Forrás: bau-muenchen.com

Szinte összeomlott az új családi- és kétlakásos építés – a tavalyi év adatait nézve 42 százalékos az építési engedélyek visszaesése (németországi adat). A modernizáció, mint az építőipari tevékenység másik pillére, nem halad kellő ütemben előre, és még nem tudta meghozni a várt lendületet.

A problémák okai jól ismertek: infláció, magas kamatok, a tisztázatlan finanszírozási irányelvek miatti fogyasztói bizonytalanság, megemelkedett építőipari árak. Csak 2020 és 2023 között az építési költségek Németországban 25 százalékkal emelkedtek!

Ennek ellenére a BAU, mint a világ vezető építészeti, anyagok és rendszerek szakkiállítása, arra törekszik, hogy lendületet adjon, és pozitív jelzéseket küldjön az iparágnak.

Forrás: https://bau-muenchen.com/de/

A jelenlegi állás szerint a vásáron 60 országból több mint 2000 kiállító vesz részt. Ahogy a neve is sugallja, a BAU-nál minden az építkezéssel kapcsolatos, az alumínium ablakoktól a cementig. Természetesen a fa, belsőépítészet, anyagok, ablakok, üvegek, ajtók és elektromos szerszámok kiállítói az asztalosok és a fával dolgozó emberek érdeklődésére számítanak. Olyannyira igaz ez, hogy jó pár nagy márka csak itt állít ki a németországi ipari események sorában.

A nagy játékosok, mint a Hörmann, az Egger, a Häfele, a Festool és a Schüco ott vannak, de sajnos vannak nagy hiányzók is, különösen az ajtószegmensben. Így a piacvezető Jeld-Wen és az Arbonia Group (Prüm/Garant) termékeivel nem találkozunk idén.

Hat nap helyett öt!

Idén először hétfőtől péntekig, tehát az eddigi hat helyett öt napon zajlik a kiállítás. Körülbelül 190 ezer látogatóra számítanak – legalábbis ennyien voltak a legutóbbi, két évvel ezelőtti rendezvényen.

Forrás: dds-online.de, www.bau-muenchen.com

„Autós világból” átvett kifejezéssel élve ráncfelvarráson esett át a legkisebb királyfi, aki eddig is igazán kézre álló kompakt kis gép volt. Nyilván továbbra sem az erődemonstrálás a cél, a munkalap összemarásra, lépcsőkészítésre továbbra is ott az OF 2200 és az OF 1400 modell.

Na de akkor mi végre az új Festool OF 1010?

A megújult gép nagyrészt a korábbi modell alapjaira épült, sőt többnyire megegyezik annak paramétereivel. Ránézésre szinte kottára ugyanazt a gépet látjuk, avatatlan szem nem is igazán tudná megkülönböztetni őket. Alaposabb szemrevételezést követően azonban van néhány igazán praktikus újítás, amivel még vonzóbbá tették a kicsikét.

A Festool OF 1010-es felsőmarót eddig is igazából a könnyű kezelhetőség és pontosság jellemezte. Az újítások is ezen a vonalon tettek hozzá a gép komfortjához.

Marási munkák esetén hasznos, ha tökéletesen rálátunk a szerszámra, a marási felületre. Ehhez nemcsak az kell, hogy a gép egyik eleme se takarja ki a felületet, hanem az is, hogy legyen elég fény!

Érdekes megoldást választottak a fejlesztők. Egy LED világító gyűrűt kapott a gép. A talpba integrált eszköz árnyékmentesen világítja meg a marási felületet. Az ehhez szükséges energiát szolgáltató akkuegység kivehető és USB-C interfészen keresztül újratölthető.

A gép ezek mellett hozza azokat a „kötelező” elemeket, amelyekhez az elmúlt évtizedekben hozzászoktatott minket a Festool.

Gyors és egyszerű marófej csere, ugyan nem szerszám nélkül, de valóban roppant egyszerű módon, valamint a marási mélység egyszerű és 1/10 mm pontosságú beállítása, szintén a hatékonyságot szolgálja. A rendszerben való gondolkodást, a vezetősínekkel, a marósablonokkal való kompatibilitás is szépen mutatja.

• Csavarodásnak ellenálló maróasztal a mindkét oldalon rögzített vezetőoszlopok révén.
• Biztonságos használat a gyorsféknek és bekapcsolás elleni védelemnek köszönhetően.
• Az anyagnak megfelelő: MMC elektronika az optimális működés és hőmérséklet-ellenőrzés érdekében.
• Közvetlenül a maróasztalba épített forgácselszívás a D 27 és D 36 tömlőátmérőkhöz.

A gép tehát többet tud az elődjénél, ennek ellenére az alapáron nem változtatott a gyártó.

Várható érkezése a szakkereskedésekbe: 2024. február

Fotó: Festool
Forrás: Festool

Mielőtt a zöldek (nem azok, emezek) felhördülnének, előre bocsátom, hogy a gép önmagában briliáns. Igazi ékköve a német márkának, csupán csak azt nehéz definiálni, hogy kinek szánták a fejlesztők.

Amennyiben úgy tesszük fel a kérdést, hogy minek? Arra sejtem a választ. Mivel minden benne van, amit a Festoolnál gondolnak egy kisgépről. Marketing szempontból tehát telitalálat. Azt csak csendben jegyzem meg, hogy

A masina annyira finom, hogy azon sem csodálkoznék, ha valaki betenné a nappalijába, mindjárt a lemezjátszó mellé.

Eddig tartott a lírikus rész, most lássuk mit tud!

A CSC SYS 50 akkus asztali körfűrész kompakt, kompaktabb már nem is lehetne, hiszen elfér egy Systainerben. Helyszíni szerelések során tehát illeszkedve a többi sysbe csomagolt kisgép méreteihez valahol a toronyba ez is helyet kaphat, amit húzunk magunkkal.

A kis méretek nagyjából determinálják a gép határait. Nyilván nem 4 méteres pallók vágására találták ki.

• 280 mm-ig terjedő párhuzamos vágásokkal,
• 450 mm-ig terjedő keresztvágási szélességgel és
• -2°-tól 47°-ig terjedő szögben végzett vágások esetében azonban kiváló társ.

Az egyedülálló digitális működés rendkívül precíz, tizedmilliméteres pontosságú eredményeket biztosít.

Ha a fenti adatokat konvertáljuk a gyakorlatra, akkor parkettázás, finomabb szerelési munkák esetében valóban precíziós műszert tudhatunk magunkénak. De kiváló segítség párkány vagy koronalécek felhelyezésekor vagy bárminemű finom szabási munkákhoz. Ugyanakkor egészen finom munkákhoz, ajándéktárgyak, makettek készítéséhez, igazán kicsi műhelyek számára is.

A 2×18 V-os dupla akkus rendszer és a szénkefe nélküli EC-TEC motor kombinációja meggyőző teljesítménnyel és áthúzóerővel dolgozik – nincs észrevehető különbség a vezetékes készülékhez képest. Az UG-CSC-SYS szállító- és munkaállvánnyal egyben tökéletes munkaasztal, ráadásul a járműből a felhasználás helyszínére történő szállítása is könnyedén megoldható.

A szénkefe nélküli EC-TEC motor és a két 18 V-os akkuegységet (min. 4,0 Ah) tartalmazó dupla akkumulátoros rendszer kombinációja elég meggyőző erőt képvisel és hosszú üzemidőt biztosít. Természetesen kompatibilis a Festool széles elszívó parkjának minden típusával.

A gyártó erősen fókuszál a pontosságra és a memorizálható adatokra. A magasság- és szögbeállítás (mm és inch) a digitális kijelzőn keresztül parallaxis mentesen történik, azaz pontosabb, mint bármilyen szemmel történő mérés.

• Rendkívül precíz párhuzamvezetés: robusztus párhuzamvezető kettős szorítóval (egyetlen szorítókarral működtethetők) a pontos beigazítás és a tökéletes vágási eredmények érdekében.
• Kiemelkedő precizitású szögütköző, a tolószánon lévő horony segítségével optimálisan beigazítható és középpontosan rögzíthető.
• -70° és +70° közötti gérvágási szögekhez.
• Abszolút rángatózásmentes: golyós csapágyazású tolószán párhuzamos és szögben végzett vágásokhoz maximális precizitással.

A tulajdonosok egy európai kitérőt követően érkeztek vissza szülővárosukba, majd vásároltak meg egy régi szőlő ültetvényt és egy haciendát a kaliforniai Sonoma lábainál, hogy saját borászatot alapítsanak. A környezet mesés, az olajfa ligetek és a szőlőültetvények csodásak.

Az 1900-as évek elején épült ház egy része leégett, így teljes felújításra szorult. A tervekben szerepelt egy új konyha, ami központi részét képezte a teljes felújítási projektnek.

Ugyanakkor ma már egy családot kiszolgáló konyha esetében sem idegen ez a fajta megközelítés.
A konyhaszigetet leszámítva mindenhol vastag beton pult a munkafelület. A sziget egyben a hentes pult, így ide tömör tölgy került.

A beton, mint olyan nem újdonság, ismert és jól bevált megoldás. Esetünkben került bele egy kis kőzet a szőlőültetvények talajából. Mondhatni egy kis fűszer…

A felpolírozott felület ettől teljesen egyedi lett.

Egyszerű és praktikus megoldás a mosogató és csepegtető kialakítása, valamint a komposztáló. Nem cifrázták, de minek is.
Hasonlóan frappáns az ipari guruló kocsi, ami gyárilag tálcatartó. Itt most multifunkciós szerepet kapott.

A frontok natúr tölgyből készültek, klasszikus régivágású asztalos munka, a Jacob May stúdió munkája.

Az ácsipar felől érkeztek a faiparba, de számos, kifejezetten asztalosokat célzó fejlesztéssel rukkoltak már elő.
Ilyen most az LO55 névre hallgató felsőmaró is, amit a májusi Ligna Hannoveren láthatott először a nagyérdemű.

A gép első ránézésre egy kis-és középkategóriás gépnek mutatja magát. Ugyanakkor, ha elengedjük a klasszikus erő alapú megközelítést, hamar világos lesz, hogy ez egy bitang jó gép és vastagon tudja a csupasz teljesítmény béli elvárásokat egészen a középkategória felső határáig.

Szóval még egyszer, nem ez lesz az a gép, amivel munkalapot fogunk összemarni, vagy gerendavégeket megmunkálni, arra vannak más jelentkezők, viszont minden másra tökéletes, sőt lenyűgöző.

A kialakítás, anyaghasználat és funkció hármas kontextusa most is hibátlan egyensúlyban van. A szokásos Mafell színek, kiváló anyagok és a divatból soha ki nem menő szürke öntvény. Ugyanakkor szakítottak a klasszikus felsőmaró formával, sokkal kompaktabb és letisztultabb vonalvezetés jellemzi ezt a gépet.

