Rendhagyó módon egyszerre két soproni szakképző intézmény (Roth Gyula SZKI, Handler Nándor SZKI) is vendége volt az eseménynek, amelyet az egyetem falain belülre, pontosabban a Ligneum épületébe vittek a szervezők.

A programot ez alkalommal is az OAFSZ elnöke, Árkossy Tamás nyitotta meg, és Dr. Alpár Tibor, a faipari képzéseket és az egyetemi életet röviden bemutató előadása zárta.

A szövetség elődleges céljai mellett Árkossy Tamás a hosszútávú tervekről és a hallgatóságot közvetlenül is érintő „Juni asztalos” programról is beszélt. A szövetség nem titkolt szándéka a tagság fiatalítása és ezzel együtt új és friss szellemiség bevonása a szakmai szövetség munkájába.

A közelmúltban rendezett Magyar Asztalos Tanulmányi Verseny kapcsán szintén elismeréssel nyilatkozott. „Szakmai támogatóként és a zsűri elnökeként is úgy látom, hogy kis megtorpanás után ugyan, de ez a verseny ismét emblematikus eleme lehet majd a hazai szakoktatást segítő projekteknek.”

A verseny során elkészült munkákhoz egyedi csomagolást is terveztek a versenyző csapat nevével és a verseny logójával. Ezek közül az elsőt, mintegy köszönetként, az AAA szakmai nap során a versenynek helyet és minden infrastrukturális hátteret biztosító kar dékánjának, Alpár Tibornak adták át.

Természetesen az érdekes előadások sem maradtak el

A szakmai előadások témájának megválasztásakor most is helyet kapott egy innovatív szerszámgyártó bemutatkozása és a legfrissebb fejlesztések rövid ismertetése. Ez alkalommal a német Leitz cég mutatkozott be a diákok előtt. Az általános fejlsztési irányok felvázolása mellett Kala Tibor részletesen mutatta be a gyémántszerszámok térhódítását és a fejlesztési program felépítését.

A szervezők minden esetben igyekeznek a műszaki tartalmú prezentációk mellett egy szép életpálya modellt is felrajzolni a hallgatóság előtt. A rendezvény vendége volt Szikszai László bútortervező designer, a Sixay Furniture tulajdonosa. Sokan nem tudják róla, de valaha épületasztalos tanulóként kezdte pályafutását. Több diploma és rangos európai díjak begyűjtése mellett az elmúlt 25 évben felépített egy márkát, egy gyártói hátteret és egy európai értékesítési hálózatot.

Ma már természetesen egy kiváló team segíti munkáját, de az alapértékek nem változtak. Magas szintű szakmai és anyagismeret, lelkiismeretes gyártás, természetes anyaghasználat, és európai formakultúra.

A diákok élőben találkozhattak azokkal a tárgyakkal, amiknek a kontúrjait évtizedekkel ezelőtt rajzolta meg egy „egyetemista”, ma pedig Európa-szerte több tucat helyen értékesítik. Inspiráló és hiteles sikertörténetetet hallhattunk, ami a jövő nemzedékét erősíti.

Az AAA program jövőre folytatódik és újabb bázisiskolákhoz látogat el, egyre bővülő előadásprogramjával. A projektről részletes információt, illetve a csatlakozás lehetőségeiről tájékoztatást az info@robinwood.hu valamint az office@oafsz.hu címen lehet kérni.

Alapvetően a kar bázisiskoláival való szakmai együttműködés keretein belül zajlanak a rendezvények, de természetesen a városban található mindkét faipari szakképző intézmény, a Roth Gyula SZKI és a Handler Nándor SZKI is meghívást kapott a december 12-én tartandó eseményre.

A programban most is helyet kap az ország legnagyobb faipari szakmai és érdekvédelmi szövetségének rövid bemutatkozása. Az OAFSZ elnöke, Árkossy Tamás beszél majd az összefogás céljairól.

