Alison Brooks építész követte el ezt az ‘építmény’ és térplasztika között valahol félúton elhelyezkedő projektet. A londoni design fesztivál alkalmából elkészített munka sok szempontból úttörő vállalkozás volt.
Az építmény formája, funkciója és szerkezete is abszolút 21. századi, már ha egyáltalán létezik ilyen kategória.
Ugyan Smile-nak nevezik, alapvetően egy mindkét végével felefelé néző CLT panelekből készült ‘zártszelvény’ (mondjuk ez sem lett sokkal szebb elnevezés…).
Alison Brooks mosolya a „Mosolyban”.
Végülis építettek egy 34 méter hosszú kilátót, ami:
- 3 méter magas és
- első ránézésre egy gigantikus mérleghinta, DE NEM.
A konzolos szerkezet és a beépített 20 tonna vas kellő stabilitást ad az építménynek. Egy tér közepén a 100 méter átmérőjű körbe elhelyezett épület teljes egészében tulipwood faanyagból készített CLT lapokból alakították ki.
A tervezők azt mondják, a 19. század anyaga a vas és acél volt, a 20. századé a beton, de a 21 századé a CLT lesz.
A projekt egyébként felfogható az Amerikai Keményfa Export Tanács gerilla akciójának is. Ennél látványosabban nehezen lehetett volna népszerűsíteni ezt a alapanyagot. Nem is rejtették véka alá, hogy támogatásukkal nagyban hozzájárultak a Smile megvalósulásához.
Az épület rendkívül impozáns nappali fénynél és esti megvilágításban is. A funkciója mondjuk azt, talán egy kicsit más perspektívába helyezi a teret. Annak is, akit a fa felület varázsol el és annak is, aki kitekint az épületből.
Forrás: Goodwoodwould