Ergonomikus kialakítás, egy fogókar az egyszerű navigálásért és egy, a rögzítésért is felelős gomb fogantyú. Ez utóbbiba integrált gombbal tudjuk kioldani a rögzítést, hogy a marógépet és ezzel együtt a szerszámot pozícionáljuk, majd újra rögzítsük. Tehát nem kell tekerni és megszorítani, csak nyomni! A pozicionálás és a marási mélység beállítása szintén pofonegyszerű, mindezekre a Permafix rendszer a garancia.

Ez a „frappantírozás” egyébként végig jellemző az innovatív megoldásaikra, mint azt később látni fogjuk!
Itt van mindjárt a szerszámcsere, ami, ha nem is forradalmi, de merőben új megoldással történik. Egy kar lehajtásával oldjuk a kötést és kivehetjük a marószerszámot. Ez a kulcs az amelyik sohasem fog elveszni!

A gép maxigázon 24000-et fordul egy perc alatt . Használhatjuk konstans fordulatszámon vagy egy kapcsoló átbillentésével az úgynevezett IPC digitális elektronikus vezérlés segíti a túlterhelés elleni védelmet, valamint a terhelés alatti konstans fordulatszám szabályozást.

Jól pozícionált, kellően erős led fény világítja meg a munkafelületet. Az öntvény talpba integrál elszívó csonk igen hatékony, direkt a szerszámot célozza. Összességében nagyon kezes, a maga 3,3 kg-os súlyával könnyű kis gépet kapunk.

Az alap szettben 20, 30, 40mm-es másológyűrű és adapter, valamint szívóadaptereket és finoman állítható párhuzamvezetőt találunk. A sínekkel való kompatibilitás minden esteben átgondolt. F-LR sínekkel akár sorozatfúrási munkákat is könnyedén elvégezhetünk.

Vezetősín használatakor a sín magasságából adódó szintkülönbség áthidalására is kínálnak kiegészítő adapter, valamint egy rugós talp is a segítségünkre van hasonló helyzetekben.

Az induló ár 780 euró körül mozog, de ez a német 19%-os áfával érthető. Forintos ár egyelőre nem áll rendelkezésünkre, de 315.000 ft körüli összegre lehet számítani. Összehasonlítva a Festool OF 1010-es modellel, aminek ajánlott kiskereskedelmi ára 320.000 Ft, láthatjuk, hogy mennyi az annyi!

Lassan példa nélküli a hazai faiparban, hogy valaki következetesen, jól felépített tematika mellett rendszeresen szakmai „továbbképzésekkel” segítse a partnereit. Az utóbbi egy hónapban faszerkezet építés, szigetelés és Corian® megmunkálás terén is szakmai rendezvényre várták az érdeklődőket.

A szervezés szokás szerint magas minőséget és közvetlen hangulatot biztosított

Mindjárt az elején szeretném elmondani, hogy ez a sokadik ebben a témában megtartott eseménye volt a cégnek. Míg korábban 15-20 fővel zajlottak ezek a szakmai napok, most

Az esemény ingyenes volt, de regisztrációhoz kötött. Ez azt mutatja, hogy igenis van igény az edukációra és a faipar egyre több szegmensének kell nyitni az építészet és belsőépítészet irányába. A megjelentek közel fele a belsőépítészként vagy lakberendezőként tevékenykedő szakember volt.

A cég volumenét és tevékenységét bemutató rövid prezentációt követően kezdődött a tömény szakmázás.

Ugyanakkor Béres Attila termékmenedzser számos olyan érdekes momentumra hívta fel a figyelmet, ami nemcsak a kivitelezők, hanem a tervezők munkáját is segíti.

Külön kiemelném, hogy őszinte diskurzus folyt az előadás során. Nem csupán a pozitívumokra koncentráltak az előadók, hanem az anyag vagy a beépítés olyan sajátosságaira is, amik magukban hordozzák a hiba lehetőségét.

Az ebédet követően a szakmai nap gyakorlati része következett. A Kaesz Gyula Szakközép iskolával kooperálva mutatták meg egy mosogatóval egybeépített pult kivitelezését.

Akkurátusan és érthetően végigvitt munkafolyamatot láthatott a lelkes közönség, érthető szakmai diskurzussal kiegészítve.
Külön köszönet a bemutatót vezető Dósa Balázs szakoktatónak. Sikerült mindvégig fenntartani a hallgatóság figyelmét, annak ellenére, hogy asztalosok és belsőépítészek vegyesen vettek részt a bemutatón.

Egyszerű fehér Corian®-ból dolgoztak a bemutatón

A szabás, élmegmunkálás és ragasztás mellett egy tükör marást és a munkalap és mosogató összeépítését követhettük végig. Közvetlen közelről nézve a munkafolyamatokat nemcsak az adott munkafázist ismerhettük meg, hanem a technológiai időket, és azokat az apró fogásokat, amiket csak tapasztalás útján saját hibáinkból okulva tudtunk volna elsajátítani.
Dósa Balázs külön felhívta a figyelmet a leggyakoribb hibákra.

Mindenkinek ajánlom, hogy kísérje figyelemmel a JAf Holz szakmai programjait, érdemes ott lenni!

Gőzerővel folyik a szervezése a nürnbergi Holz-Handwerk und Fensterbau Frontale kiállításnak. Végre élőben, tapintható módon találkozhatunk a faipar legújabb fejlesztéseivel, legyen szó gépről, szerszámról technológiáról.

Nagy várakozás előzi meg a kiállítást, nem csak azért, mert két alkalommal is elmaradt az elmúlt három évben, hanem azért is, mert mindenki óvatos és kiváncsi…

A kiállítók között ott vannak a meghatározó márkák, hogy pontosan mivel és hogyan lesznek jelen, azt még nem tudni. Nyilván mindenki kicsit visszafogottan képviselteti majd magát, de ennek ellenére szerintem kihagyhatatlan a rendezvény.

A nemzetközi márkák hazai képviseletei már elkezdték a partnerek tájékoztatását. Emellett érdemes ellátogatni a rendezvény weboldalára és böngészni a kiállítók között!

Nürnberg belátható távolságra van autóval, így akár egy napra is érdemes kiruccanni és megmártózni a forgácsban…

A konyha kiosztása és felépítése mondhatni klasszikus. Egy egyenes blokk felsőszekrényekkel, egy falba épített kamraszekrény és egy sziget. A paradigma váltás a rétegelt lemezből épített korpuszoknál érhető tetten először. Nincs szükség élzárásra, sőt az él igazából karakteres formai elemmé avanzsál. Erre alapozva dönt a tervező a közé záródó ajtók és  fiókfrontok mellett.

Stoke Newington project for Uncommon Projects

Stoke Newington project for Uncommon Projects

Stoke Newington project for Uncommon Projects

Stoke Newington project for Uncommon Projects

Stoke Newington project for Uncommon Projects

A kamraszekrényektől eltekintve nincsenek fogantyúk a bútoron. A szerkezetből adódóan egy „inverz” megoldással a korpuszokból kivágva alakítja ki a fogantyúk helyét és formáját. A dekor borítású frontok, szintén  rétegeltlemez maggal készültek. Finom megoldás a korpusz elemek összeeresztése, diszkrét tisztelgés a klasszikus asztalos megoldások előtt. A frontokon semmi manír, a funkcionalitás mindenekelőtt.

A felső szekrények tolóajtós megoldása kifejezetten üdítő a túlmisztifikált vasalatok világában. Szép anyagtalálkozást mutat a Corian és a munkalap alatt végigfutó rétegelt lemez kontúrja. A sziget letisztult kubusánál visszaköszön az inverzben való gondolkodás. Ennek szellemében alakítják ki a reggeliző sarkot.

A formavilág és az egyszerű megoldások simán konvertálhatóak a kiegészítő bútorok kialakítása esetén is, mint például az ablak alá elhelyezett cipős szekrény. Egyszerű bútor, a szó legnemesebb értelmében, drága alapanyagok, a hivalkodás mellőzésével, szép példa a klasszikus megoldások mai igényekhez való illesztésére.

Forrás: https://www.remodelista.com/posts/kitchen-week-vibrant-family-kitchen-north-london/

Az eredeti darabot egyébként saját magának a Cotswoldsban található vidéki birtokára készítette a designer.

Az eredeti darab.

Pawson amúgy nem ismeretlen az építészet iránt érdeklődők körében idehaza sem, nem csak azért, mert tök híres, hanem mert az ő vezetésével történt 2012-ben a Pannonhalmi Apátság bazilikájának átalakítása.

De térjünk vissza az asztalhoz.

• Karakteres,
• erőteljes
• és őszinte.

Ez utóbbi főleg fontos manapság. Sekélyes, mikor valaki a hagyományos technikákra hivatkozva próbálja eladni a portékát, miközben a világűrből is látszik, hogy egy 5 fejes cnc megmunkálóközponton gyártották.

Pawson nem ilyen. De legalábbis megmarad az illúzió, hogy ez tényleg tisztelgés az asztalosság előtt. Szerkezetet, megoldásokat szemlélve valóban elhisszük, hogy egy klasszikus alapgépekkel felszerelt asztalosműhelyben is készülhetett volna…

Már az anyaghasználat is erőteljes: (felelősségteljesen beszerzett!) tölgy vagy kőris. A keresztmetszetek, a csomópontok aztán meg végképp lenyűgöznek.

Felületkezelés természetesen olaj, hogy pontosan milyen az nem derül ki.
Az asztal 4, 6 és 12 személyes változatban rendelhető.

Van még kérdés?

Forrás/fotó: https://www.dezeen.com/2021/10/27/frame-table-john-pawson-nikari-dezeen-showroom/

A verseny a pandémia okán eltolódott, de örömteli, hogy végül nem lesz hiába a csapatok munkája, amit a felkészülésre áldoztak.
Épületasztalos versenyzőnk, Fekete Martin már rutinos, mondhatni sokat próbált versenyzőnek számít. A Kazani világbajnokságon is ő képviselte hazánkat és végül kiválósági éremmmel zárta a versenyt.

Bútorasztalos versenyszámban új versenyzővel indulunk, mivel Simon Krisztián korábbi világbajnokunk már nem indulhat. Az ausztriai versenyen tehát Sajtos Dániel indul majd a magyar színekben.

Mindketten a Roth Gyula Erdészeti és Faipari Szakközépiskola és Gimázium tanulói voltak (ebben az intézményben koptattam az iskolapadot én magam is. Ennek okán végtelenül büszke vagyok a fiúk teljesítményére. Na jólvan ezt csak igy zárójelben mondom. (Szerk.)). Felkészítő tanáruk Viasz-Kádi Tibor.