A világ egyik legnagyobb szerszámgyártójának újdonságait – elsősorban a gyémánt szerszámokra koncentrálva – a Leitz cég magyarországi üzletfejlesztési menedzsere, Kala Tibor mutatja majd be a diákoknak.

Példaképek nélkül, nagyon nehéz vonzóvá tenni egy szakmát. A mostani találkozó vendége lesz Szikszai László Nívódíjas bútortervező, aki asztalosként kezdte pályafutását. Mára páratlan sikereket tudhat magáénak. Nemcsak a bútortervezés, hanem a kivitelezés és a Sixay márka menedzselése terén is. Elhozza majd nekünk egyik olyan bútorát, amelyet tanuló korában készített és a mai napig forgalmazzák Európa-szerte.

Záró akkordként a kar dékánja, a rendezvény házigazdája beszél majd az egyetemen folyó faipari szakirányú képzésekről. Dr. Alpár Tibor előadásából a szakmákban rejlő lehetőségek mellett az egyetemi élet egyéb velejáróit is megismerhetjük.

Múlt héten zajlott a világ egyik legnagyobb bútorkiállítása Kölnben. Mennyi idővel kell korábban érkezni egy kiállítónak, ha saját maga építi a standját?
Hétfőn nyílt a kiállítás és mi már szerda este itt voltunk. Ez azt jelenti, hogy négy napon keresztül napi 16 órában dolgoztunk. Egy 24 tonnás kamionnal érkezett az installáció, a dekor kellékek és természetesen a bútorok. Kemény, de jó hangulatú munkával sikerült nyitásra mindent a helyére tennünk.

A tavalyi évhez képest hoztatok új termékeket, vagy inkább a meglévő portfólió tökéletesítéséről szólt ez az év? Egyáltalán, mennyire elvárás az új termék itt Kölnben?
Látom, készültetek belőlünk. Az idei év inkább a tökéletesítésről szólt. Ez nem jelenti azt, hogy nem hoztunk új termékeket, mert az kötelező, de elsősorban a tavalyi év gyengébben teljesítő termékein javítottunk.

Persze a piac, a kereskedők és nyilván a vásárlók reakcióit nem mindig tudjuk pontosan kiszámítani, ezért is fontos, hogy a kiállításon tapasztaltakat szintetizáljuk és azonnal beépítsük a termékfejlesztésbe.

Rutinos kiállítók vagytok. Egy vásár sikere az előkészítésen nagyban múlik. Mikor kezditek a felkészülést a partnerek megkeresését? Vagy ez egy egész éves munka?
Ez egy egész éves program, változó intenzitással.

A standunkon minden évben módosítunk, újítunk egy kicsit, de a tájékoztató anyagok, grafikai megjelenés is folyamatos fejlesztést igényel.

Ma már komoly ismertséggel és értékesítői hálózattal rendelkeztek Németországban. Mennyire kell szétválasztani a programotokat a viszonteladók és a szimpla látogatók között?
Ebben igazából követjük a kiállítás tematikáját, az első két nap kifejezetten, de a többi hétköznap is elsősorban a szakmai látogatóké. A mi kiemelt partnereink is ezekre a napokra kapnak meghívást. A hétvége a látogatóké, de ezt is roppant komolyan kell venni, hiszen végtére is ők a vásárlók.

Németországban évek óta jelen vagytok. Nem gondoltatok arra, hogy egyszer megnézitek milyen a hangulat Milánóban?
Itt is jó a hangulat.

Köln számunkra kötelező és egy ilyen egy hetes jelenlét közel 10 milliós költséggel jár. Egy évben két ekkora rendezvényt most nem tartok reálisnak, de a jövöben szeretnénk megmutatni magunkat a milánói szalon közönségének is.

A Milánó és Köln bűvöletében élő európai designerek nem nagyon járnak a világ keleti tájaira kiállításokra. Kiállítani meg aztán végképp kevesen. Cikkünk apropója sem az, hogy valaki kis hazánkból kiállított volna Szingapúrban vagy Jakartában, de már majdnem.

