A koronavírus európai szinten legveszélyeztetettebb országa jelen pillanatban Olaszország.
Az országon belül lombardiai tartomány melynek központja és legnagyobb városa Milánó.
Világviszonylatban Kína és Dél-Korea mögött az észak olasz területet érinti leginkább a
járványból adódó krízis.

Milánó polgármestere Giuseppe Sala ugyanakkor hangsúlyozta, hogy

Azzal a kéréssel fordult a szálloda tulajdonosok és a szállásadók felé, hogy az új időpontban ne emeljék áraikat, ezzel is segítve azt a törekvést, hogy megtartsák a rendezvény közönségét és segítsék a szervezők munkáját.

A nagy kiállításról írni általános beszámolót hatalmas vállalkozás, szükségszerű volt valami rendezési elvet keresnem. Elsőként két dán és egy japán stúdióra, valamint az 50’-es évek formavilágára esett a választás.

Alapvetően két iskolát kell megkülönböztetnünk. Az egyik az, amikor a jogokat megvásárolva eredeti tervek alapján gyártanak kultikus darabokat. A másik, amikor az 50’-es évek anyaghasználatát, formavilágát és stílusjegyeit magán viselő bútorokat gyártanak, mai tervezők tervei alapján.

Talán túlzottan is fókuszáltam erre a korra, de valahogy semmi más “friss” és karakteres jelenség nem kötötte le ennyire a figyelmemet. A kifinomult anyaghasználat, a ma minimálnak aposztrofált sterilség elengedése és a szinte szoborszerű formák igazi csemegeként kínáltak a milánói forgatagban.

Finn Juhl (1912-1989)

Művészettörténész szeretett volna lenni, de az apai szigor nem engedte, így a Koppenhágai Királyi Művészeti Akadémia építész tanszékén kezdi meg tanulmányait. 1934-ben már olyan projektekben vesz részt, mint a Dán rádió épületének tervezése vagy a koppenhágai reptér épületeinek tervezése. Annyira elfoglalt, hogy nem sikerül befejezni az egyetemet. Ennek ellenére később az akadémia tagja lesz és a chikagói egyetem vendégprofesszorának választják.
1951-1952-ben a New York-i ENSZ székház teljes belső tervezését bízzák rá.

A bútortervezés világába a kárpitos bútorok felől érkezik. Szoborszerű alkotásaihoz közelebb állt ez a műfaj. Kezdetben csak külső formára koncentrált, a fa csupán szerkezeti anyag volt a szemében. Emellett volt prózai oka is:

Tömörfa bútorai csak később kerülnek a középpontba. Minden alkotásán érezni lehet a kortárs művészet lenyomatát, azt a szabad alkotási folyamatot, amit nem befolyásoltak egy pillanatig sem az akkori gyártástechnológiai korlátok. Rugalmas műhelyhátteret hozott létre, olyat, ami kompromisszumok nélkül követi le a rajzait. A lebegés érzése, a bútorok vonalvezetésének kontinuitása, a tökéletes csomópontok és hibátlan anyaghasználat szinte kivétel nélkül minden bútorából árad felénk.

1990-ben Finn Juhl özvegyével felveszi a kapcsolataot a jelenlegi gyártó cég. Az együttműködés egy kanapé elkészítésével kezdődik. Annyira sikeresnek bizonyult a közös munka, hogy később a teljes életműre kiterjedt a kooperáció.

1. 45-ös szék
   A 45-ös szék egy igazi mestermű, tökéletes lenyomata Finn Juhl tervezési géniuszának. A széket az 1945-ös koppenhágai bútorgyártó céhek kiállításán mutatták be.
   
   Az Osakai Egyetem professzora, Noritsugu Oda a „modern székek anyjának” nevezte később ezt a bútordarabot. Ez a szék egyike volt az elsőknek, amely megszüntette a karosszékek jelenlegi hagyományát, és felszabadította a kárpitozott felületeket a fából készült keretből. A 45-ös székkel Finn Juhl elegáns széket hozott létre olyan innovatív stílusban, amelyen évek óta dolgozott. Az eredmény egy tiszta, erős és elegáns szék és egy csendes forradalom.
2. 46 sofa
   Amint a név is mutatja, ez a kanapé 1946-ban készült. A kárpitot Carl Brørup kárpitozó készítette a koppenhágai műhelyében.
   