A két versenyző a Budapesti Komplex SZC Kaesz Gyula Faipari Technikum és Szakképző Iskola Skills felkészítő műhelyében készült fel a versenyre a szakértők vezetésével. Telefonon értük utol Babanecz Csaba főszakértőt, akitől sikerült néhány friss információt sikerült megtudnunk.

Utálatos kérdés , de az olvasók szeretik, hogy látod az esélyeket így a verseny előtt.
Nem szeretek jósolgatni. Azt tudom, hogy a srácok nagyon kemény időszakon vannak túl, beleálltak rendesen a munkába,

A versenyfeladat javaslatokat előzetesen kérik be a szakértőktől, majd ebből választják ki az adott és feladatait. Mennyire nehéz az idei feldat?
Elég nehéz, már csak azért is, mert én terveztem…

A viccet félretéve, korábban már volt több versenyfeladat javaslatom, ami aztán valóban bekerült a versenysorozatba, és idén is az én terveimet fogadta el a szakértőkből álló csapat. Nyilván minden induló versenyző megkapja és felkészülhet belőle, de mint azt már korábban többször elmondtam, nem pont ez lesz majd a feladat.

Ennek eredményét mi is csak közvetlenül a verseny előtt látjuk majd. Ettől igazán izgalmas a felkészülés, hiszen mindenki próbál a felkért szakértő fejével gondolkodni, hogy vajon mit fog változtatni!
Idén egy angol úriember kezében a döntés, ezért nagyon beleástuk magunkat a korábbi angol feladatok sajátosságaiba.
Ez a tematikát követik Zoliék is és ezzel rengeteg variációt és módosítást gyakoroltatunk a fiúkkal.

Mennyire lesz erős a mezőny, érezhető a pandémia hatása?
Igen, sajnos van lemorzsolódás. A mi esetünkben például nem jönnek az angolok és a dánok. Ők azok. akiket így hirtelen tudok mondani. Ha jól emlékszem, a 14 csapat helyett 8-8 csapat lesz az asztalos szekciókban.
Emellett vannak olyan nemzetek, mint például a németek, akik nem igazán járnak el az Euroskillsre, ők teljes erővel a világbajnokságot preferálják.

Köszönjük, reméljük hamarosan további sikerekről számolhatunk be!
Hajrá, Fiúk!

Szóval én az épület okán álltam meg, de így, hogy tudom ki újította fel ilyen igényesen ezt az 1900-as években épített kisházat, még inkább érdekessé vált számomra. A ház egyébként eredetileg az Erdészeti Szolgálat egyik épülete volt. Víz, villany nélkül, távol a civilizációtól, gyakorlatilag egy őrkunyhó a szolgálatot teljesítő rangereknek.

Persze nincs térerő és talán ez is az okok között volt, amikor a ház rekonstrukciója mellett döntöttek, pontosabban az a tény, hogy itt civilizációs zaj biztosan nem fogja zavarni a pihenni vágyók nyugalmát.

Egy kanyonban kanyargó ösvényen keresztül érjük el a házat. Közvetlenül az épület alatt folyik egy patak, tehát a vízellátás mondjuk úgy, megoldott. A kapcsolatot a külvilággal a régi vezetékes telefonkészülék jelenti, de ezzel is csak a szomszédos őrházakig jutunk el.

2017-ben indult a projekt, amit most látunk, az a 2109 őszi állapot

A ház három szint. Az alsó szinthez egyelőre nem nyúltak. A középső szint és a „háló-torony” esett át a felújításon. A kabin külseje változatlan maradt, kivéve az új tölgyből készült bejárati ajtót. Vagy igaz vagy nem, de az imázs része, hogy a kilincs formáját a patak kövei ihlették…

A középső szinten egy nappaliba lépve érkezünk a házba. Ízlésesen összeválogatott bútorok, finoman fűszerezve svéd, francia, japán és shaker stílussal. A tér középpontjában a kőből rakott kandalló áll. Általában jellemző a belső térre a természetes anyagok használata, kő, meszelt falak és a kiváló asztalos munka. Nemcsak a bútorok és kiegészítők esetében, hanem az ablak megoldásokat nézve is elmondhatjuk ezt.

A létrán megközelíthető hálótorony berendezésekor is dominál a fa és a fű-szövet borítás. Maga a ház alapterülete kicsi, így az étkező és a konyha is szerény méretekben mutat, az étkező gyakorlatilag egy sarokpad és egy asztal.

A konyhában leginkább tetten érhető az az alázatos és egyben művészi kvalitásokat mutató asztalos munka, ami nekünk fával dolgozó embereknek mindig beviszi az ippont.

A csomós cédrus mellett a tölgy egyeduralkodó: a frontok a pult és a falborítás is ebből az alapanyagból készült. A szép és igényes felületek szenzitív megoldást jelentenek.

A finom megoldások sorába simán belefér a mosogatós szekrény patchwork függönye. Persze Adam Pogue tervezte, csak úgy mellékesen mondom.

Mint említettük, nincs áram. Ez csak részben igaz, mert a napelemekről nyert energiát kamion akkumulátorokban tárolják és használják fel az alapszükségletek kielégítésére. Vizet a patakból lehet venni.

A mellékhelység egyben a komposztáló is, tüchtig kis megoldás.

Az asztalosságba és a vállalkozói létbe beleszületett két fiú viszi ma a „boltot”. Sikerről, a mindig kockázatos beruházásokról és a sokszor futurisztikusnak tűnő technológiai fejlesztésekről beszélgettünk a Gyurasics fivérekkel, Tamással és Péterrel.

Akkoriban elsősorban a bútorgyártáson volt a hangsúly. A fiatalabb korosztály már talán nem is tudja, hogy mit jelent a koloniál bútor, pedig egy nemzedék (ha nem kettő), nőtt fel ilyen bútorokkal berendezett otthonokban. Most már semmilyen szempontból nem lenne piacképes, de akkor komoly státusszal bírt. Ezt csak azért említem meg, mert az egyik legnagyobb gyártónak számítottunk, ami azért érdekes, mert rengeteg technológiát kellett magas szinten ismerni és művelni, illetve komoly anyagismeretre volt szükség.

A korpusz bútor gyártás előretörése átrendezte a családi vállalkozás tevékenységét. A kereskedelemre tolódott a hangsúly, de talán a gyártói tradícióknak is köszönhetően most is magas szintű technológiai háttér és az ebből adódó csatolt szolgáltatások tesznek bennünket versenyképessé.

A kész bútorgyártás mellett egyre nagyobb szerepet kap a kereskedelem és az értékesítést segítő csatolt szolgáltatások: elsősorban a faalapú laptermékek konfekcionálása, élzárás, illetve egyéb korpusz megmunkálás. Valóban kimagasló a műszaki hátterünk ez egyszerre jelent biztonságot és versenyelőnyt is.

Az elmúlt időszakban számos fejlesztés történt a cégnél. Melyik az a beruházás, amivel úgy érzed, hogy igazán nagyot léptetek?
Igyekszünk mindig tudatosan építkezni, egymásra épülő technológiai folyamatokat megérteni, megtalálni a legjobb partnert a fejlesztéshez és időt hagyni az előkészítésre. Talán ebből is adódik, hogy több nagy világmárkával is dolgoztunk együtt az elmúlt időszakban, de ha volumenét és műszaki tartalmát nézem, akkor a BIESSE-el való kooperálásunkat emelném ki.

Gondolom, a raktár-fűrész projektet lehet a közös munkákból kiemelni?
Igen, az minden szempontból kiemelkedő munka volt. Nagyon érdekes és hasznos folyamat volt együtt dolgozni a BIESSE fejlesztőivel és az olasz technikusokkal. Irtózatos hideg ősz volt, amikor elkezdtük beépíteni ezt a hatalmas raktár rendszert, de az extrém kihívások ellenére is hatalmas élmény volt a beüzemelés.

A FORMANCE műszaki gárdája adta a csapat másik felét és azt kell mondjam, hogy minden várakozásunkat felülmúlta a lelkesedésük, kitartásuk és az profizmus, ahogyan az építés során együttműködött a csapat.

Elnézve az automatizált raktárt és azt a dinamikát, ahogyan ez a technológia teszi a dolgát, valóban óriási előrelépés. Többéves tapasztalatotok van már, hogy látod, mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket?
Maximálisan elégedettek vagyunk. Tudtuk, hogy más dimenzió lesz egy ilyen technológiai háttérrel kiszolgálni az ügyfeleket, és ez nemcsak a konfekcionálás gyorsaságában jelenik meg.

Vevőitek között nemcsak asztalosokat és vállalkozókat találunk, hanem nagyon sok végfelhasználót is. A két kategória együttes kiszolgálása nem jelent problémát?
Pécs és vonzáskörzete az elsőszámú célközönség, de távolabbi városokból is rendszeresen vannak vásárlók. Ez nemcsak a rugalmas kiszolgálásnak, hanem az egyedinek számító minőségnek és a gyakorlatilag vásárlási limit megkötése nélküli értékesítésnek köszönhető.

Nekünk nem jelent problémát, nekik pedig óriási segítség. Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem elhanyagolható mennyiséget értékesítünk ennek a szegmensnek. Gyakorlatilag nincs minimalizálva a vásárlás. Ennek ellenére nem halmozódik fel nagyobb mennyiség semmiből, mivel nagy a forgalom.

Tiszteletből, a szakma iránti elkötelezettségből, ma is megvan és üzemel a furnérozó műhely, a felületkezelő műhely, de a hangsúly egyre inkább áttolódik a fa alapú laptermékek szabászatára, a közvetlenül ehhez a tevékenységhez köthető csatolt szolgáltatásokra, mint élzárás, egyedi CNC megmunkálás stb. Hogy látjátok, milyen irányok, lehetőségek vannak a cég előtt?
A BIESSE raktár-fűrész programja olyan beruházás volt az életünkben, ami hosszútávon meghatározza a cég előmenetelét. Nemcsak azért, mert új minőségi nívót adott, hanem mert volumenben és kicsit gondolkodásmódban is változtatott rajtunk.

A Formance csapatával sikeresen tudunk tervezni. Egyértelmű, hogy az általunk képviselt és szemlátomást sikeres értékesítési munka akkor válik igazán gyümölcsözővé, ha megbízható műszaki háttér segíti a napi szintű tevékenységet. Továbbra is a flexibilis szolgáltatási portfólió és a gyorsaság áll a fókuszban.

Értik az értékesítési koncepciónkat, a fejlesztési irányainkat, és ennek figyelembevételével kapunk tőlük technológiai, és ami talán ennél is fontosabb, gyártásfejlesztési javaslatokat.

Erősen orientálódunk a nesting technológia felé, mivel kis sorozatú, ugyanakkor rendkívül széles mérettartományú konfekcionálást végzünk. Nyilván számos összetevő fogja ezt a döntést a megfelelő irányba állítani, de most ez van a fejünkben.