A sixay furniture alapítója és a design stúdió vezetője, Szikszai László évek óta az egyetlen európai mércével is mérhető bútortervező, akinek munkáival a nemzetközi fórumokon (például Kölnben) is találkozhatunk. Mielőtt valaki megbántódna, az „egyetlen” jelző arra vonatkozott, hogy nem tervekkel és prototípusokkal, hanem termékcsaládokkal, átgondolt szériákkal van jelen elsősorban a német piacon, úgy, hogy a tervezési és gyártási folyamatot is a soproni stúdió végzi, illetve koordinálja. Nos, egy romániai designmagazin invitálására nyílt alkalma ellátogatni két design- és bútorkiállításra is egyszerre.

Rendkívül érdekes szitu, hiszen azon nőttünk fel, hogy bámulunk, amikor itt Európában a messziről jött emberek vizslatják a termékeinket. Esetünkben most megfordultak a szerepkörök. Persze némiképp azért más a helyzet, mert amíg Európa nem keresi a keleti tervezők kegyét, addig Ázsiában sikk egy európai tervező.

Szikszai nem csupán kapcsolatokat építettet és impulzusokra vadászott, hanem a robinwood kedvéért fotózott és le is írt számos olvasásra érdemes dolgot. Élményeit két részletben adjuk közre, hogy legyen idő elmélyülni bennük.

Az első fejezetet már olvashattátok. Íme a beszámoló 2. része!

Indonézia rohamtempóban fejlődő, 9,6 milliós fővárosa Jáva szigetén valódi meglepetés. A mélyszegénység és a hihetetlen luxus keveredése, az európai szemmel kaotikus, mégis tökéletesen és balesetmentesen működő közlekedési káosz, a semmiből kinőtt felhőkarcolók, katonák által védett luxusszállodák, bevásárlóközpontok a Nyugat-Európában megszokottnál is elegánsabb üzletekkel, a magas kerítéssel és szögesdróttal védett luxusvillák és a vasútvonal tövébe épített viskók, az új út- és metróhálózat, a most épülő nagyobb és szebb repülőtér… ők sem minket irigyelnek.

A bútoripar is hasonlóan megosztott: két bútoripari szervezet egy időben két külön bútorkiállítást rendez Jakarta két pontján, melyek között igazán jelentős különbség igazából nem volt érzékelhető számunkra.

IFFINA: Indonesian Furniture

MOZAIK INDONESIA – An International Trade Event for Lifestyle Interior, Design and Projects in Indonesia: itt 300 kiállító állított ki 12.000 m² kiállítási területen.

IFEX – Indonesia International Furniture Expo.: 60.000 m² területen több mint 500 kiállító.

A kiállítás látogatói a helyieken és környező Ázsiai országokon kívül főképp Ausztráliából érkeznek, de szép számmal lehetett találkozni európai vásárlókkal is.

Mindkettőn láttunk ízléses, komoly standokat jó termékekkel és értelmezhetetlen alkotásokat is. Az ország miniszterelnöke Joko Widodo, akinek édesapja asztalos volt, elkötelezett a két kiállítás egyesítése mellett.

A szimpatikus francia fiatalember cége és annak mérlege: 800 alkalmazottal heti 6 konténernyi árú. Ennek 38%-a Franciaországba. 46 kereskedőjük évi 300 konténernyi bútort ad el nekik, amit 2016-ban 350 konténernyire szeretnének növelni.

Történelmi pillanat: a két kiállítás tulajdonosának kézfogása

Középpontban a design. A fiatalos, európaira hajazó design nagyon keresett. Persze a képzésre is áldoznak.

