Anyaghasználatában, szerkezeti megoldásaiban, semmi új, de a végeredmény ugyancsak imponáló és nagyon szerethető. A színválasztás meghökkentő kicsit, én biztos nem a púder és a narancsszín mellett döntöttem volna, de a szürkével kiegészítve végül is működik.
A konyha kiosztása és felépítése mondhatni klasszikus. Egy egyenes blokk felsőszekrényekkel, egy falba épített kamraszekrény és egy sziget. A paradigma váltás a rétegelt lemezből épített korpuszoknál érhető tetten először. Nincs szükség élzárásra, sőt az él igazából karakteres formai elemmé avanzsál. Erre alapozva dönt a tervező a közé záródó ajtók és fiókfrontok mellett.





A kamraszekrényektől eltekintve nincsenek fogantyúk a bútoron. A szerkezetből adódóan egy „inverz” megoldással a korpuszokból kivágva alakítja ki a fogantyúk helyét és formáját. A dekor borítású frontok, szintén rétegeltlemez maggal készültek. Finom megoldás a korpusz elemek összeeresztése, diszkrét tisztelgés a klasszikus asztalos megoldások előtt. A frontokon semmi manír, a funkcionalitás mindenekelőtt.
A felső szekrények tolóajtós megoldása kifejezetten üdítő a túlmisztifikált vasalatok világában. Szép anyagtalálkozást mutat a Corian és a munkalap alatt végigfutó rétegelt lemez kontúrja. A sziget letisztult kubusánál visszaköszön az inverzben való gondolkodás. Ennek szellemében alakítják ki a reggeliző sarkot.
A formavilág és az egyszerű megoldások simán konvertálhatóak a kiegészítő bútorok kialakítása esetén is, mint például az ablak alá elhelyezett cipős szekrény. Egyszerű bútor, a szó legnemesebb értelmében, drága alapanyagok, a hivalkodás mellőzésével, szép példa a klasszikus megoldások mai igényekhez való illesztésére.
Forrás: https://www.remodelista.com/posts/kitchen-week-vibrant-family-kitchen-north-london/