Egyik sem volt jó megoldás.

Most végre úgy tűnik, vége a gyötrelemnek. A FESTOOL jóvoltából elkerülhetjük azokat a klasszikus hibákat, amik ezt a munkafolyamatot ezidáig jellemezték.

A megoldás roppant egyszerű, bár a FESTOOL esetében mindig ezt mondjuk, de szinte minden esetben csak utólag…
…persze egyszerű, de mégsem jutott másnak az eszébe.

Olyan élcsiszoló „protektort” terveztek, ami az összes ilyen típusú munkában megbízható társunk lesz. Értem ezalatt a fűrészelt vagy mart élek csiszolását, festékréteg eltávolítását, stb. A speciális csúszótalp egyrészt tartja helyettünk a kompakt csiszológépet, másrészt garantálja a konstans síkban- és szögben tartást.

A talp csúszófelületén egyszerűen és gyorsan cserélhetjük velúr bevonatú betétre, amennyiben érzékeny felületű lapok élén dolgozunk. Egyszerűen, szerszám nélkül tudunk „szöget váltani”.

Az ergonomikus kialakítás többféle megfogást tesz lehetővé. Ez azért is fontos, mert sok esetben a helyszínen kell dolgoznunk és kitartóan. Ilyenkor a fogás váltás lehetősége kevésbé teszi kimerítővé a munkafolyamatot.

A protektor kompatibilis az ETS 125 / ETSC125 csiszológépekkel és persze a márka összes elszívó mobiljával, de hogy még rugalmasabb lehessen a munkavégzés, használhatjuk saját elszívással, kompakt porzsákkal is.

A szett szeptembertől lesz elérhető, további információkért érdeklődj szakkereskedődnél.

Ha kicsit hatásvadász szeretnék lenni, akkor akár azt is mondhatnám, hogy a 2008-as válságnak köszönhetjük a cégünk mai formáját és eredményeit.

Ezzel a felütéssel ültünk le beszélgetni a komlói székhelyű Art-Innova Kft. ügyvezetőjével, Bischof Balázzsal.

Bischof Balázs és Kacsa Zoltán (balról jobbra), az ART-INNOVA Kft. alapítói

A mára kizárólag nagy volumenű, professzionális bútor és belsőépítészeti elemek gyártásával foglalkozó ART-INNOVA Kft. komoly referenciákkal bír nemcsak Európában, hanem a tengerentúlon is. Sikereiket persze elsősorban bátorságuknak és tudásuknak köszönhetik, ugyanakkor a technológia-fejlesztés terén, valamint a hosszútávú gyártásfejlesztés koncepciójának formálásában a Formance team jelenléte mindenképpen meghatározó elem volt.

Gyártással és kereskedelemmel foglalkoztunk, elsősorban a hazai piac felé orientálódva. Aztán a 2008-as gazdasági válságot követően leültünk a tulajdonostársammal, vettünk egy nagy levegőt és eldöntöttük, hogy radikálisan változtatunk az eddigi koncepción.
Igyekeztünk specializálódni és kidolgozni egy olyan egyedi értékesítési formát, vagy mondhatjuk piaci magatartásnak is, amivel a nagyon kitett hazai piactól függetleníteni tudjuk magunkat.
Kizárólag gyártással akartunk foglalkozni és elsősorban közületi ügyfeleknek.

Ennek ellenére itt a cég központban impozáns üzlet és kiállítótér fogadja az ügyfeleket. Mégis maradt a kereskedelem is?
Végül igen. Képviselünk jó pár hazai és külföldi céget, ezek többnyire magas minőségű bútoripari beszállítók, de alapvetően sikerült a gyártásra fókuszálnunk. Nem is szeretnénk ezeken az arányokon a jövőben változtatni. A fejlesztései stratégiánk más irányba mutat.

Mielőtt a fejlesztésekről beszélnénk, lehet tudni mi lett a speciális piaci szereplésről?
Igen, persze. Alapvetően eldöntöttük, hogy csak gyártunk és azt is, hogy elsősorban Ausztria és Németország felé próbáljuk értékesíteni a tudásunkat. Nyelvi problémáink nem voltak. A kérdés már csak az volt, hogyan szerzünk munkát, mivel nem szerettünk volna lakossági megrendelésekkel foglalkozni.
Ausztriában számos nagy tradícióval bíró kis asztalosipari családi vállalkozás van, akik felé óriási a bizalom, jó eséllyel indulnak a helyi tendereken. Ugyanakkor nincs, vagy nem volt mögöttük nagy gyártói kapacitás. Minket nem ismertek, de volt mögöttünk tapasztalat és volumen. Megpróbáltuk őket meggyőzni, hogy induljunk közösen egy-egy tenderen, és hogy bízzanak bennünk.

Sikerült?
Igen. Nem volt egyszerű, de lassan kiépült a bizalom.
Mára komoly ügyfélkörrel rendelkezünk.

Referenciáink között ott vannak a hazai Spar üzletek éppúgy, mint az ausztriai Spar boltok.

Európán kívül is vannak munkáink, már második éve készítünk postahivatali bútorokat az USA-ba és Kanadába is.

Magas minőségű gyártáshoz profi gyártás előkészítés, jó minőségű alapanyag, kiváló technológia és jó szakember kell. Vagy?
Ajajj, nem leszek népszerű, ha belekezdünk a szakképzés taglalásába, de azért pár szóban tegyük meg. Már csak azért is, mert a technológiai fejlesztés és a szakképzés, ha nem is szimbiózisban él, de mindenképpen hat egymásra.

Azért indokolt az idézőjel, mert ez már rég nem az az asztalosság, amit apáink végeztek. De mindegy is. Egyébként ez nem hazai jelenség, hanem európai viszonylatban is probléma.

Mi 25-en vagyunk most jelen pillanatban és többek között a fent említett okokból nem is tervezünk nagyobb létszámú céget. Bizonyos szempontból kockázati tényezővé vált az emberi munkaerőtől való függés.

Akkor ezt úgy kell érteni, hogy a technológiai fejlesztések, nem szimplán műszaki előrelépést jelentenek a jövőben, hanem a teljes automatizáltságra való törekvést? Az Art-Innova Kft. az egyik kiemelt szereplője a kormányzat „ipar 4.0” projektjének. Gondolom ez a két dolog nem véletlen?
Automatizált gyártással, intelligens üzemek fejlesztésével foglalkozó szakemberek hosszasan elemezték a munkánkat, illetve a gyártó üzemünket. Ezt követően kerültünk bele abba a körbe, akiket az Innovációs és Technológiai Minisztérium kiemelt figyelemmel kísér majd és mintaüzemként delegál.

Ez nem kis elismerés önöknek és a Formance csapatának. A gyártói hátteret nézve akár BIESSE referencia üzem is lehetnének, biztosan nem véletlen a márkaválasztás.
Igazából először nem márkát választottunk, hanem olyan partnert kerestünk, akik komplexen átlátják és értik a fejlesztési törekvéseinket. Mi is, ők is kész modulokkal dolgozunk, de mégis van egyfajta flexibilitás, amivel igazodhatunk a célhoz.
A Formance Kft. és rajtuk keresztül a BIESSE ezt értette. Nyilván a rendkívül magas műszaki tartalom ezen a szinten evidencia, ezért nem is taglalom.

A gépek ennek a munkának a látványos részét adják, de a háttérben olyan gyártáselőkészítés, tervezésfejlesztés, automatizálási folyamatok fejlesztése történik velük közösen, ami az értékteremtés igazi záloga.
A mi elképzelésünk egy olyan automatizált üzem, ahol a gyártás a lehető legnagyobb mértékben független minden külső tényezőtől. Szerencsére kiváló tervező-szoftverekkel, és a gyártást segítő informatikai háttérrel támogatnak minket a BIESSE részéről.

Elsősorban korpuszbútorokat, fa alapú laptermékekből készült belsőépítészeti elemeket gyártanak, a tömörfa megmunkálás nem meghatározó. Van konkrét fejlesztési lépés, amit a közeljövőben terveznek?
Természetesen mindig van olyan új technológiai fejlesztés, amit szívesen használnánk a napi munkánk során, de mi most elsődlegesen a gyártásszervezésre, az automatizálás magasabb szintre emelésére és a még tökéletesebb gyártáselőkészítésre fókuszálunk.

A gondolkodásmód megváltozása, a fenntarthatóságra való törekvés és a fa alapanyagot fókuszba helyező fejlesztések mind azt mutatják, hogy a faanyag szerepe, a megmunkálásához kapcsolódó diszciplínák felértékelődnek.

A közelmúltban zárult le az University of Arkansas faépítészeti innovációval foglalkozó újépületének tervezésére kiírt pályázat. A győztes a Grafton Architects építész iroda többszintes, teljes egészében tölgyből tervezett épülete lett.

Az új innovációs központ neve Anthony Timberlands Center. A projektet az Egyesült Államok egyik legnagyobb, 1907 óta működő faanyag forgalmazója, az Anthony Timberlands támogatta. Innentől a névválasztást talán nem is kell magyarázni. Ahhoz, hogy érezzük mennyire veszik komolyan a fához köthető innovációt a tengerentúlon, érdemes kicsit belenéznünk a folyamatokba.

A design és innovációs központ tervezésére az egyetem nyílt előminősített pályázatot írt ki, amire 69 építész iroda jelentkezett. Ezekből választottak ki hatot, akiket felkértek a koncepciótervek elkészítésére, amit aztán nyilvánosság előtt (!!!!) kellett prezentálniuk. Az értékelési folyamatba több jeles építészt is bevontak, akik végül egyértelmű állásfoglalást és döntést hoztak a Grafton Architects tervei mellett.

Az épületben egyébként az egyetemen jelenleg is zajló, a fa építőipari célú felhasználásával kapcsolatos innovációs programok, kutatások, illetve a fejlesztés alatt álló faépítészeti és design képzés kapnak helyet.

Az alapanyag választása — mint az több fórumon is hangsúlyozták a tervezők — nem öncélú.

A tölgy, mint az egyik legnemesebb fa, szerkezete, textúrája, az alkalmazott csomópontok, szerkezeti kötések transzparensé tétele már túlmutatnak az épület „épület” funkcióján. Már az oktatás eszközei. Az épület maga a tárgy bemutatását szolgálja, valamint egy nyitott koncepciót, ami a szerkezet mellett a szabadságot és egyfajta befogadást is demonstrál.