Amennyire végletes a társadalom, annyira végletes a bútoripar is. Az évek óta visszajáró európai sajtós kollégák elmondása szerint az elmúlt 6-8 évben rengeteget fejlődött Ázsia bútoripara. A még most is látható, földről áruló, mindenféle koncepciót nélkülöző standok és termékek mellett ma már egyre több európai, vagy inkább világszínvonalon is nívós alkotást és standot is találunk. Nagyon sokat fejlődött maga a kiállítást szervezők munkája is. Jól szervezett profi kiállítások voltak, olyan ötletekkel, jó infrastruktúrával, amelynek én nagyon örülnék Magyarországon.

Indonéziában alapvetően kétféle bútort gyártanak: rattan bútorokat és tömörfa bútorokat.

A rattan bútorgyártás központja a nyugat-jávai Cirebon, míg a ma már főként teak és mangófa ültetvények fájából dolgozó tömörfa bútorok gyártás Jepara városához köthető. Sok standon lehetett újrafeldolgozott teak fából készült bútorokkal találkozni. Ez hasonló, mint amikor Európában bontott tetőanyagból készítenek bútort. Egyre fontosabb a környezetvédelem és a felelős erdőgazdálkodás. A komolyabb cégek fontosnak tartják, hogy ezt minél feltűnőbben deklarálják és kommunikálják is. Az FSC mellett (melyet a legkevesebbre értékelnek), rengeteg a PEFC tanúsítással rendelkező cég.

Rattan design

Rattan design

Fontos, hogy a számomra tetszetősebb standokon gyakran európai, vagy ausztrál tulajdonosokkal találkoztam. Ők többnyire évtizedek óta Indonéziában élnek, de sokkal komolyabb piaci kapcsolatrendszerük van, mint a helyieknek. Ezek a cégek több ezer négyzetméteren, több százat, vagy ezret meghaladó foglalkoztatottal hetente több konténernyi bútor gyártására képesek. Nem kell lebecsülnünk őket, a bútorok minősége gyakran meghaladja az átlagos hazai (magyar) bútorgyártók képességeit. Ráadásul kizárólag tömörfával dolgoznak. Nem ritka az olajozott bútor sem. Ronda, lakktól csillogó terméket csak ritkán látni. Nagyon keresik az utat a nyugat-európai piacra, de Ausztrália, vagy Amerika már sok cég számára bevett piacnak számít.

Köszönet meghívómnak, Zilahi Imrének, a Magmob magazin főszerkesztőjének.

A design fontos számukra. Mindkét jakartai kiállításon több kiemelt területen mutatkozhattak be fiatal, független designerek és kis design cégek. Singapurban ismerkedtem meg egy fiatal kollégával, akit úgy mutattak be, hogy egy dizájniskolát vezet. A meglepetés akkor ért, amikor megtudtam, hogy egy egyetemi szintű képzést nyújtó, több mint 4000 hallgatót képző intézményről van szó.

A Milánó és Köln bűvöletében élő európai designerek nem nagyon járnak a világ keleti tájaira kiállításokra. Kiállítani meg aztán végképp kevesen. Cikkünk apropója sem az, hogy valaki kis hazánkból kiállított volna Szingapúrban vagy Jakartában, de már majdnem.

A sixay furniture alapítója és a design stúdió vezetője, Szikszai László évek óta az egyetlen európai mércével is mérhető bútortervező, akinek munkáival a nemzetközi fórumokon (például Kölnben) is találkozhatunk. Mielőtt valaki megbántódna, az „egyetlen” jelző arra vonatkozott, hogy nem tervekkel és prototípusokkal, hanem termékcsaládokkal, átgondolt szériákkal van jelen elsősorban a német piacon, úgy, hogy a tervezési és gyártási folyamatot is a soproni stúdió végzi, illetve koordinálja. Nos, egy romániai designmagazin invitálására nyílt alkalma ellátogatni két design- és bútorkiállításra is egyszerre.

