Egy műhely, egy sztori

831

Régebben is írtam már hasonló anyagokat, tehát a felkérés nem jelentett különösebb gondot, most mégis kicsit tipródok, hogy hol kezdjem. Egyszerűen azért, mert ez a történet messzebb mutat, minthogy megismerjünk egy tehetséges asztalost, és a vállalkozását, valamint a fejlesztésekben segítő kereskedő céget. Ugyanis közben valami nagyon megváltozott.

Kerülni kellene a közhelyeket, hogy változó világunk, meg a felgyorsult tempó satöbbi satöbbi, de basszus ez van.

Európai asztalosok európai gépekkel dolgoztak jellemzően az elmúlt évtizedekben. Aztán ahogy az autóipart úgy ezt a szektort is elérték az új márkák. Ha félretesszük az érzelmeket, akkor ezzel két gond van, egyik, hogy nem ismerjük őket, de facto nincs még bizalom, a másik az, hogy akkora a kínálat, hogy nehéz eligazodni. Ja és van egy harmadik is, nincs az a kényelmes helyzet, hogy a jól bevezetett és ismert brand biztonságot adna. Olyan ez, mint amikor egy festményről el kell dönteni, hogy az jó festmény vagy nem, de úgy, hogy nincs rajta a szignó!

Ha maradunk az eredeti példánál, mármint a személyautópiacot tekintjük egyfajta lakmuszpapírnak, akkor azt látjuk, hogy a tradicionális márkák mellé, rendre megérkeztek a kínai gyártók. Fontos, hogy ezt nem képletesen kell érteni! A szalonokban a francia, olasz vagy éppen német márkák mellett konkrétan ott áll egy-egy kínai modell!

A kereskedők többsége tehát meghallotta az idők szavát és a portfólióbővítés mellett döntött.

Ennek a folyamatnak vagyunk most szemtanúi és résztvevői is a faiparban. Kínai gépek között is lesz Mercedes – hogy ezzel a látványos képzavarral éljek – és lesz gyenge minőségű bóvli is, mert legyünk őszinték, ez az európai vagy éppen amerikai márkák esetében is van ez így. Ebben az a jó hír, hogy az elmúlt harminc-negyven évben felépített brand (most a kereskedő cégekre gondolok) nem fogja a jó hírét, a reputációját kockáztatni. Alaposan feltérképezi a piacot időt és energiát nem kímélve és dönt, hozzáteszem, helyettünk! Majdnem biztos vagyok abban, hogy aki eddig piacvezetőnek számított, az most is a legjobb partnerekkel fog szerződni, pont a fenti okokból adódóan.

Ez lenne a prológ, lássuk miért mentünk el Dunaújvárosba.

Makovits Levente egyéni vállalkozó.

Ezt azért tartom fontosnak leírni, mindjárt az elején, mert miután megismertem ezt a vállalkozást új értelmet kapott számomra ez a titulus. Megérkezésünkkor Levente kicsit szabadkozik, hogy nem minden makulátlanul tiszta, de hozzáteszem a műhely patika. Minden egyértelmű és pontosan eltervezett. A portfólió jól kitalált és nincsenek kalandok.

A cég alapvetően laminált forgácslappal ritkábban furnérozott alapanyagokkal dolgozik. Ezek professzionális megmunkálásához igazították a műhely gépesítését. Nyilván megmaradtak azok a külsős partnerek, akik bizonyos kiegészítő tevékenységeket megoldanak, de a napi munka gerincét a korpuszbútorok gyártása adja. Dekorozott vagy laminált forgácslap, MDF olykor-olykor furnérozott laptermékek.

A rendszer letisztult és egyértelmű. Lapszabászat majd egy CNC-vezérelt nesting, élzárás végül egy sorozatfúró automata. Egyértelmű terek, egyértelmű technológiai sor és anyagmozgatás. Nyilván ehhez tartoznak még deponálási terek és egy összeszerelő műhely.

Azért fontos ezt így részletezni, mert példaértékű. Ritkán látni, hogy egy asztalosipari vállalkozás képes ilyen tudatosan elengedni dolgokat és koncentráltan építeni egy portfóliót.

Esetünkben a lapszabászat egyfajta előkészítést végez, az igazi konfekcionálás már a nesting feladata. Ez a kombináció rendkívül rugalmas gyártást tesz lehetővé, nem beszélve arról, hogy bizonyos lapba történő fúrási feladatok már itt elvégezhetőek.

Korábban olasz és német gépekkel felszerelt műhely most kínai technológiával folytatja. Ez egy előjel nélküli mondat, már csak azért is, mert ottjártunkkor semmilyen hiányérzet sem volt bennünk. Inkább éreztünk egyfajta pragmatikus megközelítést, ami pusztán a tényekre épül és a megítélés alapja a produkció.