• A 2019-es Construma szakkiállításon önálló standdal debütáltak, amit a Hello Wood csapatával együtt terveztek.
• Emellett kreditpontos szakmai konferenciára várták az építészeket.
• Ezt követően kiemelt támogatóként aktívan részt vettek az első hazai rendezésű Solar Decathlon Nemzetközi Építész Versenyen.
• Ősszel (november 28-án) pedig a Győri Széchenyi István Egyetem építész tanszékével közösen Építész Szakmai Napot tartanak Győrben. Tehát igencsak aktív csapat…

Szakmai programjaik kialakítása során nemcsak a szakmai szempontok, hanem a közösségépítés is fontos szempont. Jól mutatja ezt az ősz elején tartott belgiumi szakmai kirándulás.

Az európai fa és fa-alu nyílászáró piacból is kiemelkednek a Benelux államok által mutatott eredmények. Minőségi gyártók és eladott ablakok terén egyaránt itt a legmagasabb a faablakok aránya a nyílászáró piacon. Nem véletlen tehát, hogy őket választották a szervezők. Na persze a jó söröknek, a finom csokiknak, és a szövetség menedzsmentjében vezető szerepkört betöltő néhány tag lelkes munkájának is köszönhető a kiválóan sikerült tanulmányút, mert nemcsak gyárlátogatások, hanem kerékpár túrák, baráti beszélgetések, sörözések és egy kis tengerpart is belefért a 4 napos programba.

A szakmai út során két ablakgyártó cégnél tett látogatást a FAMASZ csapata. Mielőtt belemerülnénk a „szakmázásba”, szeretném elmondani, hogy már

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy az EU-s támogatásokkal kipárnázott, ezért sok esetben a piaci ár alatt dolgozó kelet-európai gyártókat nem feltétlenül kedveli mindenki.

Alapanyagok tekintetében míg idehaza szinte mindenki rétegragasztott frízekből dolgozik, jellemzően luc vagy borovi fafajokat használva, addig Belgiumban előszeretettel használják az egzóta fafajokat, sokszor rétegragasztás nélküli tömör kivitelben.

Nálunk a prémium gyártók esetében szinte kivétel nélkül bútoripari minőségű finisheléssel és felületkezeléssel találkozunk. Itt mintha a minőségi gyártásnak ez nem lenne feltétlen velejárója. A felületek szépek, pontosak, de alig lépnek el a gyalult minőségtől.

A gyártó üzemek gépesítettsége, technológiai színvonala hasonló a hazai gyártókéhoz. Ugyanakkor viszonylag kis létszámmal, de flexibilisen használható jól képzett munkaerővel, rendkívül hatékonyan dolgoznak. A beruházási ciklusidő nagyjából 10 év! Magyarán

Míg idehaza, vagy mondjuk úgy, hogy a hazai klímasávban, ami ugye itt közép Európában elég szélsőséges tud lenni, szóval

Nyilván a 0 és -5 ℃ közötti telek és a maximum 28-30 ℃ fokos nyarak nem igénylik a nagyobb keresztmetszeteket.
A kétrétegű üveg a legtöbb esetben megfelel az elvárásoknak. Ennek ellenére itt is elérhető 78-80-as ablakszerkezet. Ennél erősebb keresztmetszetekkel viszont nem találkoztunk

Igazi érdekességnek számított a hagyományos profilok és megoldások, valamint az extra kivitelű profilok markáns jelenléte a piacon. Például a belül szintbe záródó tok és szárny, vagy a műemlék jellegű fa vízvetős profil.

A szakmai út legnagyobb tanulsága azonban a professzionális értékesítés és termékbemutatás. Gyakorlatilag egy szinten van a technológiai hátterünk és alapanyag kínálatunk a Belga piacéval. Ugyanakkor az eladást segítő felületeik, a bemutatótermek, a termék prémium tálalása terén van mit tanulnunk tőlük. Ezen a téren a szövetségnek is komoly feladatai lesznek.

Az ősz derekán minden évben vendégül látják a világ minden részéről érkező érdeklődőket. Idén plusz apropót szolgáltatott, hogy az alapítás fél évszázados évfordulójához érkezett az olasz vállalat. 50 évvel ezelőtt Giancarlo Selci egy olyan cég alapjait rakta le (az első faiparnak szánt fúrógép megalkotásával), amely ma minimum trendformálónak számít, és az innovatív megoldások terén egyik piacvezető (és nem csak a faipari szegmensben).

A rendezvény kiváló lehetőséget biztosít az üzleti partnereik számára. Különleges helyszínen, különleges körülmények között tudják megmutatni a legújabb technológiákat, adott esetben konkrétan a gépet, ami után a partner érdeklődik, hisz a Biesse által gyártott szinte minden berendezése megtalálható itt.

40 különböző gyártócella, táblafelosztók, élfóliázók, CNC fúróberendezések, CNC megmunkáló központok, sok közülük robottal összekötve. Minden termékcsaládból a kisebb üzemeknek szánt berendezéstől a sorban állítható nagy teljesítményű gépekig.

Ez kiváló alkalom az üzleti partnereknek, hogy szakmai kérdésekben konzultáljanak a cég szakembereivel. Az információk ily módon, első kézből való megszerzése valóban jó lehetőség, hiszen sok esetben maguk a technológia fejlesztői vagy a termék menedzserek válaszolnak a felmerülő problémákra.

A gyártás megtekintése, a szakmai „tárlatvezetés” igazi csemege

Az acél hegesztett vázaktól a főbb elemek összeépítésén át a gépek teszteléséig követhetjük végig a gyártási folyamatot, ami a mai autógyártás metodikája szerint történik, hiszen minden egyes gép egyedi megrendelésre készül, az ügyfél elvárásai szerint összeállított opciókkal. A Biesse kb. 10 évvel ezelőtt vezette be a Toyota Kaizen gyártási rendszerét.

Őszinte és bátor dolog a leendő vevőket beengedni a gyárba. Az egyedi gyártás összetevőit testközelből szemlélve a végeredmény sokkal hitelesebbé válik.

A gyár 190 000 négyzetméteréből 5000 négyzetmétert szenteltek egy olyan bemutatóterem kialakítására, ami egész évben egyetlen célt szolgál: megmutatni a BIESSE gépeit.

Tehát nemcsak a rendezvény pár napjára nyitják meg a nagyközönség előtt, hanem egész évben az ügyfelek rendelkezésére áll. A gépek, gépsorok technológiai csoportosításban vagy éppen életszerű gyártási konfigurációban vannak telepítve és beüzemelve.

A technológiák prezentálása mellett külön teret biztosítanak a szoftverek, szerszámok bemutatására. Itt szintén lehetőség volt a gyakorlati problémák, kérdések átbeszélésére, egy-egy téma alapos körül járására. Mindezeken felül két előadóteremben párhuzamosan folytak előadások, piaci trendeket, technológiai fejlesztéseket bemutató prezentációk.

Nehéz összefoglalni a tapasztaltakat, hiszen máshol van a fókusz a különböző szakterületeken. Eltérő szempontok vannak a felület előkészítési/csiszolási technológiák fejlesztése esetén, mint például az élzárás fejlesztés terén. Ugyanakkor mégis csak kirajzolódik egy határozott irány, amit a BIESSE képvisel. Ez pedig az automatizált és digitalizált gyártás nagy és kisvállalatok számára is. Vagy ahogy ők nevezték AutomAction és SmartAction.

A Biesse nem bontja kis- és nagyvállalatra az automatizálást, minden területre kínál egy okos („smart”) megoldást a kívánt kapacitásoknak megfelelően. Egyszerre kell sokoldalúnak lenni és ugyanakkor speciálisnak. Látszólag ellentétes irányú vektorok ezek, de mégsem azok. Egy megmunkálási típusra koncentrálnak azon belül viszont szélesre nyitják a lehetőségeket.

A gépek pedig ma már a Bieese-nél úgy készülnek, hogy akár távolról is megállapítható az esetleges hibás működés, és vizsgálható a kapacitások megfelelő kihasználtsága, hiszen egy vásárló a berendezésének biztonságos működésére és a befektetésének mielőbbi megtérülésére vágyik.

A látottak alapján azt gondolom,

A robottechnológia markáns jelenléte és munkája egyszerre volt meggyőző és lenyűgöző. Nemcsak a munkába állított robotok nagy száma, hanem az előadások témaválasztása is mutatta, hogy mennyire kiemelt terület ez a BIESSE fejlesztési koncepciójában.

A német KUKA robot mellett a japán FANUC cégcsoporttal szoros együttműködésben fejlesztenek ezen a téren. Az eseményt a profi szervezés és a méltán híres olasz vendéglátás mellett a rendkívül magas műszaki tartalom tette igazán értékessé.

A programról hamarosan részletesen is tájékoztatjuk olvasóinkat.

Az épület szép nyitott terei és a világos fa felületei mellett, ami igazán nekünk szemet szúrt, az a sarokablak kialakítás volt.
Egyszerű, de annál nagyszerűbb megoldás az, amit az amerikai kollégák elkövettek.

A külső homlokzatot díszítő „ráma’ szépen illeszkedik a horizontális tagolású külső falfelülettel. A sarokablak persze nem lenne igazi ablak, ha nem lehetne kinyitni. A nyíló szárny egyszerű kivitel, sem technikailag, sem szerkezetileg nem nagy kunszt. Maga a szerkezet keresztmetszete nem túl robusztus, de nem is azért szeretjük.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez California.

Ha egyszerűen akarnánk leírni, nem csinált mást az olasz designer (Massimo Bonetti), minthogy kettévágta az ajtót. Persze nem ennyire egyszerű az ügy. Azt kellett megoldani az olasz Celegon cég számára, hogy kisebb íven, a hasznos térből kevesebbet elvéve tudjuk nyitni-csukni a beltéri ajtókat. Mindezt hangtalanul és hosszú távon úgy, hogy a tartós használat ne befolyásolja a működés minőségét.

Mint az a videón látszik, az ajtólapok felső élén végigfutó csuklós vasalat felel a finom és zajtalan mozgatásért. A vasalat kialakítása nemcsak egyszerű használatot, hanem az ajtólapok stabil síkban tartását is megoldja.

Nyitást követően az ajtólap szélessége gyakorlatilag megfeleződik, így a nyitási ív is felére csökken, sőt mivel egy kvázi kiemelő és fordító mechanizmus működik egyszerre, még ennél is kedvezőbb, szinte kosárgörbe mentén mozog az ajtólap.

A rendszer egyébként képes nemcsak kettő, hanem akár három szegmensből álló ajtólapok mozgatására is.
Amiket írnak, az szép és jó, az animációk is meggyőzőek, de jó lenne azért élőben is látni.

Gyönyörű portál

Az épületegyüttes három blokkja megőrizte a kornak megfelelő tégla falazat textúráját. A felújítás során szerették volna ezt a hangulatot megtartani. Az épület egységeket keskeny üvegezett ’rések’, átjárók kötik össze.

A külvárosi ház jellegének megőrzése mellett a korábban fészer- és gazdasági épület bevonásával megduplázták a lakóteret. Ez lehetőséget teremtett, hogy a belső kert köré épített épületek trióját hozzák létre, miközben az utcafronti kép nem változik.