Rendkívül érdekes szitu, hiszen azon nőttünk fel, hogy bámulunk, amikor itt Európában a messziről jött emberek vizslatják a termékeinket. Esetünkben most megfordultak a szerepkörök. Persze némiképp azért más a helyzet, mert amíg Európa nem keresi a keleti tervezők kegyét, addig Ázsiában sikk egy európai tervező.

Szikszai nem csupán kapcsolatokat építettet és impulzusokra vadászott, hanem a robinwood kedvéért fotózott és le is írt számos olvasásra érdemes dolgot. Élményeit két részletben adjuk közre, hogy legyen idő elmélyülni bennük.

Tessék!

Szingapúr

Szingapúr – azaz Oroszlánváros – független törpeállam Ázsia délkeleti részén, Malajzia és Indonézia között. A városállamhoz fő szigetén kívül még 60 kisebb sziget tartozik. Szingapúr szigete volt a környék brit gyarmati központja, de igazán komoly és rohamos fejlődésnek csak 1965-ös függetlenné válása után indult. 1996-ban megnyitott kikötője a világ második legnagyobb forgalmú tengerhajózási központja. Átlagosan évi 140 000 hajó fordul meg itt, és percenként 2-3 hajó érkezik meg vagy hagyja el Szingapúrt. (fantasztikus látvány a repülővel érkezve) (a 2010-ben megnyitott Port of Shanghai – ami mélytengeri és folyami kikötő is – valamivel még nagyobb forgalmú, mint Singapore). Itt található a világ legnagyobb olajfinomító kapacitása, központjában a világ leghatalmasabb társaságainak, bankjainak felhőkarcolói állnak. Ma már nehezen elképzelhető, hogy Szingapúr 100 éve még koszos, apró cölöpházakból álló kis kikötő volt.

Ami a gazdagságon kívül feltűnő, az a rend és tisztaság, a minden részletre odafigyelés. Amit nagyon irigylek, hogy úgy tűnik, itt is mindennek van gazdája. A szingapúri vámon írásban nyilatkozni kell, hogy az utazó nem hoz magával illegális termékeket az országba. Az egyébként fekete-fehér nyomtatványok pirossal külön kiemelik, hogy a drogfogyasztásért, vagy terjesztésért Szingapúrban halálbüntetés jár. Ezt komolyan is veszik. Nemrég az ausztrál kormány teljes diplomáciai erőfeszítései ellenére kivégeztek két ausztrált, akik szintén aláírták a belépő nyilatkozatot…

Az utcákon és nyilvános helyeken tilos enni és inni, dohányozni, vagy rágózni – nincs is sehol sem kuka, sem szemét. Még a nyilvános WC le nem húzásáért is pénzbüntetés jár (ezt nem tudom, hogy ellenőrzik).

Az utak szélesek, a városon belül 4-5 sávos szalagkorláttal elválasztott sugárutak vannak, melyeken főképp taxik, buszok, haszonjárművek és meglepően kevés magánautó közlekedik. Dugó alig van. A tömegközlekedés (metrók és buszok) fantasztikus, idegenként is gyorsan átlátható és olcsó, az autózás drága. A taxik sem olyan drágák, mint például Budapesten. Egy taxistól megtudtuk, hogy egy autó ára két-háromszorosa az európai áraknak. Ha veszel egy autót, kötelezően 50 ezer szingapúri dollárért (kb. 10 millió forint) veszel hozzá úthasználati jogot. 10 év múlva ez lejár, ismét meg kell váltani. A 11 éves autó ezért elég ritka Szingapúrban. A levegő tiszta, mióta a robogókat kitiltották a városállam útjairól. A szalagkorlátok közt gyakran 10 méter széles ápolt parkok vannak, és a korlátok sem csúfoskodnak pőrén, többnyire búja, virágzó növényekkel vannak befutva.

