A tulajdonosok egy európai kitérőt követően érkeztek vissza szülővárosukba, majd vásároltak meg egy régi szőlő ültetvényt és egy haciendát a kaliforniai Sonoma lábainál, hogy saját borászatot alapítsanak. A környezet mesés, az olajfa ligetek és a szőlőültetvények csodásak.

Az 1900-as évek elején épült ház egy része leégett, így teljes felújításra szorult. A tervekben szerepelt egy új konyha, ami központi részét képezte a teljes felújítási projektnek.

Ugyanakkor ma már egy családot kiszolgáló konyha esetében sem idegen ez a fajta megközelítés.
A konyhaszigetet leszámítva mindenhol vastag beton pult a munkafelület. A sziget egyben a hentes pult, így ide tömör tölgy került.

A beton, mint olyan nem újdonság, ismert és jól bevált megoldás. Esetünkben került bele egy kis kőzet a szőlőültetvények talajából. Mondhatni egy kis fűszer…

A felpolírozott felület ettől teljesen egyedi lett.

Egyszerű és praktikus megoldás a mosogató és csepegtető kialakítása, valamint a komposztáló. Nem cifrázták, de minek is.
Hasonlóan frappáns az ipari guruló kocsi, ami gyárilag tálcatartó. Itt most multifunkciós szerepet kapott.

A frontok natúr tölgyből készültek, klasszikus régivágású asztalos munka, a Jacob May stúdió munkája.

Alapvetően a rendszert döntjük el elsőként:

• gázláng vagy elektromos, esetleg a kettő kombinációja,
• kerámia lap vagy indukciós elven működő berendezés legyen-e a megoldás.

Minegyik mellett számtalan érvet tudunk felsorolni pro és kontra.

Mostani írásunk azonban a történet nem ezzel a részével szeretne foglalkozni, hanem a beépítési szabadsággal, a teljesen kötetlen tervezés lehetőségével.

A holland PITT márka az egyik jeles képviselője annak a trendnek, ami merőben új főzési rendszert kínál

A gázégő egységeket közvetlenül a munkalapba építik be. Az égők közötti jelentős távolságnak, tetszés szerinti elhelyezésnek köszönhetően most már mindig lesz elegendő hely edényeink és serpenyőink számára, nem mellesleg egyszerűen tisztántartható.

A lényeg egy olyan integrált főzési rendszer, ahol bármilyen munkalapba (legyen az kő, tömörfa, kompakt lemez, vagy egyéb fa alapú laptermék) tetszőleges helyre és elrendezésbe tudjuk beépíteni a gázégőket. Az égők lehetnek kis, közepes, illetve erőteljes nagy teljesítményűek.

A fekete, egyszerű vonalvezetésű design jól illeszthető a letisztult minimál konyhákhoz és a rusztikusabb vidéki stílushoz is. Az igazi szabadsághoz természetesen az is hozzá tartozik, hogy a működtetéshez szükséges gombokat a munkalapra és a munkalap frontjára is beépíthetjük.

A hagyományos főzőlapoknál soha nincs elég hely, ha minden lángon történik valami. Mindenkinek más a stílusa a konyhában, nincs két egyforma konyha. De facto miért ne lehetne egyedi, személyes konfiguráció a főzőegység kialakítása során?

Azonban ennél sokkal többet mutat ez a koncepció, érdemes hát alaposan szemügyre vennünk.

A forma egy egyszerű egyenes konyha és egy 90 fokban elfordított pult. A korpusz és a közé záródó front kialakítás egy síkot ad, de kellően izgalmas, főleg a minimális hézagolás okán. Az igazi finomságot azonban a frontba integrált „fogantyú adja”.

A festett rétegelt lemez frontok mögött az amerikai dióból készült fiókbélések és a vörös réz perem elegáns megoldás. A munkafelület kialakítására carrarai márványt választottak. Hangzatos márvány típus, bár a kőfaragók és sírkövesek nem sokra becsülik. Sőt a legtöbben nem is ajánlják munkalapnak, mert nem tartják elég keménynek és ellenálónak.

A tea, vörösbor, kávé, stb. szennyeződések maradandó nyomot hagynak rajta. Persze különböző impregnáló anyagokkal lehet javítani a dolgon, de összességében nem javasolják konyhai alkalmazásra. Ennek ellenére a legvagányabb konyhákon sorra ezt az anyagot látom.

A gázrózsák és gombok pultba építése annyira szép megoldás, hogy na.

A munkapult mellett a mosogató medencét is márványból építették fel, ami extra bátorságra vall, de vitathatatlanul gyönyörű. Nem beszélve a vörösréz lefolyó rózsáról és a sárgaréz csaptelepről.

Ugyan nincs felső szekrény, de kapott a konyha egy falborítást. Ez szintén sárgaréz, kalapácsolt felülettel és oxidációtól védő felületkezeléssel.

A fekete dió főszerepet kap a fiókok belsejében evőeszköz-, tányér- és edény tartók kialakításakor. A tömörfa pult alatti korpuszt 90 fokkal elfordították, így a fiókok egyszerűen hozzáférhetőek, igaz elsősorban a tálaláshoz való eszközök tárolására célszerű, hiszen főzéskor kicsit macerás megközelíteni.

Ez a konyha nem a led világítástól és az automatán felnyíló ajtóktól lesz szerethető, hanem attól, hogy minden az, aminek látszik. A dió az dió, a márvány az márvány a réz meg réz.

A szervezők most már évek óta hozzák ezt a rendezvényt, amire lehet mondani hideget-meleget, de legalább következetesen lehet vele számolni.

Szép és hatékony online marketinggel támogatott kiállítás, nem tökéletes, de vállalható helyszínnel. Ugyan mindig hiányoljuk a bútoros vonal jelenlétét, de a kiállító cégek megjelenésében minőségével nincs baj.

