Az asztalos műhelyben kézi szerszámokkal és kisgépekkel történő munkavégzés, pontosabban biztonságos munkavégzés egyik alapvető feltétele a műszakilag és ergonómiai szempontból is jól felépített munkaasztal.
Pár száz évig kiválóan megfelelt erre a gyalupad, ma sem megvetendő, de időközben számtalan olyan fejlesztés és új szempont került az életünkbe, ami átírta a munkaasztalokról alkotott képet, ezzel együtt a szempontokat, ami alapján munkaasztalt vásárolunk, vagy éppen építünk magunknak.
Mint említettem, ma is létezik a klasszikus gyalupad. Itt Európában, de főleg a tengeren túl vannak gyártó, akik művészi szintre emelték ezt a műfajt. Precízebb lett a kialakítás, fából készült orsók és mechanikák lecserélése mellett a forma és felépítés megmaradt a régi.
Azok számára, akik arra adják a fejüket, hogy ilyen asztalt építenek maguknak, számos lehetőség adódik a világhálón. itt nem csak az oktatófilmekre gondolok, hanem a különböző alkatrészeket forgalmazó üzletekre is. Érdemes kicsit körülnézni például itt. Nem csak a munkapad tartozékokat és satukat találjuk meg a webshopon, hanem a különböző rögzítő elemeket, bilincseket, szorítókat, de akár kész padokat is.
Az igazi elvetemültek pedig, mint az alábbi videóban bemutatott japán kolléga, vesznek egy kiszuperált ollós emelőasztalt és építenek belőle egy igazán pöpec munkaasztalt maguknak.
Ezen kis kitérő után el is érkeztünk a cikk alapvető témájához (nem akarom tovább rontani a boltot a nagy gyártók számára).
Ahogy a géppark és szerszámkészlete megváltozott egy asztalosnak, ugyanúgy elérte a munkaasztalokat is az innováció.
Szóval az első szempont: legyen könnyen és egyszerűen mozgatható a munkafelület.
Abban az esetben, ha hatalmas műhellyel rendelkezünk egy kicsit könnyebb a helyzet, mert nincs szükség állandó „logisztikázásra” a műhelyen belül, de sajnos nem ez a jellemző a hazai asztalos műhelyekre.A könnyű mozgatás érdekében kerekeken mozgatható kivitelben készülnek ezek az asztalok.
Második szempont: az univerzális és sokoldalú rögzítéstechnika.
A feladatok sokrétűek, csak keveseknek adatik meg, hogy egy fajta alapanyaggal dolgozzanak. Tehát forgácslap, rétegelt lemez, tömörfa és különböző kompozit anyagok kerülnek az asztalra. Ezek megmunkálása nemcsak kézi szerszámokkal, hanem elektromos kisgépekkel történik. A rögzítésnek tehát ezt kell kiszolgálni. Nyilvánvaló, hogy mások a szempontok, ha kompakt lemezt akarok marni, mint akkor, ha éppen egy konyha korpuszt fúrok össze, vagy épp csaphelyet kell kivésnem…
Ennek érdekében a gyártók egy raszter szerűen kialakított felületet kínálnak. Ez a bázis, amire aztán a különböző szorítókat és rögzítő modulokat felépíthetjük. A furatok átmérője igazodik a rögzítő elemek méretéhez. Ezt magunk is kialakíthatjuk, csak egy jó multiplex lap kell hozzá. A legtöbb gyártó kínál ilyen felületeket, de szerintem érdemes magunknak elkészíteni. Emellett néhány gyártó kínál asztal nagyobbító opciót, tábla fordító és emelő mechanikát, valamint végtelen számú kiegészítőt.
Harmadik szempont: a korábban említett ergonómiai elvárások közül talán a legfontosabb, a magasságban való állítás lehetősége.
Hosszan lehetne sorolni, hogy hol van ennek jelentősége, de a korpusz szerelést érdemes kiemelni. Emellett fontos megemlíteni, hogy ezek az asztalok kiválóan alkalmasak kiegészítő gépasztalként is, ez esetben sem az a magasság, mint normál használatkor. Az ollós emelő szerkezet, mozgatása történhet egyszerű lábpedállal, vagy lehet motoros emelés.
A belépő szint többnyire 300 kg terhelhetőségtől indul, ami bőven elegendő, ha elsősorban munkaasztalnak akarjuk használni. Az árak nagyjából 1300 eurótól indulnak. A teherbírás és felszereltségtől függően emelkednek.
A nürnbergi Holz Handwerk kiállításon volt lehetőségünk szemügyre venni néhány gyártót. A teljesség igénye nélkül mutatjuk őket:
- a Felder
- és a Brath is teljesen korrekt,
- a Beck-Maschinenbau pedig egészen magas szinten műveli ezt a műfajt.