   A fiatal Finn Juhl álma az volt, hogy művészettörténész legyen. Az 1930-as és 1940-es években erős hatással volt rá a modern művészet. Az ebben az időszakban készült munkái szerves alakzatokat szültek szinte emberi jellegű jellemzőkkel. Szürrealista művészhez hasonlóan dolgozott, a magból kifelé. Így születtek meg a lágy szoborszerű formák.
3. Baker sofa
   Edgar Kaufmann Jr., a New York-i Modern Művészetek Múzeumának Ipari Formatervezési Tanszékének igazgatója Finn Juhl-t az amerikai design körökbe vezette be. Dániában tett utazása során olyannyira lenyűgözte Finn Juhl művészi szintre emelt alkotó munkája, hogy meghívta az egyesült államokba.
   
   1949-ben Kaufmann Jr. egy cikket írt a Finn Juhl-ról az Interiors magazinban, amely felkeltette Hollis Baker, a Michigani bútorgyártó figyelmét is. Hollis Baker meghívta és felkérte Finn Juhlt, hogy tervezzen neki egy modern bútor kolekciót. Így született meg a Baker sofa, nem feledjük amikor ezt a bútort nézzük, hogy 1951-et írunk!

Carl Hansen & Søn

Kétségkívül a legnagyobb dán design klasszikus, kicsit rá is telepedtek erre a címre, de meg kell hagyni, nem alaptalanul. A felállás annyiban más, hogy a fenti név alatt több igazi nagyágyú munkáit is megtalálhatjuk. A mostani írásunk apropójául szolgáló 50-es évek itt igazi telitalálatot jelentenek.

A cég jónéhány neves tervezővel dolgozik, a legnagyobb király azonban Hans J. Wegner. A Dán modernista, aki közel 500 mobíliát tervezett munkássága során, nem kevés igazi klasszikussal ajándékozva meg a világot. Tökéletes csomópontok, mély anyagismeret és természetes anyaghasználat, nem véletlenül érdemelte ki a “székek mestere” nevet.

1914-ben egy cipész fiaként látta meg a napvilágot Tonderben, dél Dániában. 17 évesen már asztalosként dolgozik, majd Koppenhágába költözik és képzőművészetet és építészetet tanul. 1940-ben Arne Jacobsennel és Erik Mollerrel bútorokat terveznek Dánia második legnagyobb városának városházába, Aarhus-ba. 1949-től dolgozott együtt a Carl Hansen & Søn vállalattal, akik a mai napig gyártják bútorait.
A Királyi Dán Képzőművészeti Akadémia tiszteletbeli tagja volt, a Királyi Művészeti Főiskola díszdoktora.
A mai napig több nagy design múzeumban találkozhatunk munkáival, mint például a new york-i modern művészetek múzeumában

1. A Wishbone Chair egyike volt az első Hans J. Wegner modelleknek, amelyeket kifejezetten a Carl Hansen & Søn számára terveztek és 1950 óta folyamatosan gyártják.
   
2. Shell chair, az örök klasszikus
   

Ritzwell

Kicsit kilógnak a mostani rövid listánkról, mivel ők azok, akik nem európaiak és nem az 50’-es években kezdték. 1992 óta terveznek és gyártanak bútorokat Japánban. Formatervezési koncepciójuk az “ökológiai modernizmuson” alapul, jelentsen ez bármit is…

Az általuk képviselt minőség és formavilág ebbe az illusztris társaságba predesztinálja őket. A kiegyensúlyozott, egyszerű formákat ötvözik a nemes anyagok szépségével. A funkció és az esztétika egyensúlya stílusosan öregedő anyagokkal párosul. A milánói szalonon bemutatott kollekció méltó tisztelgés az 50’-es évek előtt.

