A kortárs iskolai tértervezés elmozdult az egy funkcióval bíró hagyományos tanterem koncepciótól, inkább egyfajta kontinuitásra való törekvés a jellemző. A térformálás többfunkciós terekre fókuszál. Mindez jó és talán egyszerű is az új oktatási projektek számára, de mit lehet tenni a meglévő iskolai épületekkel?
A ZMIK svájci tervezőstúdió egyik munkája a „Learning Scapes” arra példa, hogy hogyan lehet modern tanulási környezetet kialakítani még olyan régi történelmi épületekben is, mint például a svájci Bázeli St. Johann általános iskola, amelyet az 1880-as években építettek neoreneszánsz stílusban. Az új funkciókat játékosan integrálták az iskola történelmi épületébe.
A tervező stúdió három folyosót alakított át nyitott tervezésű, hibrid tanulási és rekreációs területekké, amelyek alkalmasak a csoportos gyakorlatoktól az egyéni munkán át a tevékenység alapú tanulásra, olvasásra is.
A tanárok és a hallgatók ötletei és igényei alapján mindkét folyosót öt zónára osztották fel:
egy központi rekreációs terület, amelyet mindkét oldalán egy ruhatár szegélyez és egy „parkosított” tanulási zóna, melyeket cikk-cakkban épített térelválasztó fal szegélyez.
A portálként kialakított gardrób a lépcsőházaktól határolják el a tanulási és rekreációs területeket, lehetővé téve a hallgatók számára, hogy kabátjuk, táskájuk és cipőik mellett gondjaikat is hátra hagyják. A tölgyből készült cikcakkos válaszfalak visszatükrözik a parketta padlójának anyagát és halszálkás mintáját, szorosan kötődve a történelmi épület szövetébe. A natúr fa felületek a parketta és természetesen a fa nyílászárók betervezése fontos eleme a belső terek egyensúlyának megteremtésében.
A teraszos tanulási felületek topográfiája a folyosók hosszában eltolódik annak érdekében, hogy különféle terek jöjjenek létre különböző szinteken. A diákok gerendákon egyensúlyozva és a pattogó labdákon haladva juthatnak el a tanulásig.
Alkotó terek és zugok olyan névvel, mint a „sügér” és a „barlang”, relaxáló helyként szolgálnak, míg a különféle beépített munkafelületek segítik az egyéni és csoportos tanulást.
Ez nem azt jelenti, hogy minden teret szigorúan egy adott felhasználásra terveztek, éppen ellenkezőleg, a tervezők hibrid felhasználást forszíroznak; például a „gyík farkát” lehet használni „egyensúlyozó” gerendaként, asztalként vagy háttámlaként.
Az épület ablakai mentén kialakított tanulási zónákba rengeteg természetes fény jut be, ezt kiegészítették egy dinamikus világítási rendszerrel, amit az akusztikus esernyőkbe építettek be.
A különböző textúrák, például linóleum, szőnyeg és textíliák, valamint fa felületek keveréke (zöld, pisztácia, mészfehér, oxidvörös színek) vidám kontrasztot adnak a történelmi épület impozáns eleganciájával szemben. Miközben térformálás és koncepcióalkotás szempontból is friss, a kortárs iskola tervezésről alkotott képünket reformáló élményt kapunk.