A Milánó és Köln bűvöletében élő európai designerek nem nagyon járnak a világ keleti tájaira kiállításokra. Kiállítani meg aztán végképp kevesen. Cikkünk apropója sem az, hogy valaki kis hazánkból kiállított volna Szingapúrban vagy Jakartában, de már majdnem.
A sixay furniture alapítója és a design stúdió vezetője, Szikszai László évek óta az egyetlen európai mércével is mérhető bútortervező, akinek munkáival a nemzetközi fórumokon (például Kölnben) is találkozhatunk. Mielőtt valaki megbántódna, az “egyetlen” jelző arra vonatkozott, hogy nem tervekkel és prototípusokkal, hanem termékcsaládokkal, átgondolt szériákkal van jelen elsősorban a német piacon, úgy, hogy a tervezési és gyártási folyamatot is a soproni stúdió végzi, illetve koordinálja. Nos, egy romániai designmagazin invitálására nyílt alkalma ellátogatni két design- és bútorkiállításra is egyszerre.
Rendkívül érdekes szitu, hiszen azon nőttünk fel, hogy bámulunk, amikor itt Európában a messziről jött emberek vizslatják a termékeinket. Esetünkben most megfordultak a szerepkörök. Persze némiképp azért más a helyzet, mert amíg Európa nem keresi a keleti tervezők kegyét, addig Ázsiában sikk egy európai tervező.
Szikszai nem csupán kapcsolatokat építettet és impulzusokra vadászott, hanem a robinwood kedvéért fotózott és le is írt számos olvasásra érdemes dolgot. Élményeit két részletben adjuk közre, hogy legyen idő elmélyülni bennük.
Az első fejezetet már olvashattátok. Íme a beszámoló 2. része!
Indonézia rohamtempóban fejlődő, 9,6 milliós fővárosa Jáva szigetén valódi meglepetés. A mélyszegénység és a hihetetlen luxus keveredése, az európai szemmel kaotikus, mégis tökéletesen és balesetmentesen működő közlekedési káosz, a semmiből kinőtt felhőkarcolók, katonák által védett luxusszállodák, bevásárlóközpontok a Nyugat-Európában megszokottnál is elegánsabb üzletekkel, a magas kerítéssel és szögesdróttal védett luxusvillák és a vasútvonal tövébe épített viskók, az új út- és metróhálózat, a most épülő nagyobb és szebb repülőtér… ők sem minket irigyelnek.
A bútoripar is hasonlóan megosztott: két bútoripari szervezet egy időben két külön bútorkiállítást rendez Jakarta két pontján, melyek között igazán jelentős különbség igazából nem volt érzékelhető számunkra.
IFFINA: Indonesian Furniture
MOZAIK INDONESIA – An International Trade Event for Lifestyle Interior, Design and Projects in Indonesia: itt 300 kiállító állított ki 12.000 m2 kiállítási területen.
IFEX – Indonesia International Furniture Expo.: 60.000 m2 területen több mint 500 kiállító.
A kiállítás látogatói a helyieken és környező Ázsiai országokon kívül főképp Ausztráliából érkeznek, de szép számmal lehetett találkozni európai vásárlókkal is.
Mindkettőn láttunk ízléses, komoly standokat jó termékekkel és értelmezhetetlen alkotásokat is. Az ország miniszterelnöke Joko Widodo, akinek édesapja asztalos volt, elkötelezett a két kiállítás egyesítése mellett.
Amennyire végletes a társadalom, annyira végletes a bútoripar is. Az évek óta visszajáró európai sajtós kollégák elmondása szerint az elmúlt 6-8 évben rengeteget fejlődött Ázsia bútoripara. A még most is látható, földről áruló, mindenféle koncepciót nélkülöző standok és termékek mellett ma már egyre több európai, vagy inkább világszínvonalon is nívós alkotást és standot is találunk. Nagyon sokat fejlődött maga a kiállítást szervezők munkája is. Jól szervezett profi kiállítások voltak, olyan ötletekkel, jó infrastruktúrával, amelynek én nagyon örülnék Magyarországon.
Szingapúrban gondolatokkal, ötletekkel, formákkal, szépséggel megtöltött termékeket és a durva, esetlen, barkácsolós kézi munka mellett magas szinten kivitelezett bútorokat is találunk.
Indonéziában alapvetően kétféle bútort gyártanak: rattan bútorokat és tömörfa bútorokat.
A rattan bútorgyártás központja a nyugat-jávai Cirebon, míg a ma már főként teak és mangófa ültetvények fájából dolgozó tömörfa bútorok gyártás Jepara városához köthető. Sok standon lehetett újrafeldolgozott teak fából készült bútorokkal találkozni. Ez hasonló, mint amikor Európában bontott tetőanyagból készítenek bútort. Egyre fontosabb a környezetvédelem és a felelős erdőgazdálkodás. A komolyabb cégek fontosnak tartják, hogy ezt minél feltűnőbben deklarálják és kommunikálják is. Az FSC mellett (melyet a legkevesebbre értékelnek), rengeteg a PEFC tanúsítással rendelkező cég.
Fontos, hogy a számomra tetszetősebb standokon gyakran európai, vagy ausztrál tulajdonosokkal találkoztam. Ők többnyire évtizedek óta Indonéziában élnek, de sokkal komolyabb piaci kapcsolatrendszerük van, mint a helyieknek. Ezek a cégek több ezer négyzetméteren, több százat, vagy ezret meghaladó foglalkoztatottal hetente több konténernyi bútor gyártására képesek. Nem kell lebecsülnünk őket, a bútorok minősége gyakran meghaladja az átlagos hazai (magyar) bútorgyártók képességeit. Ráadásul kizárólag tömörfával dolgoznak. Nem ritka az olajozott bútor sem. Ronda, lakktól csillogó terméket csak ritkán látni. Nagyon keresik az utat a nyugat-európai piacra, de Ausztrália, vagy Amerika már sok cég számára bevett piacnak számít.
Köszönet meghívómnak, Zilahi Imrének, a Magmob magazin főszerkesztőjének.
A design fontos számukra. Mindkét jakartai kiállításon több kiemelt területen mutatkozhattak be fiatal, független designerek és kis design cégek. Singapurban ismerkedtem meg egy fiatal kollégával, akit úgy mutattak be, hogy egy dizájniskolát vezet. A meglepetés akkor ért, amikor megtudtam, hogy egy egyetemi szintű képzést nyújtó, több mint 4000 hallgatót képző intézményről van szó.