Sokszor halljuk, hogy nincs egy rendes kiállítás, ahol meg lehetne jelenni…

A rendezvény látogatottsága minden évben kiváló, tehát konyhastúdiók, étkező- és nappali bútorok gyártói/forgalmazói, itt, vagy inkább ott a lehetőség.

Nem maradunk egyébként bútor nélkül, lesz néhány bátor kiállító

Ott lesz például a Team 7 hazai képviselete, a Human-Design Stúdió, akik közel 70 m²-en mutatják meg, hogy mit gondol a világ elsőszámú tömörfa design bútor gyártó cége az étkezőkről.

Fix és nagyobbítható asztalok mellett székek és néhány neves európai design lámpagyártó manufaktúra munkáit is láthatjuk majd a standjukon.

Már az úton eldöntöttem, hogy rendhagyó beszámolót írok és végleg felhagyok a márkák és designerek alázatos felsorolásával. Már csak annak okán is, mert a teljességre való törekvés eleve kudarcra ítélt.

Egy 1000 kilométeres út esetén érdemes oda-vissza, de egyszer mindenképpen megszakítani az utazást. Talán azért gondolom így, mert kiváncsibb vagyok, mint régen, vagy öregebb. Attól tartok, ez utóbbi, mindenesetre örülök, hogy Padova lett a köztes megálló. Itt található európa (a világ?) legrégibb egyetemi botanikus kertje.

Orto Botanico

A kert önmagában is varázslatos, mint a legtöbb botanikus kert. Itt azonban több száz év, mint élő múlt van jelen, viszonylag kis területen, nem mellesleg a város központjában. A kertet 1545-ben egyetemisták alapították. Felépítése a klasszikus gyógynövény és fűszerkert vonalvezetését követte. Az elsősorban gyógynövényekre épülő kultúra megmutatása mára sok elemmel kiegészült, így teljesebb és összetettebb képet mutat a kert és a mellette felépült biodiverzitást demonstráló „üvegház”.

Orto botanico di Padova

A tematikus gyűjtemények és a rekonstruált természeti környezetek mentén évszázados fákat láthatunk, mint pl. Goethe pálmája, ami a kert legöregebb lakója. Európa egyik legrégibb túlélője a Szt. Péter pálma, ez inspirálta Goethet a növények metamorfózisa című teóriájának megírásában. De van itt keleti platán 1680-ból, ginkgo biloba 1750-ből, déli magnólia 1786-ból. Ne feledkezzünk meg a himalájai cédrusról 1828-ból, amely az első Olaszországba importált példány.

Biodiverzitás kert

A kert új üvegházai nap- és vízenergiákkal működnek. A házigazdák a látogatókat utazásra hívják, melynek során bemutatják a Föld klimatikus zónáit, így megfigyelhető, a növények hogyan alkalmazkodtak a különböző környezeti tényezőkhöz.

Az útvonal 5 biomot foglal magában: trópusi esőerdő, sub humid trópusi esőerdő, mérsékelt, mediterrán és száraz égövi régiók. Emellett rendkívül látványosan demonstrálják a botanika és an-tropológia összefonódását, emberiség és a növények ősrégi kapcsolatát.

Orto botanico di Padova

Orto botanico di Padova

Fotókon, videókon és kiállított tárgyakon keresztül szemléltetik azt a szimbiózist, amiben a ma élő primitív népeknek még lehetőségük van együtt élni a természettel, környezetükkel úgy, hogy ne zsákmányolják ki azt.

Ennyi kitérő azt hiszem belefér, pláne, ha az ember a soproni alma materból indul neki az életnek.

Salon/Eurocucina

Unalomig ismételt információ, hogy kétévente Euro Cucina a kísérő rendezvény. Ezt most némiképp felülírnám, mert egyáltalán nem kísérő rendezvény. Én is, mint sokan mások, erős felbuzdulásban itt kezdtem a vásárlátogatást. Hiba volt.

A kiállítás első napján, gyakorlatilag nem lehetett mozogni a konyhás pavilonokban. Olyan fokú volt az érdeklődés, hogy a normál újságírói tevékenység lehetetlenné vált. Annak ellenére, hogy elméletileg a kedd egy szakmai nap volt. Jól demonstrálja a helyzetet, hogy számos olyan standdal találkoztunk, ahol hiába mutattuk fel a sajtóigazolványt, sorba kellett állnunk egy visit card-ért, majd újabb sorban állást követően engedtek be minket a standra. A Valcucine esetében ez nettó egyórás várakozást vett igénybe.

Túllendülve ezeken a kis afférokon, az olaszok hozták a kötelezőt, de csak annyit. Az is lehet, hogy már túl sokat láttam, de a szimpla marketing fejlesztésektől már nem igazán ájulunk el, sajnos még nagy gyártók esetében is ebből láttunk többet.

A konyha ipari terület a lakáson belül, már amelyikben főznek, ugye, és nemcsak státusz szimbólum, de erről majd máskor. Szóval a konyha rendkívül design érzékeny terület lett, amellett hogy funkcionalitás kárára nem szabadna tervezési kunsztokat végrehajtani.

A helyzetet tovább árnyalja az a jelenség, hogy a konyha egyre közelebb kerül a nappali térhez, anyaghasználatában, formáiban egyre jobban közelít a nappalinkhoz és ez új kihívások elé állítja a konyhatervezőket. Ez egy motiváló tényező, ami tetten érhető volt. Második katalizátora a tervezésnek az új anyagok beépítése, vagy feledésbe merült anyagok újra divatba hozása.

Harmadik inspiráló tényező az életforma változás. Szingli vagy nem szingli, ez itt a kérdés! Menő otthon főzni vagy nem menő? Része az életemnek a főzés, vagy egy szükséges rossz?
Körülbelül e három kérdéskör megválaszolása, pontosabban az ezekre adott válaszok jelölik ki az irányokat.
A fenti gondolatmenetet követve, vagy abból kiragadva szeretnék nektek pédákat mutatni.