Szingapúrban éppen designhét volt. Ebből sajnos nem sokat láttunk, napközben a kiállításra voltam hivatalos. A városra csak éjszaka jutott idő. Ezt többnyire a Marina Bay-en töltöttük, ahol fantasztikus fény- és hangprojekteket mutatott be legalább ötven kiállító – kreatív szingapúri fiatalok. Még viszonylag Nyugat-Európát is látott emberként is fantasztikus a gazdaságság és a kreativitás. Ami természetesen ismét pénzt hoz, a luxusszállodák tömve vannak, a 200-500 dolláros szobák mind elkelnek.

Szingapúr hivatalos államformája egyébként köztársaság, de azt mondják olyan, mint egy nagyon jól működő családi vállalkozás. Talán ez a mi miniszterelnökünk álma is. A különbség talán csak annyi, hogy ez tényleg az első perctől működik, és az emberek – minden szigor ellenére – kedvesek, segítőkészek, és nagyon kiegyensúlyozottnak, boldognak tűnnek. Fantasztikus, minden percét imádtam.

A kiállítás

Számok, tények:

A vásár szervezők hangsúlyozott célja a kiállítást minél inkább a design hívószavára építeni. Ezt hangsúlyozandó, a belvárosban – Milanó és Köln mintájára – számtalan igényes és érdekes rendezvény kíséri az Expot.

BAUHAUS Vietnam.

ICHIBA - Japan. A kiállításon fellelhető legmagasabb minőséget a japán gyártók produkálták.

Asztallapok egy darabból Miramarból.

DEESAWAT - kültéri bútorokra specializálódott Thaiföldi cég. Kreativitásban és minőségben sincs hiány.

Abszolút kedvencem: SQUARE ROOTS, Vietnam.

Abszolút kedvencem: SQUARE ROOTS, Vietnam.

A bútorok is eredetiek, de ami leginkább megfogott: a stand hangulata.

A szingapúr EXPO és a kiállítás nem nagy. Viszont rendezett és szervezett. Megérkezésem estéjén a metróból – ami többnyire inkább magasan a földfelszín fölött közlekedik – be lehetett látni a kiállítók lázas készülődésére. Nagy boldogságot éreztem, hogy ebben most nem kell köztük lennem. Másnap reggelre minden tipp-topp volt. A fogadtatás és a szerviz figyelmes és kedves. A kiállítás vegyes. Sok a szkeptikus és előítéletekkel teli európai szemmel „ázsiai” kvalitású stand, de vannak kifejezetten jó és komoly szellemi termékek, ízléses standok, ötletes bútorok. A kiállítók kedvesek, figyelmesek, kulturáltak. Nem nyomulnak, nem erőszakosak. Ami különösen megfogott, az néhány stand hangulata, és a dekoráció.

Európai kiállító alig van, akik mégis, azokról kiderül, hogy Ázsiában gyártatnak, ezért vannak itt. Fontos piac Szingapúr, és egyre inkább egész Ázsia, fontosak a nagy számban érkező ausztrál kereskedők. Sok nekem tetsző standnál kiderült, hogy a cégtulajdonos 20-30 éve fiatalként érkezett Ázsiába és szimplán itt ragadt. Többnyire ők azok, akik Európába és Amerikába, az USA-ba is könnyebben tudnak értékesíteni.

PURE - made in Romania

PURE - made in Romania

Magyar kiállító természetesen nem volt, de romániai négy is. A kiállítás harmadik percében találkoztam pár dekorációként Szingapúrba érkezett unikumos flaskával pont az egyik román standon. Ők, mint a legnagyobb – 400 négyzetméteres – stand tulajdonosai azzal a céllal érkeztek, hogy

Állítólag sikerült nekik. A bútorok, amiket gyártanak nem az én világom. A stand viszont a maga nemében rendben volt, a kiállításuk hangulata, a dekoráció és a személyzet mind-mind hozzájárult, hogy ezt a célt elérjék.

Vajon miben jobbak, mint mi magyarok?

Maradjon ez meg költői kérdésnek.