A Milánó és Köln bűvöletében élő európai designerek nem nagyon járnak a világ keleti tájaira kiállításokra. Kiállítani meg aztán végképp kevesen. Cikkünk apropója sem az, hogy valaki kis hazánkból kiállított volna Szingapúrban vagy Jakartában, de már majdnem.

A sixay furniture alapítója és a design stúdió vezetője, Szikszai László évek óta az egyetlen európai mércével is mérhető bútortervező, akinek munkáival a nemzetközi fórumokon (például Kölnben) is találkozhatunk. Mielőtt valaki megbántódna, az „egyetlen” jelző arra vonatkozott, hogy nem tervekkel és prototípusokkal, hanem termékcsaládokkal, átgondolt szériákkal van jelen elsősorban a német piacon, úgy, hogy a tervezési és gyártási folyamatot is a soproni stúdió végzi, illetve koordinálja. Nos, egy romániai designmagazin invitálására nyílt alkalma ellátogatni két design- és bútorkiállításra is egyszerre.

Rendkívül érdekes szitu, hiszen azon nőttünk fel, hogy bámulunk, amikor itt Európában a messziről jött emberek vizslatják a termékeinket. Esetünkben most megfordultak a szerepkörök. Persze némiképp azért más a helyzet, mert amíg Európa nem keresi a keleti tervezők kegyét, addig Ázsiában sikk egy európai tervező.

Szikszai nem csupán kapcsolatokat építettet és impulzusokra vadászott, hanem a robinwood kedvéért fotózott és le is írt számos olvasásra érdemes dolgot. Élményeit két részletben adjuk közre, hogy legyen idő elmélyülni bennük.

Az első fejezetet már olvashattátok. Íme a beszámoló 2. része!

Indonézia rohamtempóban fejlődő, 9,6 milliós fővárosa Jáva szigetén valódi meglepetés. A mélyszegénység és a hihetetlen luxus keveredése, az európai szemmel kaotikus, mégis tökéletesen és balesetmentesen működő közlekedési káosz, a semmiből kinőtt felhőkarcolók, katonák által védett luxusszállodák, bevásárlóközpontok a Nyugat-Európában megszokottnál is elegánsabb üzletekkel, a magas kerítéssel és szögesdróttal védett luxusvillák és a vasútvonal tövébe épített viskók, az új út- és metróhálózat, a most épülő nagyobb és szebb repülőtér… ők sem minket irigyelnek.

A bútoripar is hasonlóan megosztott: két bútoripari szervezet egy időben két külön bútorkiállítást rendez Jakarta két pontján, melyek között igazán jelentős különbség igazából nem volt érzékelhető számunkra.

IFFINA: Indonesian Furniture

MOZAIK INDONESIA – An International Trade Event for Lifestyle Interior, Design and Projects in Indonesia: itt 300 kiállító állított ki 12.000 m² kiállítási területen.

IFEX – Indonesia International Furniture Expo.: 60.000 m² területen több mint 500 kiállító.

A kiállítás látogatói a helyieken és környező Ázsiai országokon kívül főképp Ausztráliából érkeznek, de szép számmal lehetett találkozni európai vásárlókkal is.

Mindkettőn láttunk ízléses, komoly standokat jó termékekkel és értelmezhetetlen alkotásokat is. Az ország miniszterelnöke Joko Widodo, akinek édesapja asztalos volt, elkötelezett a két kiállítás egyesítése mellett.

A szimpatikus francia fiatalember cége és annak mérlege: 800 alkalmazottal heti 6 konténernyi árú. Ennek 38%-a Franciaországba. 46 kereskedőjük évi 300 konténernyi bútort ad el nekik, amit 2016-ban 350 konténernyire szeretnének növelni.

Történelmi pillanat: a két kiállítás tulajdonosának kézfogása

Középpontban a design. A fiatalos, európaira hajazó design nagyon keresett. Persze a képzésre is áldoznak.