A japán formakultúra és szemléletmód erőteljes jelenléte a dán bútortervezésben nem véletlen. Egyrészt a divat, másrészt tudatos útkeresés eredménye. A korabeli tervezők közül többen is hónapokat töltöttek a szigetországban. A két kultúra egymásra hatása kifinomult és kortalan eredményt szült.

1. Beatrix pihenőszék
   
2. Rivage Pihenőszék
   

Már az úton eldöntöttem, hogy rendhagyó beszámolót írok és végleg felhagyok a márkák és designerek alázatos felsorolásával. Már csak annak okán is, mert a teljességre való törekvés eleve kudarcra ítélt.

Egy 1000 kilométeres út esetén érdemes oda-vissza, de egyszer mindenképpen megszakítani az utazást. Talán azért gondolom így, mert kiváncsibb vagyok, mint régen, vagy öregebb. Attól tartok, ez utóbbi, mindenesetre örülök, hogy Padova lett a köztes megálló. Itt található európa (a világ?) legrégibb egyetemi botanikus kertje.

Orto Botanico

A kert önmagában is varázslatos, mint a legtöbb botanikus kert. Itt azonban több száz év, mint élő múlt van jelen, viszonylag kis területen, nem mellesleg a város központjában. A kertet 1545-ben egyetemisták alapították. Felépítése a klasszikus gyógynövény és fűszerkert vonalvezetését követte. Az elsősorban gyógynövényekre épülő kultúra megmutatása mára sok elemmel kiegészült, így teljesebb és összetettebb képet mutat a kert és a mellette felépült biodiverzitást demonstráló „üvegház”.

Orto botanico di Padova

A tematikus gyűjtemények és a rekonstruált természeti környezetek mentén évszázados fákat láthatunk, mint pl. Goethe pálmája, ami a kert legöregebb lakója. Európa egyik legrégibb túlélője a Szt. Péter pálma, ez inspirálta Goethet a növények metamorfózisa című teóriájának megírásában. De van itt keleti platán 1680-ból, ginkgo biloba 1750-ből, déli magnólia 1786-ból. Ne feledkezzünk meg a himalájai cédrusról 1828-ból, amely az első Olaszországba importált példány.

Biodiverzitás kert

A kert új üvegházai nap- és vízenergiákkal működnek. A házigazdák a látogatókat utazásra hívják, melynek során bemutatják a Föld klimatikus zónáit, így megfigyelhető, a növények hogyan alkalmazkodtak a különböző környezeti tényezőkhöz.

Az útvonal 5 biomot foglal magában: trópusi esőerdő, sub humid trópusi esőerdő, mérsékelt, mediterrán és száraz égövi régiók. Emellett rendkívül látványosan demonstrálják a botanika és an-tropológia összefonódását, emberiség és a növények ősrégi kapcsolatát.

Orto botanico di Padova

Orto botanico di Padova

Fotókon, videókon és kiállított tárgyakon keresztül szemléltetik azt a szimbiózist, amiben a ma élő primitív népeknek még lehetőségük van együtt élni a természettel, környezetükkel úgy, hogy ne zsákmányolják ki azt.

Ennyi kitérő azt hiszem belefér, pláne, ha az ember a soproni alma materból indul neki az életnek.

Salon/Eurocucina

Unalomig ismételt információ, hogy kétévente Euro Cucina a kísérő rendezvény. Ezt most némiképp felülírnám, mert egyáltalán nem kísérő rendezvény. Én is, mint sokan mások, erős felbuzdulásban itt kezdtem a vásárlátogatást. Hiba volt.

A kiállítás első napján, gyakorlatilag nem lehetett mozogni a konyhás pavilonokban. Olyan fokú volt az érdeklődés, hogy a normál újságírói tevékenység lehetetlenné vált. Annak ellenére, hogy elméletileg a kedd egy szakmai nap volt. Jól demonstrálja a helyzetet, hogy számos olyan standdal találkoztunk, ahol hiába mutattuk fel a sajtóigazolványt, sorba kellett állnunk egy visit card-ért, majd újabb sorban állást követően engedtek be minket a standra. A Valcucine esetében ez nettó egyórás várakozást vett igénybe.

