi háttér nem hagyja szarban az alvállalkozókat…
- Talán, ha azt olvassa, hogy a politikai háttér hosszú távon is stabilan a KKV-k mögött áll…
- Talán, ha a szakiskolákban van kellő alapanyag, amin lehet gyakorolni…
- Talán, ha évenként nem szól bele a politika az oktatásba és jelöl ki újra meg újra más irányvonalat…
…lehet, hogy csettint egyet a nyelvével, és komolyan elgondolkodik…, de addig inkább kimegy mosogatni Ausztriába.
Számos szakoktatót ismerek a faipari szektorban. Tisztelem és becsülöm kitartásukat és munkájukat. Csodás eredményekkel büszkélkedhetünk, elég csak az Euroskills és Worldskills eredménytáblára tekinteni. A rengeteg érem kicsit azoknak a „nevelő intézményeknek” is az érdeme, akik a motiválják és felkészítik a gyerekeket, hogy legyen elég önbizalmuk elindulni a válogató versenyeken. Csak kitartó munkával és megfelelő családi háttérrel megy.
Máris megérkeztünk.