Amennyire végletes a társadalom, annyira végletes a bútoripar is. Az évek óta visszajáró európai sajtós kollégák elmondása szerint az elmúlt 6-8 évben rengeteget fejlődött Ázsia bútoripara. A még most is látható, földről áruló, mindenféle koncepciót nélkülöző standok és termékek mellett ma már egyre több európai, vagy inkább világszínvonalon is nívós alkotást és standot is találunk. Nagyon sokat fejlődött maga a kiállítást szervezők munkája is. Jól szervezett profi kiállítások voltak, olyan ötletekkel, jó infrastruktúrával, amelynek én nagyon örülnék Magyarországon.

Indonéziában alapvetően kétféle bútort gyártanak: rattan bútorokat és tömörfa bútorokat.

A rattan bútorgyártás központja a nyugat-jávai Cirebon, míg a ma már főként teak és mangófa ültetvények fájából dolgozó tömörfa bútorok gyártás Jepara városához köthető. Sok standon lehetett újrafeldolgozott teak fából készült bútorokkal találkozni. Ez hasonló, mint amikor Európában bontott tetőanyagból készítenek bútort. Egyre fontosabb a környezetvédelem és a felelős erdőgazdálkodás. A komolyabb cégek fontosnak tartják, hogy ezt minél feltűnőbben deklarálják és kommunikálják is. Az FSC mellett (melyet a legkevesebbre értékelnek), rengeteg a PEFC tanúsítással rendelkező cég.

Rattan design

Rattan design

Fontos, hogy a számomra tetszetősebb standokon gyakran európai, vagy ausztrál tulajdonosokkal találkoztam. Ők többnyire évtizedek óta Indonéziában élnek, de sokkal komolyabb piaci kapcsolatrendszerük van, mint a helyieknek. Ezek a cégek több ezer négyzetméteren, több százat, vagy ezret meghaladó foglalkoztatottal hetente több konténernyi bútor gyártására képesek. Nem kell lebecsülnünk őket, a bútorok minősége gyakran meghaladja az átlagos hazai (magyar) bútorgyártók képességeit. Ráadásul kizárólag tömörfával dolgoznak. Nem ritka az olajozott bútor sem. Ronda, lakktól csillogó terméket csak ritkán látni. Nagyon keresik az utat a nyugat-európai piacra, de Ausztrália, vagy Amerika már sok cég számára bevett piacnak számít.

Köszönet meghívómnak, Zilahi Imrének, a Magmob magazin főszerkesztőjének.

A design fontos számukra. Mindkét jakartai kiállításon több kiemelt területen mutatkozhattak be fiatal, független designerek és kis design cégek. Singapurban ismerkedtem meg egy fiatal kollégával, akit úgy mutattak be, hogy egy dizájniskolát vezet. A meglepetés akkor ért, amikor megtudtam, hogy egy egyetemi szintű képzést nyújtó, több mint 4000 hallgatót képző intézményről van szó.

A Milánó és Köln bűvöletében élő európai designerek nem nagyon járnak a világ keleti tájaira kiállításokra. Kiállítani meg aztán végképp kevesen. Cikkünk apropója sem az, hogy valaki kis hazánkból kiállított volna Szingapúrban vagy Jakartában, de már majdnem.

A sixay furniture alapítója és a design stúdió vezetője, Szikszai László évek óta az egyetlen európai mércével is mérhető bútortervező, akinek munkáival a nemzetközi fórumokon (például Kölnben) is találkozhatunk. Mielőtt valaki megbántódna, az „egyetlen” jelző arra vonatkozott, hogy nem tervekkel és prototípusokkal, hanem termékcsaládokkal, átgondolt szériákkal van jelen elsősorban a német piacon, úgy, hogy a tervezési és gyártási folyamatot is a soproni stúdió végzi, illetve koordinálja. Nos, egy romániai designmagazin invitálására nyílt alkalma ellátogatni két design- és bútorkiállításra is egyszerre.

