Bár idehaza nem nagy karriert futott be ez a stílusú szék, de az angolszász kultúrkör, a jenkik pláne nagyon kedvelték és kedvelik ma is. Mindig rizikós egy ilyen klasszikus darabhoz úgy hozzányúlni, hogy ha nem is jobb, de legalább jó és más legyen. Olyan ez, mint egy Beatles remix.

Jun Aizaki szépen és bátran nyúlt a témához. Merész húzásnak tűnik az esztergált alkatrészek vörösrézből készült elemekre való lecserélése, de praktikus, és ízléses megoldást választott.

Megmarad az alapanyagok közötti minőségi kapcsolat. Bár a kónuszosság adta finom vonalvezetés áldozatul esik a praktikusság oltárán, a bútordarab nem veszít könnyedségéből. A lábak merevítése is hasonló megoldással történt.
A felületkezelés technológiája és a színválasztás legalább ennyire csibészes.

Egy lassan elfelejtett kézműves megoldást használtak, amely Dél-Kínából, pontosabban Guizho régióból eredeztethető. A festő anyag indigó, ebből a növényből nyert színezékkel készül három féle tónusban a limitált sorozatú kollekció. A kék szín és a vörösréz szépen illeszkedik.

A kollekció székből, karszékből, padból és magasított székekből áll.