Forrás és további információk a témával kapcsolatban: http://www.fataj.hu/2020/07/291/202007291_SOE-vezeto-Fabian-Attila.php

A soproni Lővér Fürdőről beszélek, ha valaki nem tudná. A napokban döntötték le a lábáról, mert épül az új élményközpont. Rendben van, régi volt, nem is túl praktikus, rissz-rossz gépészet stb.

Lehet, hogy öregszem és egyre nosztalgikusabbá válik a hozzáállásom, de a ragasztott fatartók az agárdi gyár – akkor és ma is – kuriózumnak számító alkotása, a faipar fellegvárában kicsit többet érdemelt volna.

Nem mondom, hogy ipartörténeti emlék, de évtizedekig nézték Sopron uszodába járó lakói. Olykor én magam is. Szerettem, azt a kupolát.

Fotó: magyarepitok.hu

Szóval nagyon csibészes lett volna, ha az egyetem, ha nem is minden elemét felhasználva, de örökül hagy belőle valamit az utókornak.

Arról nem is beszélve, hogy a városban magas szintű építészképzés folyik. Nota bene milyen klassz projekt lett volna ebből a brutális anyagból tervezni.

UPDATE

Időközben kaptuk az információt, hogy az uszoda kupolájának íves rétegelt-ragasztott tartói a Soproni Egyetem Faszerkezet-vizsgáló laboratóriumába érkeztek további tudományos vizsgálat céljából. Köszönjük az észrevételt, dícséretes,  hogy vizsgálják, viszont a cikkből kiderül, mi nem teljesen erre gondoltunk.

(null)

Eddig a hír, de mint sejteni lehet, a helyzet ennél kicsit bonyolultabb. Az intézet 25 éve működik a Soproni Egyetem Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Karon belül.

Életszerű elképzelés volt, hogy egy művészeti intézet kapcsolódik egy alapvetően műszaki orientációjú karhoz. A szimbiózis, vagy inkább a harmonikus egymás mellett élés, már kicsit döcögősebben ment.

Nem tisztem állást foglalni az ügyben, hiszen nem ismerem kellő mélységben a gazdasági- és egyéb oktatáspolitikai hátteret, csak annyit tudok mondani, mivel volt szerencsém mindkét intézmény hallgatójának lenni, hogy sajnálom.

Egy jól működő kapcsolattal a háttérben nehezen elképzelhető egy ilyen szituáció kialakulása

U. Nagy Gábor felelősségteljes, komoly szakmai munkát végez az intézet élén. A kompetenciáin túlmutató kapcsolatépítés – ha valóban ez történt – indokait kellene vizsgálni, mindkét fél bevonásával. Különben csak egy bohózatot nézhetünk abból a seggberugós fajtából.

UNG for principal

Az AMI egy friss, üde színfolt a soproni egyetemi életben. Provokatív, mégis hagyománytisztelő módon van jelen a város mindennapjaiban. Egy művészeti intézetnek ez (is) a dolga. Feszegetni a határokat és megmutatni a világ másik arcát. A helyzetük nem egyszerű, hiszen, mint sok minden másban, ebben is nagyon centralizált az ország, a meghatározó intézmények Budapesthez köthetők. A végvári élet tehát nem könnyű, ennek ellenére

A Simonyi Károly Műszaki Faanyagtudományi és Művészeti Kar (korábban Faipari Mérnöki Kar) nem szorul bemutatásra, a hazai faipar képzés origója. Egyetlen szakirányú felsőfokú képzést nyújtó intézmény lévén, fontos és megkerülhetetlen a szakma számára. Tehát mindkét szereplő fajsúlyos játékos a maga nemében.

Leginkább azonban az elmúlt negyedszázad (kimondani is sok…), a jelenlegi és leendő diákok ideáit nem szabadna veszni hagyni, de ehhez

Címlapfotó: Facebook/UNG for principal

A rendszerbe szervezett megmunkáló állomások, az egymással kommunikálni képes gépek, valamint a szerszámokból és gépekből kinyert információk rendszere alkotja azt a jövőképet, amit az előadók vizionálnak.

A napi rutin része a kontrollált hatékonyságnövelés, a folyamatos webes alapú információáramlás és a felhőben tárolt adatok.

Majdnem minden a megszokott mederben csordogált, de szerencsére nemcsak faiparosok voltak az előadók között. Félreértés ne essék, a meghívott előadok kiválóan prezentálták az adott szakterület ide vonatkozó aktualitásait, ugyanakkor nehezen tudtak úgy eltávolodni a napi rutintól, hogy felülemelkedjenek, pontosabban távolabb lépjenek kicsit a szakmától.