Közelebb a nappalihoz

A konyhák térfoglalása együtt jár azzal, hogy szalonképesebbé kellett őket tenni (szó szerint). Finomabb frontmegoldások, felületek és mozgató mechanizmusok kerültek előtérbe, hatékonyabb elszívás, és gyönyörű konyhagépek. A szoborszerű elszívók épp úgy ezt a folyamatot segítik, mint a mindent egy mozdulattal eltakaró több négyzetméteres üvegfrontok. A bútor ma már nem csak egy bútor, hanem komplex élmény: fény, hang, forma…

A fény nem csupán mint funkcionális elem, hanem mint látvány és a menőzés emblematikus eleme is jelen van. Nem mondom, hogy nem tesz hozzá egy konyha vagy nappali hangulatához, de a gesztusérzékelős vezérlés és a színek állandó változtatását kicsit turistalátványosságnak érzem.

Mondom ezt annak ellenére, hogy kedvenc konyhás cégem, a Valcucine követte el.

Ha a nappaliból is látszik, mekkora a kupi a konyhában, az nem jó. A főzéshez szükséges konyhai kisgépeket állandóan kicsomagolni, elpakolni, az szintén nem jó. Egy mozdulattal mindent eltüntetni, az jó!

A Valcucine ellensúlyos frontjai kifinomult mérnöki megoldást párosítanak a trendi felületekkel. A billenő ajtó és a vertikálisan működő tolóajtó rendszerük sem az idei év fejlesztése, viszont mindkettő zseniális.

A Riva standján látott bútordarab, a Cambusa sorozat arra példa, hogyan kell betolni a nappaliba egy tálaló bútort, amit egy mozdulattal tudunk kitárni. Az olasz cég egyébként egyedi kérésre változtatható beltartalommal tervezi és kivitelezi a bútorcsalád tagjait. Ugyanezt tudja a Bulthaup b2-es modellje is.

Az egy mozdulattal eltüntetni és a kis terekben élni gondolatokat talán a Sanwacompany munkái szemléltetik a legjobban. Több olyan konyhakoncepciót is bemutattak, amiben a mobilitásra, a hagyományoktól elszakadó anyagtársításokra és a kis terekben is működő kompakt megoldásokra koncentráltak (AM01, QB01).

A mini konyha nem egy szimpla poén, mára meghatározó irányzat

A mini konyha nem egy szimpla poén, mára meghatározó irányzat

A mini konyha nem egy szimpla poén, mára meghatározó irányzat

A mini konyha nem egy szimpla poén, mára meghatározó irányzat

Azt vallják, hogy a múltban mindig rögzített bútorok is mobilissá tehetőek. Egy “kockába” lehet koncentrálni minden olyan lényeges elemet, ami egy konyhát működőképessé tesz. Erre a gondolatra különböző anyagtársításokkal, az olasz gyártástechnológia és a japán minimalizmus prezentálásával hoztak példákat. Természetesen ezek egy, max. két emberig életszerű megoldások, egy ötfős családnak ez nem konyha.

Az üveg, a szintetikus kövek (tudom, hogy pongyola a kifejezés, de sokszor követhetetlen, hogy mi a kötőanyag) továbbra is meghatározó felületek. Sajnos egyre több az inkább műanyag érzést keltő, kőnek látszó anyag, mint a valődi kő. Nyilván sokkal nagyobb szabadságot ad a megmunkálás terén, bizonyos tulajdonságai pedig jobbak, mint egy gránitból készült pultnak, de ez nem az, csak annak látszik.

Üveg ajtók tetszőlegesen festve

Üveg ajtók tetszőlegesen festve

Fa felületeket, leszámítva néhány tradicionális gyártót (Team7, Riva 1920, stb), mutatóba és luxusként látunk. Nem választanám külön a furnérozott felületeket sem, mert szintén effekt szinten jelennek csak meg a kínálatban.

Nekünk, bútorosoknak kicsit fájó, hogy a konyhabútor, aminek a központban kellene állnia, egy ilyen rendezvényen csak epizód szerepet kap, de ha ezen túllépünk, és nincsenek extra elvárásaink, akkor megér egy kis tolakodást a rendezvény.

A hangsúly továbbra is a konyhai kiegészítőkön, konyhagépeken, és az egymást túlharsogó főzőshowkon lesz.
Az egy négyzetméterre jutó celebek száma roppant magas, összefuthatunk itt kérem Borbás Marcsival éppúgy, mint Sági Szilárddal, csak legyen hozzá kitartásunk.

Ugyanakkor a kisgépek, konyhai eszközök alapos szemrevételezése sem hiábavaló. Nem árt ha tudjuk, mi kerül a konyhába…

A stúdió négy alapkoncepciót fogalmazott meg. Ezt elsősorban inspiratív céllal ajánlják ügyfeleiknek. Nem várnak el többet, csupán az irány kijelölését, minden más aztán egyedi tervezés és gyártás útján valósul meg, hiper minőségben.

Tekintsünk meg egy alkotást közelről:

1. a bútorok megtervezését meszebbről kezdik, a stúdió elmegy a falig (szó szerint is). A falak felületét, szegélyek és burkolatok formáját és legfőképp színét is megtervezik. Ebbe a térbe került később a bútor, ami két konyhaszigetből egy fal mellé épített egyenes elemből és két speciális tálalóból áll.
   A képen az egyenes elem és az egyik sziget részlete látható. Mivel a fal szerkezete nem tette lehetővé, nem terveztek felső szekrényeket, illetve, ahol szükségszerű volt, ott egy felülről belógatott megoldást választottak. A furnérozott fogantyú nélküli frontok mozgatását a különleges korpusz kialakítás segíti.
   A sziget gyönyörű kőburkolatot kapott, amit nem egyszerűen rátettek, hanem szinte ráterítették, mint egy abroszt.
   Az egyedi tervezésű lámpák anyaghasználata és formája szintén a koncepció szerves részét képezi.
2. A mosogatóhoz közelebb lépve szembesülünk a hibátlan anyaghasználattal és arányérzékkel, aminek köszönhetően a különböző felületek roppant kifinomult harmóniában jelennek meg.
   A kő blokk tömbszerűen emelkedik ki a korpusz síkjából. A munkalap, a kő és a szálcsiszolt réz mosogató illesztése és síkban tartása megér egy misét. A márvány borítású fiókok szintén mesteriek.
3. Egy szó erejéig álljunk csak meg az üveg tálaló előtt. A fogantyúk és az anyaghasználat, az üveg és a réz beemelése szintén hibátlan.
   