Rendkívül érdekes szitu, hiszen azon nőttünk fel, hogy bámulunk, amikor itt Európában a messziről jött emberek vizslatják a termékeinket. Esetünkben most megfordultak a szerepkörök. Persze némiképp azért más a helyzet, mert amíg Európa nem keresi a keleti tervezők kegyét, addig Ázsiában sikk egy európai tervező.

Szikszai nem csupán kapcsolatokat építettet és impulzusokra vadászott, hanem a robinwood kedvéért fotózott és le is írt számos olvasásra érdemes dolgot. Élményeit két részletben adjuk közre, hogy legyen idő elmélyülni bennük.

Tessék!

Szingapúr

Szingapúr – azaz Oroszlánváros – független törpeállam Ázsia délkeleti részén, Malajzia és Indonézia között. A városállamhoz fő szigetén kívül még 60 kisebb sziget tartozik. Szingapúr szigete volt a környék brit gyarmati központja, de igazán komoly és rohamos fejlődésnek csak 1965-ös függetlenné válása után indult. 1996-ban megnyitott kikötője a világ második legnagyobb forgalmú tengerhajózási központja. Átlagosan évi 140 000 hajó fordul meg itt, és percenként 2-3 hajó érkezik meg vagy hagyja el Szingapúrt. (fantasztikus látvány a repülővel érkezve) (a 2010-ben megnyitott Port of Shanghai – ami mélytengeri és folyami kikötő is – valamivel még nagyobb forgalmú, mint Singapore). Itt található a világ legnagyobb olajfinomító kapacitása, központjában a világ leghatalmasabb társaságainak, bankjainak felhőkarcolói állnak. Ma már nehezen elképzelhető, hogy Szingapúr 100 éve még koszos, apró cölöpházakból álló kis kikötő volt.

Ami a gazdagságon kívül feltűnő, az a rend és tisztaság, a minden részletre odafigyelés. Amit nagyon irigylek, hogy úgy tűnik, itt is mindennek van gazdája. A szingapúri vámon írásban nyilatkozni kell, hogy az utazó nem hoz magával illegális termékeket az országba. Az egyébként fekete-fehér nyomtatványok pirossal külön kiemelik, hogy a drogfogyasztásért, vagy terjesztésért Szingapúrban halálbüntetés jár. Ezt komolyan is veszik. Nemrég az ausztrál kormány teljes diplomáciai erőfeszítései ellenére kivégeztek két ausztrált, akik szintén aláírták a belépő nyilatkozatot…

Az utcákon és nyilvános helyeken tilos enni és inni, dohányozni, vagy rágózni – nincs is sehol sem kuka, sem szemét. Még a nyilvános WC le nem húzásáért is pénzbüntetés jár (ezt nem tudom, hogy ellenőrzik).

Az utak szélesek, a városon belül 4-5 sávos szalagkorláttal elválasztott sugárutak vannak, melyeken főképp taxik, buszok, haszonjárművek és meglepően kevés magánautó közlekedik. Dugó alig van. A tömegközlekedés (metrók és buszok) fantasztikus, idegenként is gyorsan átlátható és olcsó, az autózás drága. A taxik sem olyan drágák, mint például Budapesten. Egy taxistól megtudtuk, hogy egy autó ára két-háromszorosa az európai áraknak. Ha veszel egy autót, kötelezően 50 ezer szingapúri dollárért (kb. 10 millió forint) veszel hozzá úthasználati jogot. 10 év múlva ez lejár, ismét meg kell váltani. A 11 éves autó ezért elég ritka Szingapúrban. A levegő tiszta, mióta a robogókat kitiltották a városállam útjairól. A szalagkorlátok közt gyakran 10 méter széles ápolt parkok vannak, és a korlátok sem csúfoskodnak pőrén, többnyire búja, virágzó növényekkel vannak befutva.