Túllendülve ezeken a kis afférokon, az olaszok hozták a kötelezőt, de csak annyit. Az is lehet, hogy már túl sokat láttam, de a szimpla marketing fejlesztésektől már nem igazán ájulunk el, sajnos még nagy gyártók esetében is ebből láttunk többet.

A konyha ipari terület a lakáson belül, már amelyikben főznek, ugye, és nemcsak státusz szimbólum, de erről majd máskor. Szóval a konyha rendkívül design érzékeny terület lett, amellett hogy funkcionalitás kárára nem szabadna tervezési kunsztokat végrehajtani.

A helyzetet tovább árnyalja az a jelenség, hogy a konyha egyre közelebb kerül a nappali térhez, anyaghasználatában, formáiban egyre jobban közelít a nappalinkhoz és ez új kihívások elé állítja a konyhatervezőket. Ez egy motiváló tényező, ami tetten érhető volt. Második katalizátora a tervezésnek az új anyagok beépítése, vagy feledésbe merült anyagok újra divatba hozása.

Harmadik inspiráló tényező az életforma változás. Szingli vagy nem szingli, ez itt a kérdés! Menő otthon főzni vagy nem menő? Része az életemnek a főzés, vagy egy szükséges rossz?
Körülbelül e három kérdéskör megválaszolása, pontosabban az ezekre adott válaszok jelölik ki az irányokat.
A fenti gondolatmenetet követve, vagy abból kiragadva szeretnék nektek pédákat mutatni.

Közelebb a nappalihoz

A konyhák térfoglalása együtt jár azzal, hogy szalonképesebbé kellett őket tenni (szó szerint). Finomabb frontmegoldások, felületek és mozgató mechanizmusok kerültek előtérbe, hatékonyabb elszívás, és gyönyörű konyhagépek. A szoborszerű elszívók épp úgy ezt a folyamatot segítik, mint a mindent egy mozdulattal eltakaró több négyzetméteres üvegfrontok. A bútor ma már nem csak egy bútor, hanem komplex élmény: fény, hang, forma…

A fény nem csupán mint funkcionális elem, hanem mint látvány és a menőzés emblematikus eleme is jelen van. Nem mondom, hogy nem tesz hozzá egy konyha vagy nappali hangulatához, de a gesztusérzékelős vezérlés és a színek állandó változtatását kicsit turistalátványosságnak érzem.

Mondom ezt annak ellenére, hogy kedvenc konyhás cégem, a Valcucine követte el.

Ha a nappaliból is látszik, mekkora a kupi a konyhában, az nem jó. A főzéshez szükséges konyhai kisgépeket állandóan kicsomagolni, elpakolni, az szintén nem jó. Egy mozdulattal mindent eltüntetni, az jó!

A Valcucine ellensúlyos frontjai kifinomult mérnöki megoldást párosítanak a trendi felületekkel. A billenő ajtó és a vertikálisan működő tolóajtó rendszerük sem az idei év fejlesztése, viszont mindkettő zseniális.

A Riva standján látott bútordarab, a Cambusa sorozat arra példa, hogyan kell betolni a nappaliba egy tálaló bútort, amit egy mozdulattal tudunk kitárni. Az olasz cég egyébként egyedi kérésre változtatható beltartalommal tervezi és kivitelezi a bútorcsalád tagjait. Ugyanezt tudja a Bulthaup b2-es modellje is.

Az egy mozdulattal eltüntetni és a kis terekben élni gondolatokat talán a Sanwacompany munkái szemléltetik a legjobban. Több olyan konyhakoncepciót is bemutattak, amiben a mobilitásra, a hagyományoktól elszakadó anyagtársításokra és a kis terekben is működő kompakt megoldásokra koncentráltak (AM01, QB01).

A mini konyha nem egy szimpla poén, mára meghatározó irányzat

A mini konyha nem egy szimpla poén, mára meghatározó irányzat

A mini konyha nem egy szimpla poén, mára meghatározó irányzat

A mini konyha nem egy szimpla poén, mára meghatározó irányzat

Azt vallják, hogy a múltban mindig rögzített bútorok is mobilissá tehetőek. Egy “kockába” lehet koncentrálni minden olyan lényeges elemet, ami egy konyhát működőképessé tesz. Erre a gondolatra különböző anyagtársításokkal, az olasz gyártástechnológia és a japán minimalizmus prezentálásával hoztak példákat. Természetesen ezek egy, max. két emberig életszerű megoldások, egy ötfős családnak ez nem konyha.