4. Az első számú konyhasziget igazi remekmű. Nemcsak anyaghasználat, hanem statikai terén is. Sikerült megőrizni a könnyedségét, pedig nemcsak fajsúlyos, hanem igazán súlyos anyagokból építették.
   A márvány lefuttatása, finoman gérbevágott illesztése és a sárgaréz polírozott felülethez való illesztése szinte már zavarbaejtő.
5. A kettes számú sziget robusztus, erőteljesebb vázat kapott, ugyanolyan finom kialakítással, mint eddig minden eleme a bútornak. A pultba integrált kristályüveg fűszertartó keménységét LED világítás lágyítja.
   
6. A falborításba épített akasztók a borítás síkjába hajthatóak. Mondanom sem kell, hogy egyedi gyártás.
   
7. Ha már megint itt tartunk az egyedi gyártásnál, akkor jöjjön még egy szép példa. A megrendelő hobbija a gombaszedés. Ezért a tervezők kiválasztottak néhány gombászkodáshoz szükséges eszközt, terveztek hozzá egy fiókot és beépítették.
   Szép, persze azt ne feledjük, hogy az ára 2000 font!
8. A tálalók további elemei a hús és a bor köré lettek tervezve. Funkcionalitásuk terén vannak fenntartásaim, de így is 10-ből 9,5 pont!
   

Az egyedi gyártás egyik nagy problémája, hogy nincsenek raktáron lévő termékek. Ebből adódóan sokkal nehezebb a portfóliót összerakni, megfotózni, „terméket kínálni”.
Úgy kell valamit eladni, hogy nincs mit mutatni. Jó esetben vannak referencia fotók, de ezek többnyire telefonnal fotózott ramaty képek.

Érdemes ellátogatni weboldalukra és tanulmányozni a profi tálalást. Nemcsak a részletfotókra gondolok, hanem – és elsősorban – a színek, anyagok és hangulat összeállításokra és ennek artikulálására.

Ezt kell szembeállítani a dekorfüzért lóbáló asztalossal…

A bútor nem nagy, hazai léptékkel is teljesen reális elképzelés. Egyszerű egyenes konyha. Az étkezőt és a konyhát köti össze a kvázi konyhaszigetként vagy tálalóasztalként funkcionáló, a nagypapától örökölt gyalupad.

A sütőlap, főzőlap, csaptelep vagy az alulról szerelhető Blanco mosogató akár idehaza is beszerezhető kellékek. A munkalapot carrarai márványból készítették. Ezzel lennének fenntartásaink. Kultikus felület, de hozzáértők nem igazán javasolják nagy igénybevételnek kitett helyekre. Vörösbor, kávé, olaj nem barátja ennek az anyagnak. Nyilván impregnálással lehet ezen segíteni, de nem tartozik a ellenállóbb kövek közé.

Az igazi finomságokat a fogantyú nélküli frontok tartogatják számunkra. A tervezés során többféle anyag, például rétegelt lemez is szóba került, de végül a furnérozott MDF mellett döntöttek. A tölgy furnértól hibátlan és kellően homogén textúrát vártak el az asztalosok. Meg is kapták. A teríték összerakásakor gondosan válogatták össze a frontra kerülő furnérokat, így tökéletesen fut a rajzolat minden irányba.

Mivel nem szerettek volna fogantyúkat, készíteni kellett egy bemarást, aminek segítségével ezt a viszonylag vastag ajtófrontot is kényelmesen tudják majd kinyitni. Továbbá megfelel a fiókoknak és a nyíló ajtóknak is.
Izgalmas megoldást választottak formailag és funkcionálisan is. Néhány képen láthatjuk, hogy, bár egyszerű megoldás, de azért megelőzte néhány próbálkozás.

A fekete szín idehaza kissé merésznek tűnhet, de rendkívül elegáns. Szerették volna, ha a furnér textúrája a sötét szín ellenére is domináns marad, ezért vállalták a kockázatot és egy öregbítő géppel átkefélték a felületet. Furnér esetében talán mondanunk sem kell, hogy ez mennyire rizikós.

Annak érdekében, hogy a fogantyú megoldás és a felület kellőképpen tudjon érvényesülni, a szagelszívó kürtőt a lehető legdiszkrétebben oldották meg. Olyan, mintha a fal része lenne, igazi építész megoldás.

Forrás: Remodelista

A jó öreg angol tölgy, a kőris és a tradicionális szerkezetek mellett vannak egyéb visszaköszönő megoldások is, a mostani konyhánál ugyanakkor teljesen más a végeredmény.

Kereskedelmi partnerük a deVOL Kitchens ugyanúgy preferálja az angol alapanyagokat és a hazai gyártókat, mint ők.
Egyszerű és letisztult stílusuk megőrzését minden bútordarab megalkotásánál fontosnak tartják.
A natúr színek mellett most is fekete-tintakék pácot használnak, mondhatni ez a szín védjegye már a fiúknak.

A tömör tölgy felület, a szövött bükk panelek és a vörösréz, kézzel készített mosogató és csepegtetető csodás összképet ad.