Na de! A lényeg a vörösfenyő ablakok kialakításán van.

Egységes anyaghasználat a belső térben és az ablak kávák kialakításánál

Nem csupán azért, mert gondosan figyeltek arra, hogy harmonizáljon a belső tér burkolataival, a lépcsővel és esetenként a bútorokkal, hanem azért is, mert iszonyú vagány.

Az ablakok kiosztásának arányai, a külső és belső káva megoldások, a kávákhoz használt robusztus keresztmetszetek teszik egyedivé az épületet.

Ablak káva frontra vagy belső oldalra pozícionált üveggel, attól függ mit kíván a belső tér

A külső homlokzat fekete tégla burkolatával szép kontrasztban állnak a fenyő ablakelemek.

Masszív belső spaletták, rejtett vasalatokkal

A belső spaletták, a különböző mechanikával mozgatható ablakok és még a fürdőszoba tükör kialakítása is egységes, átgondolt arányokra épül.

Ablak vagy tükör…

Nyíló szárny fából

Most is ezt érzem. Persze messziről tudok csak nyilatkozni, mivel idén kihagytam a faipar vitathatatlanul legnagyobb seregszemléjét, a LIGNA Hannovert, ahol

• 1500 kiállító,
• 132 000 négyzetméteren,
• 90 000 látogatónak mutatta az irányt.

Eleve nonszensz, hogy úgy írok valamiről, hogy nem voltam ott, azt meg végképp nem akartam leírni, hogy ipar 4.0, de még mindig e körül forog a világ. Az elemzéseket és beszámolókat olvasva azonban van néhány olyan dolog, ami új kontúrokat ad a negyedik ipari forradalomként nevezett történetnek. Megpróbálok ezekre fókuszálni.

Felhőbe vagy nem felhőbe

Alaphelyzetnek tekinthető, hogy a rendszerben gondolkodó fejlesztések, a tervezéstől a gyártás befejezéséig, egy egyszerűen nyomon követhető és folyamatosan kontrollálható digitalizált gyártást vizionálnak. Pontosabban ez már nem vízió, hanem a valóság.

Szintén egyértelmű, hogy a jövő a felhő alapú adatkezelésé. Úgy tűnik, hogy mind adatvédelmi, mind egyéb biztonsági aggályokat félretéve ez a valós alternatíva, bár akadnak megoldandó kérdések…
A felhőben landolnak majd a termelési adatok, a karbantartáshoz szükséges információk, gép és szerszám paraméterek.
Rendszer-, pontosabban programfüggő, hogy ki és milyen algoritmusok alapján, milyen információkat tud majd kiszivattyúzni, milyen következtetéseket von majd le. Nem mellesleg, ha éppen márkát szeretne váltani, maradéktalanul visszakapja-e a számára fontos adatokat!

Ha kitekintünk az ipar más szegmensei felé, amivel nyilván nem lehet direkt párhuzamot vonni, láthatjuk, hogy az igazán monstre vállalatok nem foglalkoznak publikus felhőkkel. A kisebb vállalatok használnak publikus felhő-platformokat, ezekre telepítik fel saját rendszereiket.

Az információ visszaszerzése nem jelent gondot, a konkurencia indiszkréciója már rázósabb terület. De ne feledjük, nagy járműipari vállalatokról beszélünk.

Távgyógyítás

Mint jelenség, már régóta jelen van, egyre erősebb, és úgy tűnik a közeljövőben igazán meghatározó lesz majd a „digitális segítségnyújtás”.

Idealizált esetben a probléma felmerülésekor egy szervizközponttal felvesszük a kapcsolatot, kamerán, okosszemüvegen, stb. keresztül megmutatjuk vagy elmondjuk a hibát. A szervizes diagnosztizál, aztán vagy belenyúl a rendszerbe, vagy javaslatot tesz, hogy melyik modult kell kicserélnünk, vagy javítanunk, egyáltalán mit tegyünk a hiba minél gyorsabb orvoslása érdekében.

Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az idealizált állapot csak akkor valósulhat meg, ha a cégnél van egy delegált szakember, aki rendelkezik kellő szakmai intelligenciával, rálátással, hogy az adott problémát javítsa, de legalábbis érdemben tudjon kommunikálni. Ez a jövőben nélkülözhetetlen lesz, sőt azt is megkockáztatom, hogy ez a munkatárs kizárólag csak a gépek karbantartásával, kapcsolattartással, szerszámellenőrzéssel, stb. foglalkozik. Mint a régi szép időkben egy TMK-s.

Közös platform

A fentiekhez kapcsolódóan az igazi nagy dobás azonban egy uniformizált kommunikációs protokoll bevezetése lesz(!). Az Európai Fafeldolgozó Gépgyártók Szövetsége, valamint a Német Mérnöki Szövetség 8 vezető faipari gépgyártó bevonásával megkezdte az előkészítő munkát.

A nagy gyártók már mind rendelkeznek saját fejlesztésű digitális platformmal, amivel a teljes értékláncot illetve a gyártási folyamatot követni és kontrollálni tudják. A nagy előrelépés abban rejlene, ha egy mindenki számára elérhető, márkafüggetlen platformot fejlesztenének. Olyat, ami mögé ugyanúgy felsorakozik a BIESSE, a HOMAG, vagy az SCM…

Amennyiben ez megvalósul, a végfelhasználók élvezik majd ennek igazán a hasznát. Hiszen elméletileg tetszőlegesen válogathatjuk majd össze a gépparkunkat, márkáktól függetlenül, a számunkra legkedvesebb gépet illeszthetjük a technológiai sorba.

A közös platformra való törekvés azonban egyelőre csak verbálisan valósult meg. A ’nagyok’ a saját fejlesztésű programjaikat favorizálják, és igyekeznek ezen keresztül is minél jobban a céghez kötni a vásárlókat.

Az összefogás – ha egyáltalán lesz ilyen – nagy erőpróbája tehát az lesz, ha valóban létrejön egy nyitott és márkafüggetlen platform.

Robot vagy kobot?

Idén új fogalommal gazdagodhattak a kiállítás látogatói. Már nemcsak robotok, hanem kobotok is segítik majd a munkánkat. Ha utánaolvasunk a dolgoknak, azért ennél egy sokkal árnyaltabb képet kapunk. A robotikával foglalkozó szakemberek is óvatosan fogalmaznak, inkább paradigmaváltást emlegetnek, mintsem forradalmat. Az viszont kétségtelen, hogy az új irány már a gyakorlatban, így akár a faiparban is tetten érhetővé vált. Míg korábban a beruházók vásároltak egy ipari robotot, felprogramozták és egy acél kerítéssel védett környezetben egyszerű feladatokra (ponthegesztés, palettázás, egyéb repetitív munkák) használták, addig egy klasszikus robot – mivel rendkívül balesetveszélyes volt – csak védett területen tudott biztonságosan dolgozni. Nem álltak rendelkezésre azok a technológiai megoldások, amik lehetővé tették volna a közös térben való munkavégzést.

A cél, hogy a jövőben nyugodtan dolgozhasson egy légtérben robot és ember. Ne kelljen kerítéssel, vagy akár szenzoros lehatárolással sem különválasztani a munkaterületeket. Nem kell tehát ismerni a környezet minden részletét, mert olyan programokat lehet készíteni a robotokra, amelyek alkalmazkodni tudnak a változó környezetre. Olyan kvalitások szükségesek, mint a látóképesség vagy a tapintóképesség.

Ezzel a tudással felvértezve – mondjuk egy összeszerelő folyamatban – a kobot adja az ember kezébe az alkatrészeket, szerszámokat. Vagy a nagyobb gyártósoron, ahol nehéz dolgokat mozgatnak a dolgozók, segítenek az együttműködő robotok. Sőt, ha ezeket a robotokat felteszik egy guruló platformra akkor szabadon közlekedhetnek, hovatovább GPS alapon, tehát nem kötött pályán.

Ezzel persze nem csupán a robitika lép majd óriásit, hanem az egész gyártásautomatizálás és a logisztika is, hiszen nem kell majd megmondani a kobotnak, hogy elfogyott a csavar, mert tudni fogja, és elgurul a raktárba…

A közös térben való együttműködés nem on/off kérdéskör. Az első lépcső, amikor elhagyjuk a kerítést, de szenzoros megoldással egyfajta virtuális kerítést húzunk a robot köré. A következő lépés a közös munkatér, itt már nagyon óvatosnak kell lennünk. Félelmetesen komplikált biztonsági sztenderdeknek kell megfelelni. A harmadik szint, amikor fizikai kapcsolat van a munkavégzés során ember és robot között.

Vannak azonban még megoldandó problémák szép számmal. A kobot egyelőre lassú, nem tud nagy terhet emelni, és drága. Hatékonysága momentán messze elmarad az emberi munkaerő hatékonyságától.

Mi a kobot?

A magyar kobot szó az angol cobot egyszerű magyarosítása. Az eredete a collaborative (együttműködő) robot szóra vezethető vissza, angol nyelvterületen kezdetben co-working vagy co-robotként is használták. Az első, kezdetleges kobotot 1996-ban hozták létre az Egyesült Államokban, de csak egy évtized múlva jelentek meg azok a szerkezetek, amelyek valóban alkalmasak voltak arra, hogy az emberrel közös térben dolgozzanak. A kobotok az úgynevezett merev automatizálás helyett a rugalmas automatizálást képviselik, ezért óriási jövőt jósolnak nekik, nemcsak a gyáriparban, hanem a szolgáltatások bizonyos területein is.

A soproni Lővér Fürdőről beszélek, ha valaki nem tudná. A napokban döntötték le a lábáról, mert épül az új élményközpont. Rendben van, régi volt, nem is túl praktikus, rissz-rossz gépészet stb.

Lehet, hogy öregszem és egyre nosztalgikusabbá válik a hozzáállásom, de a ragasztott fatartók az agárdi gyár – akkor és ma is – kuriózumnak számító alkotása, a faipar fellegvárában kicsit többet érdemelt volna.

Nem mondom, hogy ipartörténeti emlék, de évtizedekig nézték Sopron uszodába járó lakói. Olykor én magam is. Szerettem, azt a kupolát.

Fotó: magyarepitok.hu

Szóval nagyon csibészes lett volna, ha az egyetem, ha nem is minden elemét felhasználva, de örökül hagy belőle valamit az utókornak.

Arról nem is beszélve, hogy a városban magas szintű építészképzés folyik. Nota bene milyen klassz projekt lett volna ebből a brutális anyagból tervezni.

UPDATE

Időközben kaptuk az információt, hogy az uszoda kupolájának íves rétegelt-ragasztott tartói a Soproni Egyetem Faszerkezet-vizsgáló laboratóriumába érkeztek további tudományos vizsgálat céljából. Köszönjük az észrevételt, dícséretes,  hogy vizsgálják, viszont a cikkből kiderül, mi nem teljesen erre gondoltunk.