Az Industry 4.0, mint sok minden más, az ipari szegmens innovatívabb szektorából, a járműipar felől érkezik. A direkt analógiák mindig veszélyesek, hiszen hajlamosak vagyunk bagatellizálni olyan kérdéseket, mint az alapanyag homogenitás, a hatékonyság és költséghatékonyság kérdése, stb.

Tatai Sándor, a Soproni Egyetem adjunktusa gépészmérnökként komoly dilemmákat feszegetett és kiválóan világított rá, hogy szofisztikáltabban kell vizsgálni a faipar lehetőségeit.

Nyilván kicsit sarkos a megközelítés, de Tatai jól látja, hogy

A hatékonyság és költséghatékonyság témáját is a racionalitás szemüvegén keresztül nézi: a termék portfólió, a megtérülés és a lehetséges technológiák konteksztusának vizsgálatát követően kell a szükséges rendszert felvázolni. Annak, aki faalapú laptermékekkel és tömörfával is dolgozik, nota bene ablakot is gyárt meg konyhabútort, szóval neki első lépésben a portfólió tisztítást javasolja. A párhuzam itt is a járműipar felől érkezik, ahol jól látszik, hogy a specializálódott gyártók sokkal hatékonyabban tudnak megtérülő technológiai fejlesztéseket véghezvinni.

A robotizációról konkrétan lehatárolva nem esett szó. Érzésem szerint a 4.0 elején járunk és az igazi bumm majd a robotok beemelésével jön. Mint a legtöbb új technológia sikere és offenzívája, a robotizációé is az ár-érték arányon múlik. A járműiparban a finom elektronikában évtizedek óta jelen van a robottechnika. A faipar bizonyos szegmenseiben is találkozhatunk vele ( lásd felületkezelés), de az igazi áttörés még várat magára. A kérdés csak az, hogy napok, hónapok vagy évek kellenek.

Immár kilenc éve, hogy a kiállítás innoLignum néven várja a határ menti városban a kalandos kedvű asztalosokat. A pár napos kellemes kikapcsolódáshoz minden adott. Akad itt elég látnivaló, finom borok és kiváló vendéglátóhelyek.

A rendezvény műszaki tartalma ugyan még mindig szerény, ezt csak részben kompenzálja a kiváló hangulat és a szemeket elhomályosító nosztalgia.

Persze a lehetőség továbbra is megvan arra, hogy egyszer valóban a szakma ünnepe itt legyen az Alpok-aljai kisvárosban.

A kiállítás gerincét az idei évben is az erdészeti kiállítók adják. Emellett jelen van a faipar jópár szereplője, de többnyire helyi kereskedők képviseletében. Ez persze nem változtat azon, hogy a kiállítók rengeteg újdonsággal és csábító kedvezményekkel várják majd a fával dolgozó embereket.

A kiállítás mellett szakmai konferenciák és előadások színesítik a programot. A konferenciák részletes programja még várat magára, de hamarosan azt is közzéteszik a rendezők.

Fotó: Panoramio.com

Az Erdőmérnöki Kar jogelődje, a Selmecbányán III. Károly által 1735-ben alapított Bányatisztképző Iskola, melyet Mária Terézia 1762-ben akadémiai rangra emelt. 1919-ben, miután Selmecbánya a megalakuló Csehszlovákiához került, a főiskola Sopronba települt át. Az Erdőmérnöki Karon belül 1957-ben elindult a faipari mérnökök képzése, majd az önálló Faipari Mérnöki Kar létrehozásával 1962-ben megalakult az Erdészeti és Faipari Egyetem.

Sopronban a Gyermekekért Egylet 1874-ben indította az első óvóképző tanfolyamot. Az Isteni Megváltó Leányai rend óvóképző intézete 1899-ben kezdte meg működését. 1959. szeptemberben nyitotta meg kapuit a város új felsőoktatási intézménye, az Óvónőképző Intézet. 2000. január 1-jén alakult meg a Nyugat-magyarországi Egyetem, amelynek ekkor lett része az idő közben főiskolai rangot kapott óvónőképző intézmény.

A Nyugat-magyarországi Egyetem 2008. január elsején tovább bővült: egyesült a Berzsenyi Dániel Főiskolával. A Közgazdaságtudományi Kart a kor kihívásaira válaszolva hozta létre az NYME 2000-ben. A tíz karral működő intézmény égisze alól először a székesfehérvári geodéziai kar vált ki, majd a győri és a mosonmagyaróvári karok következtek.

Az új felsőoktatási koncepció szerint a négy soproni kar – erdészeti, faipari, közgazdasági és pedagógia – Soproni Egyetem néven működik tovább február elsejétől. A szombathelyi karok pedig az ELTE-hez tartoznak.

tartja idei nyílt napját a Ligneum NymE Látogatóközpontban.