A deVOL stúdió alapítója szerint

Érdemes végignézni a videót. Jó hangulatú kis film, ahol az operatőr kedvéért eljátsszák nekünk az önfeledt tervezés folyamatát. Túllendülve ezen, a vörösréz csepegtető és mosogató elkészítése valóban izgalmas és idehaza talán kevésbé ismert.

Sebastian Cox Kitchen by deVOL Kitchens.

The deVOL Design team sat down with Sebastian Cox to design the furniture for the Taipei Design Expo 2016

A stockholmi Bedow stúdió munkája ez a moduláris konyha. Annyira lenyűgözött, hogy egy pilanatra elfelejtettem, milyen mocskosul tudom utálni a novembert.

már ami a szokványos megoldásokat és konyhaépítési klasszikus megközelítést illeti.
Nem a legfontosabbal kezdem, mert

Szóval, a közé záródó ajtófrontok és fiókok már eleve adnak az egész koncepciónak valami pluszt aminek köszönhetően azonnal másnak érezzük a bútort. Ezzel a kialakítással egy lépéssel közelebb kerülünk a nappalihoz.
Nem sikerült kiderítenem, de én festett MDF-re tippelnék. A színválasztást az őszi falevelek színei ihlették.

A frontokat egy ravasz módon kialakított korpusz fogja össze. Nem a szokványos raszter méretben dolgoznak és nem a megszokott kialakítással. Mint látjuk, egy nagy szekrénytestet állítottak össze (szerintem a helyszínen) és abba random módon helyezték el a tároló tereket, fiókokat.

Van egyféle ritmusa a frontoknak, a rendet pedig – és itt jön a lényeg – a korpuszba mart fogantyúk szabályos kiosztása adja.

Eleve perverz kategória a fenyő rétegelt lemez szekrénytest. Nekem is kéne, de sajna idehaza megfizethetetlen.
Az élzárási hibákat alapból kizárták ezzel az anyagválasztással. A rétegelt lemez textúra pedig egyszerre adja a természetest és az iparit.

ami a legfontosabb: a szép őszi színekben pompázó frontokat nem kellett elcsúfítani semmiféle fogantyúval. Ugyanakkor nem kellett a design oltárán feláldozni a funkcionalitást.

A frontok kiosztása elbír egy kis eklektikát, a korpuszba mart fogantyúhelyek rendezik a sorokat.
A megoldás egyszerűségére és nagyszerűségére rátesz még egy lapáttal a felső szekrény.

Megpróbálok leszakadni a résekről, de maradva még egy pillanatig a korpusznál, azt még hadd jegyezzem meg, hogy az osztások ugyan tompa illesztéssel, de a sarkok azért gérbe vágva figyelnek!

A munkalap szintetikus kő, minőségben méltó a lezáráshoz.

Forrás: Remodelista.com / Bedow.se

Fotó: Matthew Williams

A masszív falak, a gyönyörű tömörfa padló megadták az irányvonalat: itt csak tömörfa konyha jöhetett számításba és az anyagában és kidolgozottságában hozzá illő könyvespolc.

Fotó: Matthew Williams

A konyha azon kívül, hogy nagy és a klasszikus amerikai elvárásoknak megfelelő, igen érdekes és egyedi frontot kapott. Szinte olyan érzése van az embernek, mintha nem asztalos, hanem egy építész alkotta volna ezt a texturát.

Fotó: Matthew Williams

A bőséges fény és a faanyag csodálatos rajzolata csak fokozza a látványt. Különleges a frontokba integrált fogantyú megoldás, fantasztikus ritmust ad a felületnek. Nem utolsó sorban technikailag is kihívás a frontok ilyen fajta kialakítása.
Az ék alakú borításokat a fogantyú kialakítása indokolta, ugyanakkor a pántolás minősége és a könnyed mozgatás vékony keresztmetszetet igényelt.

Fotó: Matthew Williams

Nem akartak sem drága, sem túl sötét fafajt választani, így a bükk mellett döntöttek. Igyekeztek karakteresebb rajzolatú szelvényeket használni, már amennyire ez a bükk esetében lehetséges.

Fotó: Matthew Williams

A természetes kő (pala) munkalap színben és struktúrában is szépen illeszkedik.
A nappali monstre könyvespolca szintén bükk. Csomóponti kialakításban még ide is futotta egy kis finomságra.

Fotó: Matthew Williams

Fotó: Matthew Williams

Fotó: Matthew Williams

Forrás: Remodelista

Továbbra is hódít a front felső élén végigfuttatott fém fogantyúprofil, sokszor a korpuszba beépített ellendarabbal kombinálva, de találunk példát a front függőleges élén vezetett változatra is. A konyhában is gyakran feltűnnek mostanában a gardrób ajtókhoz hasonló fémkeretes megoldások, de itt nem a függőleges, hanem a vízszintes keretdarab funkcionál fogantyúprofilként. Előszeretettel alkalmazzák a frontba süllyesztett típusokat, ezeknek bonyolultabb a kivitelezése, mivel sok esetben külön betétet kell bemarni a felületbe.

A milánói bútorkiállításon több helyen láttunk a felületbe simuló fogantyúkat, amelyeket kicsit meg kell billenteni ahhoz, hogy hozzájuk férjünk. Látvány és működés szempontjából mindenképpen érdekes megoldások, talán hátrányuk, hogy egy apró plusz mozdulattal több kell az ajtó nyitásához. Neves konyhagyártóknál találkoztunk teljesen egyedi, a front saját anyagából kialakított fogantyúkkal. Ránézésre meg sem lehet mondani, hogyan is készülhettek. Finom, íves átmenetek, amelyeket a furnérozás vagy a kasírozás szépen lekövet, megtartva ezzel a faerezés vonalát. Talán néha komolyabb technológiát igényel egy-egy ilyen fogantyú elkészítése, mint a bútor legyártása. A képek magukért beszélnek.