Az üveg, a szintetikus kövek (tudom, hogy pongyola a kifejezés, de sokszor követhetetlen, hogy mi a kötőanyag) továbbra is meghatározó felületek. Sajnos egyre több az inkább műanyag érzést keltő, kőnek látszó anyag, mint a valődi kő. Nyilván sokkal nagyobb szabadságot ad a megmunkálás terén, bizonyos tulajdonságai pedig jobbak, mint egy gránitból készült pultnak, de ez nem az, csak annak látszik.

Üveg ajtók tetszőlegesen festve

Üveg ajtók tetszőlegesen festve

Fa felületeket, leszámítva néhány tradicionális gyártót (Team7, Riva 1920, stb), mutatóba és luxusként látunk. Nem választanám külön a furnérozott felületeket sem, mert szintén effekt szinten jelennek csak meg a kínálatban.

Nemcsak a minőség, hanem a méretek, a sokszínűség és a szinte emészthetetlen információmennyiség is egyedülálló.

Mindezt nem kevesebb mint 200.000 négyzetméteren teszi.

A szalon felépítéséről már sokszor beszéltünk, de az első bálozók kedvéért mindig szívesen megteszem újra és újra.

Nyilvánvaló, hogy a kiállítás gerincét a bútorok adják. Ezeket stílus és lakótér szerint rendszerezik a szervezők. Részletesen a weboldalon érdemes tájékozódni.

Ugyanakkor fontos tudni, hogy páros években nem a világítástechnika (Euroluce), hanem a konyha kapja epizódszerepért az Oszkárt.
Nem is annyira mellékszerep ez, hiszen nagyon sokan kifejezetten az Euro Cucina és az FTK ( Technology For the Kitchen) kedvéért zarándokolnak el Olaszországba.

Ez a konyha már nem az a konyha…

23.000 m²-en, immár 22. alkalommal mutatják meg a konyhaépítés mesterei a legújabb anyagokat, formákat és színeket. A konyha, mint szoktuk volt mondani, ipari terület a házon belül. Nemcsak szépnek, de hasznosnak és praktikusnak is kell lennie. Az innovatív megoldások, új alapanyagok és sokszor felfoghatatlan technológiai fejlesztések minden évben lenyűgözik a látogatókat. A konyhák mellett a konyhai gépek és eszközök legnagyobb gyártói is helyet kapnak. Az FTK kiállítással kiegészítve ez az év legnagyobb dobása a konyhában.

Salone Satellite

1998-óta kapnak lehetőséget a 35 évnél fiatalabb designerek, bútortervezők arra, hogy megmutassák tudásukat egy ilyen gigarendezvényen. A szervezők elmondása szerint egyszerűen csak kíváncsiak, hogy mi van a fiatal designerek fejében (!). Kis egységstandokon bemutathatnak egy-egy projektet vagy prototípust termékeikből , munkáikból. 270 nemzetközi formatervező iskolával dolgoznak együtt.

International Bathroom Exhibition

2006-tól önálló rendezvény, ma már 228 kiállítóval büszkélkedhet. 20.600 m²-en nemcsak fürdőszobák berendezései, bútorai, hanem wellness-, szauna-kultúra és talán a legfontosabb, a fürdő, mint tér újraértelmezésére láthatunk professzionális megoldásokat.

A három „kísérő rendezvény” mellett említésre méltó még a lakberendezési kiegészítők széles kínálata. 10.000 m²-en 200 kiállító talán több is, mint említésre méltó!

Az új alapanyagok és ezzel együtt technológiák részletes bemutatása ugyan többnyire csak egy kis pavilonban kap helyet, de az innovatív anyagok bemutatójának fontossága elvitathatatlan.

Mert ugye alapos anyagismeret nélkül a tervező csak félkarú (rabló).