A regisztráció 12 órától nyílik, a dékáni köszöntő és minden szakra kiterjedő tájékoztatás 13 órától kezdődik: bemutatkoznak a műszaki képzések, az alkalmazott művészeti, valamint az informatikai képzések, emellett minden információt megtudhatnak a felvételizők az egyetemi életről és a duális képzésekről is. A nyílt nap kuriózuma, hogy a duális képzésben részt vevő cégek közül többen bemutatkoznak és tájékoztatást nyújtanak az induló programokról.

A verseny kétnapos volt. Első nap az egyetem oktatói által összeállított kérdésekkel kell megküzdeni a versenyzőknek, a második napon pedig egy versenyfeladat, valamint néhány cégspecifikus kérdés várt a csapatokra.

Idén egy íróasztal volt a versenyfeladat

Az alapanyagok kiválasztásánál elsősorban a rendelkezésre álló lehetőségeket használták ki a tervezők, szakmaszervezői háttér hiányában ez érthető. Azzal főztek, ami volt.
A magasfényű laminált forgácslapot a Falco, élzáró anyagokat a Rehau, vasalatod a Demos, míg a fenyő alapanyagokat a Swedwood Sopron Bútor Kft. biztosította.

A vizsgafeladat …

Nem tisztem minősíteni a versenyt, a szinergiát az alkalmazott művészeti intézet, a faipari mérnöki kar termékfejlesztő intézete és a verseny között viszont roppant módon hiányolom.
Számomra érthetetlen, hogy miért hagyják magára a tanüzemet ezzel a projekttel. Persze lehet, hogy a falakon kívülről ezt nem is lehet megérteni.

Másrészt a négyzetméterek terén sem más a helyzet. Nem gondolom, hogy valós piaci alapokra épül az értékesítés, ezért nem is szolgálhat viszonyítási alapul más kiállításokkal szemben. Mindegy, vagyis majdnem mindegy, de ezt majd máskor.

Mint ahogy az előzetes beharangozóban megírtuk, az erdészek vitték a hátukon a kiállítást. Kiállítói számban és négyzetméterben is meghatározó volt a jelenlétük. A kiváló idő kedvezett a túlnyomó részben szabad területen bemutatkozó kiállítóknak.

A fások helyzete már nem ennyire fényes

Ugyan a kisgépes szektor egészen jelentős felhozatalt produkált (a rendezvény volumenéhez képest értendőek a nagy szavak) köszönhetően a helyi kereskedők lelkesedésének, őket leszámítva a faipar többi szegmense gyakorlatilag nem képviseltette magát. Talán még a faipari szerszám, mint szakterület és az elsődleges faipar volt kézzelfogható.

A faiparos ember jól érzi magát Sopronban

Ami azonban kitapintható volt és mindenhol érezte az ember, az az, hogy még mindig maradt valami abból a hangulatból ami a kilencvenes évek végét és a kétezres évek elejét áthatotta.

Nem tudom eldönteni, hogy a város miliője jelenti-e ezt a pluszt, vagy csak öregszem és ez nem más mint egyszerű nosztalgia. Mindenesetre jókedvűen ténferegtem és beszélgettem az ismerősökkel, kollégákkal. Ahogyan a jelenlévők nagy része is ezt tette. Megkockáztatom: jól érezték magukat.

Az idei kiállításra szeptember 8-10. között kerül sor a már jól ismert helyszínen. Kibővített fedett terület, valamint óriási szabadterület áll a kiállítók rendelkezésére. Az innoLignum az erdészeti kiállítók számára mindig is prioritást élvezett. Idén is ez a szakterület dominál. Lokálisan erősödött a kiállítás, de országosan jegyzett faipari cégekből továbbra is férne még a vásárba. A kiállítás mellett a szakmai konferenciák és látványos bemutatók színesítik a programot.

Mint azt korábban írtuk, a felsőoktatás átrendeződésének egyik „eredményeként” 2017 január elsejétől a Soproni Egyetem a tradicionális szakokra, illetve a közvetlenül a faipari- és erdőmérnöki képzéshez köthető szakirányokra koncentrál. Oktatás mellett az intézmény kutatási területen betöltött szerepe is erősödni fog. Érthető tehát, hogy fontos az ipar felé történő nyitás, ezért a szakkiállításra a jövőben fontos szerep vár.