A Milánói Bútorszalon konyhás szekciójának felhozatalát tekintve azt kell mondjuk, néhány kivételtől eltekintve, ezeknek a trendeknek tér kell. Ha konkrétabban akarunk fogalmazni, akkor úgy min. 40-50 m², ahol elfér egy 8 méteres konyha konyhaszigettel. De ezzel nem mondtunk újat, nem a „kispénzűeket” célozták meg, amikor a standokat építették.

Továbbra is a nappaliban a konyha

Ebben mi magyarok is teljesen naprakészek vagyunk, hiszen a legtöbb új lakás így épül. A kiállításon a neves konyhagyártók legújabb fejlesztései gyakran bútoron belül megteremtenek egyfajta átmenetet, amellyel összekapcsolják, ugyanakkor valamilyen szinten el is különítik a konyha-, étkező-, nappali funkciót.

Biefbi konyha

Attól függetlenül, hogy egyre kevesebb könyvet olvasunk, mégis jellegzetes kellék a könyvespolcba átsikló konyhabútor. A konyhákra jellemző egyfajta „simulékonyság”: letisztult formák, diszkrét fogantyúmegoldások, szolid világítások, ajtók mögé zárt magasszekrények stb. A konyhasziget még mindig nélkülözhetetlen egység, legtöbbször két „féltekével”: a belső oldal a konyha, míg a külső oldal a nappali szerves része.

Szögletes formák

Valdesign konyha

A korábbi években – valószínűleg a kiállítás jelentőségére is tekintettel – számos gyártó bonyolult íves formákkal kápráztatta el a nézőközönséget. Idén talán a hétköznapokban is élhetőbb konyhákkal találkozhattunk. Jellemzőek a szögletes, sarkos formák, valamiféle természetes eleganciával. Mintha a minimál design fogalmát kicsit átértelmezték volna, már kevesebb a túlságosan steril, hideg hatást keltő konyha. Az elrendezéseket illetően rendkívül változatos a kép. A magasszekrények éppen úgy jellemzőek, mint a hagyományos felső szekrények. Megfigyelhető, hogy a hátfalpanel helyére tárolórekeszek kerültek. Ezeket nem mindig rejtik tolóajtó mögé, sőt inkább a figyelem középpontjába kerülnek, főleg, hogy megvilágításuk viszonylag egyszerű. De ugyanilyen nyitott polcok elhelyezhetők önállóan a konyhához kapcsolva, kicsit szabadabb formában. Funkciójukat csupán az határozza meg, mit pakolunk rájuk.

A jó öreg tölgy

A tömörfa felületeket egyértelműen a tölgy uralta. Mellette talán még a dió emelhető ki, fiókbelsőkben a bükk, az összes többi fafaj lényegesen kisebb jelentőséggel bírt. Azért mondunk inkább felületeket, mert a klasszikus tömörfát ma már számos más alapanyaggal váltják ki. Így például gondosan megválogatott furnérokkal vagy svartnikkal, amelyek forgácslap, lécbetét, tömör tábla, vagy akár alukeret hordozóra is kerülhetnek.

Team7 konyha

Ernestomeda konyha

Ernestomeda konyha - tölgy

De térjünk vissza még kicsit a tölgyhöz. A korszerű felületkezelő anyagoknak köszönhetően ma már alap, hogy el lehet érni a teljesen világos natúr tölgy hatást, amely évek múltán sem sárgul. A látványt még tovább fokozza, hogy az egyenes szálfutású, hibátlan anyagok mellett egyre több a rusztikus, néha kieső göcsös, repedt vagy akár kefézett struktúra. És ezek sem tömörfák, hanem válogatott furnérok a megfelelő hordozón. Azért itt meg kell említeni a manapság már megtévesztésig hasonló laminált szinkrondekor felületeket is, amelyekkel gyakran kiváltják a tömörfát.

Színek és anyagok

A milánói kiállításon mindig alapanyagok kavalkádjával találkozhatunk. Ezért nem igazán lehet trendeket meghatározni: fa, fém, kő, üveg és kompozitok a legkülönfélébb variációkban.

Dada konyha - Armani

Leicht konyha

Mivel Olaszországban vagyunk, így még az sem meglepő, hogy szinte minden munkapult természetes vagy szintetikus kőből készül. Megfigyelhető viszont egy olasz jellegzetesség, mégpedig a fémkeretes frontok használata. Sokszor észre sem vesszük, csak akkor, ha kinyitjuk az ajtót, ugyanis a felületükre képesek bármilyen anyagot rádolgozni.

Estel konyha

A színekre ugyanazt mondhatnánk, mint a formákra. Valamivel egészségesebb a kép, kicsit kikoptak a pillanatnyi divatnak hódoló rikító színek. Persze most is felvillant néhol a narancssárga vagy a lila, de többnyire a szürke és a barna árnyalatara, valamint a fekete és fehér színekre helyeződött a hangsúly. Ez utóbbiakat jellemzően más anyagokkal kombinálva alkalmazták, amely előnyösen „színesíti” az összhatást.

Mindig is szerettem a Valcucine munkáit. Első alkalommal, amikor találkoztam velük több mint egy évtizede, már akkor is kilógtak a sorból. Volt bennük valamiféle alázat és tudatosság a tervezés és az anyagválasztás terén is. Az alázat helyett talán jobb lenne a tiszteletet használni, méghozzá a hagyományos technológiák és a jó értelemben vett kézművesség felé. Azt vallották, csináljunk igényes és emocionális töltéssel bíró bútorokat. Olyanokat, amihez érzelmileg kötődik majd a tulajdonosa. Használjunk környezetbarát alapanyagokat és gyártástechnológiát, és akkor majd ragaszkodnak a termékeinkhez. Nem fogják kidobni tíz év múlva.

Ez aztán az ökoszemlélet, halleluja.

Azt hiszem, most is nagyjából ezt gondolják és ezt is teszik. Annyi változott időközben, hogy iszonyú jó érzékkel és bátran nyúlnak innovatív anyagokhoz és megoldásokhoz. A bátorság főleg abban rejlik, hogy nem várják meg, amíg a konkurencia előjön valamivel.