(null)

Azonban ennél sokkal többet mutat ez a koncepció, érdemes hát alaposan szemügyre vennünk.

A forma egy egyszerű egyenes konyha és egy 90 fokban elfordított pult. A korpusz és a közé záródó front kialakítás egy síkot ad, de kellően izgalmas, főleg a minimális hézagolás okán. Az igazi finomságot azonban a frontba integrált „fogantyú adja”.

A festett rétegelt lemez frontok mögött az amerikai dióból készült fiókbélések és a vörös réz perem elegáns megoldás. A munkafelület kialakítására carrarai márványt választottak. Hangzatos márvány típus, bár a kőfaragók és sírkövesek nem sokra becsülik. Sőt a legtöbben nem is ajánlják munkalapnak, mert nem tartják elég keménynek és ellenálónak.

A tea, vörösbor, kávé, stb. szennyeződések maradandó nyomot hagynak rajta. Persze különböző impregnáló anyagokkal lehet javítani a dolgon, de összességében nem javasolják konyhai alkalmazásra. Ennek ellenére a legvagányabb konyhákon sorra ezt az anyagot látom.

A gázrózsák és gombok pultba építése annyira szép megoldás, hogy na.

A munkapult mellett a mosogató medencét is márványból építették fel, ami extra bátorságra vall, de vitathatatlanul gyönyörű. Nem beszélve a vörösréz lefolyó rózsáról és a sárgaréz csaptelepről.

Ugyan nincs felső szekrény, de kapott a konyha egy falborítást. Ez szintén sárgaréz, kalapácsolt felülettel és oxidációtól védő felületkezeléssel.

A fekete dió főszerepet kap a fiókok belsejében evőeszköz-, tányér- és edény tartók kialakításakor. A tömörfa pult alatti korpuszt 90 fokkal elfordították, így a fiókok egyszerűen hozzáférhetőek, igaz elsősorban a tálaláshoz való eszközök tárolására célszerű, hiszen főzéskor kicsit macerás megközelíteni.

Ez a konyha nem a led világítástól és az automatán felnyíló ajtóktól lesz szerethető, hanem attól, hogy minden az, aminek látszik. A dió az dió, a márvány az márvány a réz meg réz.

“Ez is megvolt, még sincs este… “ 

szokta volt mondani nagyapám, amikor pár fröccsel beljebb volt és idejekorán sikerült távoznia a kertből.

Szóval az idei Construmáról is vegyes érzelmekkel tértünk haza, ami persze nem feltétlenül rossz.

Nyomokban szakkiállítást tartalmaz, de ez egy lakossági fórum, elsősorban azokra látogatókra koncentrálva, akik épp építkezés előtt állnak, vagy már a közepén.

A kiállítók elsősorban eladni szeretnének, illetve önmagukat pozicionálni, ha nem is direkt módon. Innovatív megoldásokkal nem a szakmát, hanem a fogyasztókat célozzák.

A kínálat hektikus. Vannak területek, ahol európai színvonalú és vannak magukat alacsony szinten képviselő szektorok.

Az igazi szakmaiság a konferencia programokban és a kísérő rendezvényeken volt érzékelhető

Az építész kultúrkör hagyományosan erre a rendezvényre fókuszál, egymást követik a szakmai rendezvények. Ehhez az utóbbi években csatlakozott a Magyar Bútor és Faipari Szövetség, valamint az Országos Asztalos és Faipari Szövetség is.
Idéntől pedig a FAMASZ, azaz a Faablakgyártók Magyarországi Szövetsége.

Új szereplőként a faablakgyártók mindjárt egy önálló standdal és egy szakmai konferenciával járultak hozzá a kiállítás sikeréhez.

A HELLOWOOD csapatával együtt tervezett és kivitelezett standjuk sokszáz érdeklődőt vonzott a kiállítás öt napja alatt. Természetesen a fa és fa-alu ablakokat gyártó hazai cégek mellett alakították ki az attraktív installációt. A koncepció nemcsak egy találkozási hely kialakítása volt, hanem elsődlegesen a faablak, illetve a fa, mint nyersanyag fókuszba helyezése.

Az érdeklődők mellett sokan egyszerűen csak fotózni és megpihenni tértek be a FAMASZ standra.

Konferenciájukra csütörtök délután került sor. Mint azt korábban írtuk, kiemelt feladatuknak tekintik, hogy a hazai fa és fa-alu ablakok gyártóit közelebb vigyék az építészekhez. Konferenciájukat az Magyar Építész kamara akkreditálta. Moderátornak Élő József építészt kérték fel, aki a Széchenyi István Egyetemen az építészmérnöki kar tanára, emellett egy építész stúdió vezető építésze is.

Élő József (Fotó: Faipar.hu)

Az előadás központi témája a faablak új szerepköre, az enteriőrben és a térformálásban betöltött egyre nagyobb szerepe és a fejlesztési irányok, trendek felvázolása volt. A szakmai hozzászólók és meghívott vendégek hozzáfűzései alapján kedvező kép rajzolódott ki a hallgatóság előtt. A megváltozott vásárlási motiváció, a környezettudatos életvitel és a minőségi termékek felé való orientálódás egyértelműen a fa és fa-alu ablakok térhódítását vetíti előre.

Emellett a szerkezeti és design megoldások is a fa szerkezetek előtérbe helyezését mutatják.

Fotó: Faipar.hu

Fotó: Faipar.hu

Fotó: Faipar.hu

A szervezők most már évek óta hozzák ezt a rendezvényt, amire lehet mondani hideget-meleget, de legalább következetesen lehet vele számolni.

Szép és hatékony online marketinggel támogatott kiállítás, nem tökéletes, de vállalható helyszínnel. Ugyan mindig hiányoljuk a bútoros vonal jelenlétét, de a kiállító cégek megjelenésében minőségével nincs baj.

Sokszor halljuk, hogy nincs egy rendes kiállítás, ahol meg lehetne jelenni…

A rendezvény látogatottsága minden évben kiváló, tehát konyhastúdiók, étkező- és nappali bútorok gyártói/forgalmazói, itt, vagy inkább ott a lehetőség.

Nem maradunk egyébként bútor nélkül, lesz néhány bátor kiállító

Ott lesz például a Team 7 hazai képviselete, a Human-Design Stúdió, akik közel 70 m²-en mutatják meg, hogy mit gondol a világ elsőszámú tömörfa design bútor gyártó cége az étkezőkről.

Fix és nagyobbítható asztalok mellett székek és néhány neves európai design lámpagyártó manufaktúra munkáit is láthatjuk majd a standjukon.

Eddig a hír, de mint sejteni lehet, a helyzet ennél kicsit bonyolultabb. Az intézet 25 éve működik a Soproni Egyetem Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Karon belül.

Életszerű elképzelés volt, hogy egy művészeti intézet kapcsolódik egy alapvetően műszaki orientációjú karhoz. A szimbiózis, vagy inkább a harmonikus egymás mellett élés, már kicsit döcögősebben ment.

Nem tisztem állást foglalni az ügyben, hiszen nem ismerem kellő mélységben a gazdasági- és egyéb oktatáspolitikai hátteret, csak annyit tudok mondani, mivel volt szerencsém mindkét intézmény hallgatójának lenni, hogy sajnálom.

Egy jól működő kapcsolattal a háttérben nehezen elképzelhető egy ilyen szituáció kialakulása

U. Nagy Gábor felelősségteljes, komoly szakmai munkát végez az intézet élén. A kompetenciáin túlmutató kapcsolatépítés – ha valóban ez történt – indokait kellene vizsgálni, mindkét fél bevonásával. Különben csak egy bohózatot nézhetünk abból a seggberugós fajtából.

UNG for principal

Az AMI egy friss, üde színfolt a soproni egyetemi életben. Provokatív, mégis hagyománytisztelő módon van jelen a város mindennapjaiban. Egy művészeti intézetnek ez (is) a dolga. Feszegetni a határokat és megmutatni a világ másik arcát. A helyzetük nem egyszerű, hiszen, mint sok minden másban, ebben is nagyon centralizált az ország, a meghatározó intézmények Budapesthez köthetők. A végvári élet tehát nem könnyű, ennek ellenére

A Simonyi Károly Műszaki Faanyagtudományi és Művészeti Kar (korábban Faipari Mérnöki Kar) nem szorul bemutatásra, a hazai faipar képzés origója. Egyetlen szakirányú felsőfokú képzést nyújtó intézmény lévén, fontos és megkerülhetetlen a szakma számára. Tehát mindkét szereplő fajsúlyos játékos a maga nemében.

Leginkább azonban az elmúlt negyedszázad (kimondani is sok…), a jelenlegi és leendő diákok ideáit nem szabadna veszni hagyni, de ehhez

Címlapfotó: Facebook/UNG for principal

Néhányan kínálnak csak a piacon akkumulátoros excentercsiszoló gépet. Ez a típusú gép a legtöbb márkánál vezetékes kivitelben érhető el. Létjogosultsága nem vitatható, erejéről, tudásáról majd akkor nyilatkozunk, ha kézbe fogtuk a kicsikét.

Íme a Dewalt DCV210

Ami fejtörést okoz az akkumulátoros verzió esetében, az az, hogy vajon mennyire sikerült kiegyensúlyozni a gépet. Ennek nyilván akkor van jelentősége, amikor nem az asztalon, hanem függőleges vagy ferde felületen, illetve extrém helyen kell csiszolnunk…

Remélhetőleg nem kell nagyon „csuklózni”. A normál 18 voltos akkumulátorral életszerűbbnek tűnik a használata, mint egy flexvoltos erőforrással, de természetesen mindkettő rátehető.

Az egykezes gépen egyszerűen tudjuk szabályozni a fordulatszámot (8000-12000 rezgés/perc). A ki-be kapcsoló természetesen pormentes kivitel. Ránézésre rendben van az ergonómiai kialakítás, a gumírozott markolat stabil és kényelmes. A 8 lyukas tárcsa átmérője 125 mm.

A porzsák reteszelhető, igény esetén elszívó is egyszerűen illeszthető a géphez. A reteszes megoldás praktikus, hiszen nagyon bosszantó tud lenni, amikor munka közben leesik a porzsák. A kefe nélküli motor jól bírja a folyamatos és kitartó munkát.

Az alacsony építés segíti, hogy csiszolás közben közelebb legyünk a munkadarabhoz, pontosabban tudjunk dolgozni.

Bízunk benne, hogy hamarosan élőben is tesztelhetjük.

Nekünk fásoknak, lassan ugyanolyan fontos lesz egy ilyen építőipari kiállítás, mint a két nagy bútoros rendezvény (Milánó, Köln) és természetesen a Holz Handwerk valamint a Ligna Hannover.