A soproni Károly-kilátó. Itt lesz a múzeum. Fotó: monstone.hu

A háromszintes épületben kialakítanak egy ötven férőhelyes, korszerű eszközökkel felszerelt oktatótermet, az első és a második szinten pedig interaktív bemutatóterem lesz, amely a Sopron környéki élővilágot, vadgazdálkodást jeleníti meg. Itt játékos formában megismerkedhetnek majd a fiatalok az erdővel, a vadakkal. Továbbá a második szinten kap helyet a soproni székhelyű Nyugat-magyarországi Egyetem egykori professzorának, Kőhalmy Tamásnak (1936-2003) a hagyatékából berendezett állandó kiállítás. Az elismert erdőmérnök, vadbiológus életét, munkásságát mutatják be a közönségnek tárgyi és írásos dokumentációkkal. Az új létesítmény pedig a tudós nevét viseli majd.

Jámbor László kitért arra is, hogy terveik között szerepel még egy

Az élővilágra különleges kitekintést nyújtó, a lombok szintjére vezető út engedélyeztetése folyamatban van, és jövőre el is készülhet. Ez szintén mintegy százmillió forint értékű beruházás lesz – mondta a vezérigazgató. Távlati elképzelései között szerepel még, hogy a Soproni parkerdőben létrehoznak egy állat-bemutatót, egy kisebb vadasparkot. Ezt két éven belül valósítanák meg. A cél, hogy a beruházásokkal, amelyek magasabb színvonalú szolgáltatásokat biztosítanak, tovább növeljék a Károly-kilátó és környéke turisztikai vonzerejét – foglalta össze Jámbor László.

A soproni parkerdő

A Soproni Parkerdő legnépszerűbb kiránduló helye a Károly-kilátó. Évente mintegy százezer turista fordul meg a kilátótoronyban. Itt állandó kiállítások elevenítik fel soproni kötődésű botanikusok és erdészek – Kitaibel Pál, Kárpáti Zoltán és Gombocz Endre, valamint Roth Gyula és Csapody István – munkásságát, de például Sopron vagy a Fertő tó is látható innen. A kilátó és a torony egyaránt Romwalter Károly soproni nyomdász és lapkiadó nevét őrzi. Ő és fia ácsoltatta a 398 méter magas hegyoromra az első fa kilátót, 1876-ban. Állaga azonban idővel megromlott, le is kellett bontani, és helyén a soproni Ybl-díjas építész, Winkler Oszkár (1907-1984) tervei alapján épült fel az új, immár kőépület. Ezt 1936-ban avatták, vagyis idén 80 éve. A jubileumról a kilátók napján, szeptember 19-én emlékeznek meg.

Forrás: MTI

A legfrissebb hírek szerint a nagypolitika is emellett tette le voksát. Reméljük, Sopron újra régi fényében tündököl majd. Kiváncsian várjuk a további részleteket és fejleményeket.

Az MTV Ma délelőtt című műsorának 2017.06.05-i interjúja Dinnyés Álmossal, a Nyugat-magyarországi Egyetem kancellárjával.

Hivatalos sajtóközlemény

A nyílt labor napok és a szakmai konferenciák mellett a szakma néhány sikeres vállalkozása, valamint a vállalkozások vezetői is bemutatkozhattak a jövő mérnökei előtt, felvázolva tevékenységük profilját és a sikerhez vezető út buktatóit. Emellett egy meghívásos, a bázisiskolák részvételére alapozott szakmai verseny is színesítette a rendezvénysorozatot.

A verseny felépítése körvonalaiban a Magyar Asztalos Tanulmányi Verseny tematikáját követte. Mint azt a szervezők elmondták, céljuk elsősorban az volt, hogy a bázisiskolákkal való kapcsolatukat még szorosabbra fűzzék. A gyerekek a verseny mellett beleláthattak egy kicsit az egyetemi képzésbe és az ott folyó szakmai munkába.

Maga a verseny két részből, egy elméleti fordulóból és egy gyakorlati döntőből állt. Mindkettőt a kar oktatói és a tanüzem mérnökei állították össze. A gyakorlati döntő során a háromfős csapatoknak egy tömörfa éjjeliszekrényt kellett készíteni. A bútordarab minden eleme táblásított fenyő alapanyagból készült. A fiókkávát egyenes csapozással, de tetszőleges kiosztásban lehetett kialakítani. Az élek letörésénél, kialakításánál szintén szabad kezet kaptak a versenyzők. A versenyfeladat kialakítása a jövőben tartogat még lehetőségeket mind design, mind anyaghasználat terén.

A vizsgadarab…

A gyakorlati napon a kisbútor elkészítése mellett cég-specifikus versenyszámokban kellett még helyt állni a diákoknak. Ezek megszervezésében és lebonyolításában a Leitz Hungária Kft., a ROTO, a HENKEL, a Szolvegy Kft., valamint a Faanyagtudományi Intézet munkatársai segítettek.