Bútoraikat és a milánói stand koncepciót is felvázolhatjuk, ha rendezési elvnek az alapanyagokat tekintjük. Ezen túlmenően pedig érdemes szót ejteni az általuk megfogalmazott új logikáról. Kezdjük talán ezzel.

Építettek és bemutattak egy egyenes konyhát

Tőlük ismert megoldással, miszerint nem klasszikus felső szekrényt építenek, hanem a 60 cm pultmélység mögé tesznek be egy hátsó szekrény modult. Kezdetben ez a modul a pult magasságáig ért és többnyire tároló rekeszeket, elektromos csatlakozót, csepegtetőt tartalmazott. Idén előjöttek valami újjal.
Tovább mélyült a hátsó modul, egészen magas elemekkel egészült ki. Nyitása, zárása vertikálisan mozgó óriási tolóajtókkal, vagy billenő ajtóval történik Az ajtók üvegből vannak, a mozgatás ellensúlyos, nem használnak felesleges elektronikát. Rendkívül szép megoldás és egy ujjal mozgatható. A hátsó modul mindent tartalmaz, amit egy klasszikus felső szekrény tudott. Ugyanakkor minden impulzust egy irányból kapunk. Feltoljuk vagy felnyitjuk a hátsó modul ajtajait és kitárul előttünk a Valcucine világa. Minden kéznél van, minden instant. A csap kifordítható, akárcsak a fűszertartók a főzéshez. Az elektromos csatlakozók és egyáb aljzatok mozgathatóak és karnyújtásnyira vannak a háziasszony számára. A variációs lehetőségek végtelenek. Csepegtetőtől a vágódeszkán át a borhűtőig bármilyen modullal beépíthető az alumínium szerkezetből kialakított rendszer. A vázszerkezetet a megrendelő öltözteti és tölti fel tartalommal.
Az integrált világítás alap, a kéken világító csatlakozó kicsit sok, de lehet hogy csak én vagyok vén.
Úgy tudtam egy mozdulattal kinyitni és elrejteni a konyhát, hogy nem került különösebb erőfeszítésembe.
A munkalapon a főzőlap felett eltolható takarás sem öncélú. Ápol és eltakar, valamint ad egy pár centivel magasabb munkafelületet.
Csináltak tehát egy olyan konyha kialakítást, ami szakít a hagyományos felépítéssel.
Az alsó szekrények csak fiókokat tartalmaznak. Könnyed mozgatással tartalmas belsővel.

Üveg

Nagyot futott az üveg idén Milánóban. Nemcsak a Valcucine standján, hanem általában sokat változott a bútorgyártásban betöltött szerepe. Különleges felületkezelési technikáknak köszönhetően nemcsak frontok, hanem pultok és adott esetben maga a korpusz is kaphat üveg felületet. Nyilván az olasz hagyományok jelentik az alapot, talán magyarázni sem kell az üveg létjogosultságát egy olyan országban, ahol egy Velence, egy Murano, stb. adja a történelmi hátteret az üveggyártásban.

Valcucine konyha – üveg

Valcucine konyha – üveg

Valcucine konyha – üveg

A Valcucinénél további érvek is sorakoznak az üveg mellett: high tech anyag, felületkezeléséhez jól passzolnak a nanotechnológiás eljárások, higiénikus, zéró emisszió.
Kifinomult üvegfelületeik átlátszó és matt felületekkel csodás színekben kápráztattak el minket.

Angel Skin

Ezen a fantázianéven fut a PVC-mentes szintetikus frontjuk. Corianhoz hasonló anyagot kell elképzelnünk, annak minden előnyös tulajdonságával. Elegáns, jól és szépen megmunkálható anyag.

Vlacucine Angel skin

Laminált frontok

Kis tömegű, vékony laminált frontokat használnak. Ellenálló, nagy szín- és struktúra választék. Könnyen pántolható és strapabíró megoldás.

Valcucine konyha – laminált

Fa

Mint azt az elején említettem, a kézműves hagyományok előtti tisztelgés és az egészséges ökoszemlélet a fa, mint egy ősi és tiszta anyag felé mutat. Fontos számukra a tapintható életérzés, a maradandó értékek teremtése.

Valcucine konyha – fa

Valcucine konyha – fa

Lakkozott felületek

Nagy mesterei ennek a műfajnak az olaszok. Lakkozott felületeikben van egy veleszületett elegancia. 6mm-es vastagságú frontjaik végtelen szín- és struktúra választékban érhetők el.

Valcucine konyha – lakk

Fémek

Az acél ipari minőséget, egyfajta professzionalitást kölcsönöz a bútoraiknak. Ellenálló, masszív anyag. Az alumíniumot elsősorban a modul rendszerű bútoraiknál használják. Az effekt fémek (bronz, réz, titán) közül idén főleg a vörösréz került reflektorfénybe.

Valcucine konyha – fém

Valcucine konyha – fém

A konyha kérem ipari terület a lakáson belül, ezért az ilyen felületes, híg megközelítés büntetendő. Csalóka, vagy mondhatnám csúsztatás a tematikában a felsorolást bútorokkal kezdeni és a végére hagyni a fazekakat. A valóság pont fordítva volt. Konyhatechnológia, kisgépek, szerelvények edények és egyéb eszközök voltak bőven. A színvonalra nem lehet igazán panasz, mert az avatott szem azért talált minőségi termékeket és itt volt egy-két világszínvonalú gyártó is. A baj csak az, hogy a jutalomfalatokért küzdő tömegen kellett átpasszírozni magát az embernek. Sorok kígyóztak egy-egy ingyen finomságért. Az előrejutás amúgy is lassú volt, mert a kíváncsi konyhabubusok rendre rácsodálkoztak a nagyszámban fellelhető gasztrocelebekre.