Mivel tőlünk nyugatra a holzbau vonal sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint idehaza, így a faépítészet minden szereplője nagy erőkkel lesz jelen a rendezvényen.

Ebből adódóan

• alapanyagok,
• felületkezelő rendszerek,
• szigetelő anyagok
• és természetesen ezek szakszerű beépítését segítő gépek és technológiák teljes arzenálja

várja majd a látogatókat.

A gépes vonalon értelemszerűen a kisgépes szektor, különös tekintettel az ácsipari gépekre, lesz a meghatározó.

Minden évben számos kisérő programmal szinesítik a szervezők a kiállítást. Ezek közül az egyik, a 2011 óta létező Építészek Éjszakája projekt. München emblematikus épületeit (öszessen 50-et) hét különböző tematikájú útvonalon mutatnak meg az érdeklődőknek.

Ingyenes buszjáratokkal és gyalogtúrák keretén belül, szakavatott túravezetők segítségével tudhatunk meg többet a városról és persze híres épületeiről. A koncepció megalkotása persze mindig parallel a kiállítás fő irányvonalival. Így idén az iroda, a munkahely került a fókuszba. A túrák során sok más épület mellett érintik majd

• a Siemens központot,
• a Városi könyvtár épületét,
• az Olimpiai parkot,
• de említhetném a Microsoft székházat is.

Nemcsak épületeket mutatnak meg, hanem magát a várost is különböző nézőpontokból. A tematikus túrákra érdemes előre regisztrálni, mivel véges a helyek száma.

A megmérettetés kitalálóinak alapvető célja a csapatverseny mellett az volt, hogy minden esetben találkozzanak a diákok olyan anyagokkal vagy technológiával, amire a szakoktatás keretein belül nem nyílik lehetőségük. Ez nyilván rengeteg munkával és utánjárással jár a szervezők részéről, de megérte.

Úgy tűnik ez idén kicsit háttérbe szorult. A versenyfeladat anyaghasználatban és technológiai igényben nem jelentett különösebben nagy kihívást.

Fotó: Magyar Asztalos újság

Ugyanakkor itt jegyezném meg, hogy ez lehet tudatos irányváltás is, hiszen a cél nem az, hogy arra világítsunk rá, hogy mit nem tudnak a diákok, hanem az, hogy sikerélménnyel távozzanak a versenyről.

További változás a versenysorozat életében, hogy a szakmai szponzor immár itt is a Festool hazai képviselete, a Tooltechnic System Kft. volt. Tehát a Skills versenysorozathoz hasonlóan, ezen a rendezvényen is a legmagasabb minőségű kisgépekkel támogatják a versenyzőket.

Fotó: Magyar Asztalos újság

Idén új szereplő emelkedett az élmezőnybe

Bár az írásbeli eredmények nem erre predesztinálták, kiváló teljesítményével mégis

A második helyen a Budapesti Komplex SzC Kozma Lajos Faipari Szakgimnáziumának 1-es csapata, harmadik helyen pedig szintén ennek az intézménynek a 2. csapata zárt.

Címlapfotó: Magyar Asztalos újság

A nagy kiállításról írni általános beszámolót hatalmas vállalkozás, szükségszerű volt valami rendezési elvet keresnem. Elsőként két dán és egy japán stúdióra, valamint az 50’-es évek formavilágára esett a választás.

Alapvetően két iskolát kell megkülönböztetnünk. Az egyik az, amikor a jogokat megvásárolva eredeti tervek alapján gyártanak kultikus darabokat. A másik, amikor az 50’-es évek anyaghasználatát, formavilágát és stílusjegyeit magán viselő bútorokat gyártanak, mai tervezők tervei alapján.

Talán túlzottan is fókuszáltam erre a korra, de valahogy semmi más “friss” és karakteres jelenség nem kötötte le ennyire a figyelmemet. A kifinomult anyaghasználat, a ma minimálnak aposztrofált sterilség elengedése és a szinte szoborszerű formák igazi csemegeként kínáltak a milánói forgatagban.

Finn Juhl (1912-1989)

Művészettörténész szeretett volna lenni, de az apai szigor nem engedte, így a Koppenhágai Királyi Művészeti Akadémia építész tanszékén kezdi meg tanulmányait. 1934-ben már olyan projektekben vesz részt, mint a Dán rádió épületének tervezése vagy a koppenhágai reptér épületeinek tervezése. Annyira elfoglalt, hogy nem sikerül befejezni az egyetemet. Ennek ellenére később az akadémia tagja lesz és a chikagói egyetem vendégprofesszorának választják.
1951-1952-ben a New York-i ENSZ székház teljes belső tervezését bízzák rá.

A bútortervezés világába a kárpitos bútorok felől érkezik. Szoborszerű alkotásaihoz közelebb állt ez a műfaj. Kezdetben csak külső formára koncentrált, a fa csupán szerkezeti anyag volt a szemében. Emellett volt prózai oka is:

Tömörfa bútorai csak később kerülnek a középpontba. Minden alkotásán érezni lehet a kortárs művészet lenyomatát, azt a szabad alkotási folyamatot, amit nem befolyásoltak egy pillanatig sem az akkori gyártástechnológiai korlátok. Rugalmas műhelyhátteret hozott létre, olyat, ami kompromisszumok nélkül követi le a rajzait. A lebegés érzése, a bútorok vonalvezetésének kontinuitása, a tökéletes csomópontok és hibátlan anyaghasználat szinte kivétel nélkül minden bútorából árad felénk.

1990-ben Finn Juhl özvegyével felveszi a kapcsolataot a jelenlegi gyártó cég. Az együttműködés egy kanapé elkészítésével kezdődik. Annyira sikeresnek bizonyult a közös munka, hogy később a teljes életműre kiterjedt a kooperáció.

1. 45-ös szék
   A 45-ös szék egy igazi mestermű, tökéletes lenyomata Finn Juhl tervezési géniuszának. A széket az 1945-ös koppenhágai bútorgyártó céhek kiállításán mutatták be.
   
   Az Osakai Egyetem professzora, Noritsugu Oda a „modern székek anyjának” nevezte később ezt a bútordarabot. Ez a szék egyike volt az elsőknek, amely megszüntette a karosszékek jelenlegi hagyományát, és felszabadította a kárpitozott felületeket a fából készült keretből. A 45-ös székkel Finn Juhl elegáns széket hozott létre olyan innovatív stílusban, amelyen évek óta dolgozott. Az eredmény egy tiszta, erős és elegáns szék és egy csendes forradalom.
2. 46 sofa
   Amint a név is mutatja, ez a kanapé 1946-ban készült. A kárpitot Carl Brørup kárpitozó készítette a koppenhágai műhelyében.
   
   A fiatal Finn Juhl álma az volt, hogy művészettörténész legyen. Az 1930-as és 1940-es években erős hatással volt rá a modern művészet. Az ebben az időszakban készült munkái szerves alakzatokat szültek szinte emberi jellegű jellemzőkkel. Szürrealista művészhez hasonlóan dolgozott, a magból kifelé. Így születtek meg a lágy szoborszerű formák.
3. Baker sofa
   Edgar Kaufmann Jr., a New York-i Modern Művészetek Múzeumának Ipari Formatervezési Tanszékének igazgatója Finn Juhl-t az amerikai design körökbe vezette be. Dániában tett utazása során olyannyira lenyűgözte Finn Juhl művészi szintre emelt alkotó munkája, hogy meghívta az egyesült államokba.
   
   1949-ben Kaufmann Jr. egy cikket írt a Finn Juhl-ról az Interiors magazinban, amely felkeltette Hollis Baker, a Michigani bútorgyártó figyelmét is. Hollis Baker meghívta és felkérte Finn Juhlt, hogy tervezzen neki egy modern bútor kolekciót. Így született meg a Baker sofa, nem feledjük amikor ezt a bútort nézzük, hogy 1951-et írunk!

Carl Hansen & Søn

Kétségkívül a legnagyobb dán design klasszikus, kicsit rá is telepedtek erre a címre, de meg kell hagyni, nem alaptalanul. A felállás annyiban más, hogy a fenti név alatt több igazi nagyágyú munkáit is megtalálhatjuk. A mostani írásunk apropójául szolgáló 50-es évek itt igazi telitalálatot jelentenek.

A cég jónéhány neves tervezővel dolgozik, a legnagyobb király azonban Hans J. Wegner. A Dán modernista, aki közel 500 mobíliát tervezett munkássága során, nem kevés igazi klasszikussal ajándékozva meg a világot. Tökéletes csomópontok, mély anyagismeret és természetes anyaghasználat, nem véletlenül érdemelte ki a “székek mestere” nevet.

1914-ben egy cipész fiaként látta meg a napvilágot Tonderben, dél Dániában. 17 évesen már asztalosként dolgozik, majd Koppenhágába költözik és képzőművészetet és építészetet tanul. 1940-ben Arne Jacobsennel és Erik Mollerrel bútorokat terveznek Dánia második legnagyobb városának városházába, Aarhus-ba. 1949-től dolgozott együtt a Carl Hansen & Søn vállalattal, akik a mai napig gyártják bútorait.
A Királyi Dán Képzőművészeti Akadémia tiszteletbeli tagja volt, a Királyi Művészeti Főiskola díszdoktora.
A mai napig több nagy design múzeumban találkozhatunk munkáival, mint például a new york-i modern művészetek múzeumában

1. A Wishbone Chair egyike volt az első Hans J. Wegner modelleknek, amelyeket kifejezetten a Carl Hansen & Søn számára terveztek és 1950 óta folyamatosan gyártják.
   
2. Shell chair, az örök klasszikus
   

Ritzwell

Kicsit kilógnak a mostani rövid listánkról, mivel ők azok, akik nem európaiak és nem az 50’-es években kezdték. 1992 óta terveznek és gyártanak bútorokat Japánban. Formatervezési koncepciójuk az “ökológiai modernizmuson” alapul, jelentsen ez bármit is…

Az általuk képviselt minőség és formavilág ebbe az illusztris társaságba predesztinálja őket. A kiegyensúlyozott, egyszerű formákat ötvözik a nemes anyagok szépségével. A funkció és az esztétika egyensúlya stílusosan öregedő anyagokkal párosul. A milánói szalonon bemutatott kollekció méltó tisztelgés az 50’-es évek előtt.

A japán formakultúra és szemléletmód erőteljes jelenléte a dán bútortervezésben nem véletlen. Egyrészt a divat, másrészt tudatos útkeresés eredménye. A korabeli tervezők közül többen is hónapokat töltöttek a szigetországban. A két kultúra egymásra hatása kifinomult és kortalan eredményt szült.

1. Beatrix pihenőszék
   
2. Rivage Pihenőszék