Szingapúrban éppen designhét volt. Ebből sajnos nem sokat láttunk, napközben a kiállításra voltam hivatalos. A városra csak éjszaka jutott idő. Ezt többnyire a Marina Bay-en töltöttük, ahol fantasztikus fény- és hangprojekteket mutatott be legalább ötven kiállító – kreatív szingapúri fiatalok. Még viszonylag Nyugat-Európát is látott emberként is fantasztikus a gazdaságság és a kreativitás. Ami természetesen ismét pénzt hoz, a luxusszállodák tömve vannak, a 200-500 dolláros szobák mind elkelnek.

Szingapúr hivatalos államformája egyébként köztársaság, de azt mondják olyan, mint egy nagyon jól működő családi vállalkozás. Talán ez a mi miniszterelnökünk álma is. A különbség talán csak annyi, hogy ez tényleg az első perctől működik, és az emberek – minden szigor ellenére – kedvesek, segítőkészek, és nagyon kiegyensúlyozottnak, boldognak tűnnek. Fantasztikus, minden percét imádtam.

A kiállítás

Számok, tények:

A vásár szervezők hangsúlyozott célja a kiállítást minél inkább a design hívószavára építeni. Ezt hangsúlyozandó, a belvárosban – Milanó és Köln mintájára – számtalan igényes és érdekes rendezvény kíséri az Expot.

BAUHAUS Vietnam.

ICHIBA - Japan. A kiállításon fellelhető legmagasabb minőséget a japán gyártók produkálták.

Asztallapok egy darabból Miramarból.

DEESAWAT - kültéri bútorokra specializálódott Thaiföldi cég. Kreativitásban és minőségben sincs hiány.

Abszolút kedvencem: SQUARE ROOTS, Vietnam.

Abszolút kedvencem: SQUARE ROOTS, Vietnam.

A bútorok is eredetiek, de ami leginkább megfogott: a stand hangulata.

A szingapúr EXPO és a kiállítás nem nagy. Viszont rendezett és szervezett. Megérkezésem estéjén a metróból – ami többnyire inkább magasan a földfelszín fölött közlekedik – be lehetett látni a kiállítók lázas készülődésére. Nagy boldogságot éreztem, hogy ebben most nem kell köztük lennem. Másnap reggelre minden tipp-topp volt. A fogadtatás és a szerviz figyelmes és kedves. A kiállítás vegyes. Sok a szkeptikus és előítéletekkel teli európai szemmel „ázsiai” kvalitású stand, de vannak kifejezetten jó és komoly szellemi termékek, ízléses standok, ötletes bútorok. A kiállítók kedvesek, figyelmesek, kulturáltak. Nem nyomulnak, nem erőszakosak. Ami különösen megfogott, az néhány stand hangulata, és a dekoráció.

Európai kiállító alig van, akik mégis, azokról kiderül, hogy Ázsiában gyártatnak, ezért vannak itt. Fontos piac Szingapúr, és egyre inkább egész Ázsia, fontosak a nagy számban érkező ausztrál kereskedők. Sok nekem tetsző standnál kiderült, hogy a cégtulajdonos 20-30 éve fiatalként érkezett Ázsiába és szimplán itt ragadt. Többnyire ők azok, akik Európába és Amerikába, az USA-ba is könnyebben tudnak értékesíteni.

PURE - made in Romania

PURE - made in Romania

Magyar kiállító természetesen nem volt, de romániai négy is. A kiállítás harmadik percében találkoztam pár dekorációként Szingapúrba érkezett unikumos flaskával pont az egyik román standon. Ők, mint a legnagyobb – 400 négyzetméteres – stand tulajdonosai azzal a céllal érkeztek, hogy

Állítólag sikerült nekik. A bútorok, amiket gyártanak nem az én világom. A stand viszont a maga nemében rendben volt, a kiállításuk hangulata, a dekoráció és a személyzet mind-mind hozzájárult, hogy ezt a célt elérjék.

Vajon miben jobbak, mint mi magyarok?

Maradjon ez meg költői kérdésnek.