Amikor a ház lakója egy hosszú nap után este hazaérkezik,
- a lámpa felkapcsol,
- az ajtózár automatikusan kireteszel,
- a fűtési rendszer pedig már bemelegítette a lakást.
A folyosón és a nappaliban sem kell lámpakapcsolókkal bajlódnia, mert a fények automatikusan működnek. A szomszédok azonban nem láthatnak be, hiszen a redőnyök alkonyatkor leereszkedtek.
Amikor reggel elindul,
- a fűtés automatikusan alacsonyabb hőfokra vált,
- a felesleges áramfogyasztók kikapcsolnak,
- a biztonsági rendszer pedig aktiválódik.
Napközben a postaláda SMS-t küld, ha bedobnak egy levelet, de bármikor ellenőrizni tudja, hogy a tűzhely ki van-e kapcsolva, vagy a bejárati kapu be van-e zárva. A mosógép pedig nem alacsony energiafogyasztású, hanem
mert az intelligens épület energia-önellátó. Ismeri a lakója szokásait, ezáltal kényelmesebbé teszi a mindennapi életét.
Az „intelligens otthon” egy ház, amely gondolkodik, és ezáltal növeli a kényelmet és csökkenti a költségeket. Ha ezek a szuperintelligens épületek kapcsolódnak egymáshoz, felmerül az intelligens városok víziója.
Ezek a gondolatok kavarognak az ember fejében az idei müncheni Bau kiállítás után, ahol élőben is látható volt mindez. A technológia készen áll, és láthatóan igény is van rá.
A korábbi rendszerekhez képest különbség, hogy míg azok önálló egységekként működtek, a Smart Home-ot egy központi egység vezérli:
Ez egyaránt igaz a kényelmi, a biztonsági és a gazdaságossági funkciókra. Az olyan információ- szolgáltató egységek, mint a nyitásérzékelők, a páratartalom-, külső fényerő mérők, eső- és szélérzékelők, füstérzékelők, mozgásérzékelők adatai alapján a rendszer „okosan” vezérli ingatlanunkat. Ennek megfelelően számos funkció automatikusan szabályozható: pl. hűtés, fűtés, világítás, ablaknyitás ill. szellőztetés, háztartási készülékek stb.
A rendszer működtetésének egyik lehetséges eszköze mindenkinek a zsebében ott lapul: az okostelefon, amely bármikor bárhonnan elérést biztosít.
A távolság nem akadály.