Nem szerencsés a teleshopos tartalmat összekeverni azokkal a kiállítókkal, akiknek szüksége van egy kis nyugalomra ahhoz, hogy a magas műszaki tartalmú, nem ritkán milliós értékkel bíró termékeiket szakszerűen bemutassák. Célszerű lett volna egy önálló bútoros, alapanyagos, konyhagépes, stb. szekciót térben is jobban elkülöníteni, figyelembe véve az eltérő döntési és vásárlási attitűdöt.

Bútoros szempontból a TEAM7 hazai forgalmazója a Human Design Studio mutatott fel igazi csemegét. Nem konyhával, hanem étkezőasztalokkal és székekkel rendezték be a standot pontosan a kiállítás szívében. Az, hogy ez szerencsés választás volt-e, abban nem vagyok biztos. Minden bútordarabjukról hosszasan lehetne beszélni, de most mégis kiemelnék egy idén debütált darabot.

TAK, egy tiszta asztal.Tökéletes forma, tökéletes funkció. Egyszerűen bővíthető étkezőasztal, megalkuvás nélküli karcsú formába rejtett műszaki tartalom. Ideális ülőhely, maximális lábtér. A tervezők jól beszélik a kubista formanyelvet, az összes síkfelület és rádiusz harmóniában van. A TEAM 7-től megszokott magas szintű technológiai koncepció nem meglepő, de minden alkalommal ámulatba ejtő. A vasalat most is egy mozdulattal kelti életre az asztalt. A vendéglap kiemelése és eltüntetése is egyszerű, csatlakozása tökéletes.

A 16 mm-es tömör dió lap, valamint a króm, matt króm és bronz színben rendelhető lábszerkezet míves munka. A háromrétegű technológiának köszönhetően az asztallap akár három méteres hosszban is hibátlan síkot tart. A 6 mm-es rádiusz az asztallapon és a lábszerkezeten is végig fut. A lefelé kónuszos lábak végébe integrált görgők segítik az akadálymentes asztalnyitást.
Dióhéjban ennyi.

A konyhabútorokat felvonultató pavilonok mellett a konyhai berendezések és gépek gyártói is rendkívül látványos show-val várják az érdeklődőket.

Idén is sok látogatót várnak Milánóba.

Külön csemege az új anyagokat, technológiákat bemutató kiállítás. Tervezők, gyártók számára ez az igazi különlegesség, mert mint azt tudjuk, anyagismeret nélkül nem lehet nagy dolgokat tervezni.
Sajtóinformációk szerint idén 120 kiállító 23.000 m²-en konyhabútorokat, további 40 kiállító pedig 12.000 m²-en konyhai berendezéseket mutat majd be (egy kicsit érdemes elidőzni a kiállítók száma és az elfoglalt m² arányain).

Az inspiratív közegben eltöltött pár nap sokszor többet hoz a konyhára, mint gondolnánk. Nem csak a formák, színek érdekesek, hanem a gondolkodásmódban rejlő frissesség, a meghökkentő anyagpárosítások és műszaki megoldások szintén igazán maradandó élményt adnak.

Mindenesetre érdemes elkalandozni Milánóba. Aki teheti, a nagyvárostól 40-50 kilométerre fekvő Comói-tó, Lugano, vagy Lago Maggiore olasz oldalán olcsón találhat szállást. A látvány páratlan és csodálatos.

További információk a kiállítás honlapján.

A bútorgyártókat elnézve egyébként egy-két nagyágyú is jelen lesz. Találkozhatunk a hazai gyártás egyik nagy alakjával, a Bányai Bútorok Kft. munkáival, de itt lesz a világ vezető tömörfa design bútorgyártója a Team7 is.

Több mint ötven bútoros kiállítóért már megéri felutazni, a konyhai gépek és a csinos hostess lányok csak a habot jelentik a tortán.

Szimpatikus felütés egy ilyen fiatalembertől, a bútort látva pedig még hiteles is.

Szimpla, egyenes konyha, csak alsó szekrények és egy szép tölgy pult. A koncepció egyszerű volt, be szerették volna bevinni az erdőt a konyhába úgy, hogy egy testreszabott rusztikus bútort terveztek egy urbánus közegbe.

Mindezt sikerült úgy megoldani, hogy finoman érezhető maradt az egész koncepció ipari jellege is.

A pult táblásított tölgyből készült, ebbe került bele a vörösréz mosogató. Csodálatos kézműves munka, bár a tulajon kívül senki se fogja látni a kalapácsolt felületet. A pult szegélye szintén tölgy, ide került a két különleges kis csaptelep. Első ránézésre ez nem túl praktikus, gondolom ezt belátták később, mert az első megrendelésen már egy standard megoldást alkalmaztak. Amúgy az angolok által preferál két csapos megoldást, amiből külön folyik a hideg és külön a meleg víz, a mai napig nem tudom felfogni.

A korpuszok nyír rétegelt lemezből készültek, a bútor frontjai natúr és kék-fekete pácolt színben, bükkből és kőrisből. A front kialakítása számomra igazán bátor megoldás több szempontból is. Először is külön álló szegmensek, akármit is teszünk, önálló életet élnek, tehát fokozottan veszélyes, hogy a front valamelyik fríze vetemedik. Ez azért is rizikós, mert a frontok távolsága megegyezik a frízek távolságával, ez adja az egész homlokzat ritmusát. Ha itt elmozdulás van, akkor bukott a mutatvány, márpedig kár lenne érte! A frontok további sajátossága, hogy csak annyira vannak megcsiszolva, hogy a fűrészelés nyoma látszódjon és kölcsönözzön valami ipari bájt. (ha van ilyen)

Szerencsére a nyúlketrec fílinget sikerült elkerülni.

Rendkívül finom megoldás a frontba mart kör alakú fogantyú. Nem csodálkoznék, ha colos vízvezeték csőből lenne. A stílusban hozzá igazított ajtófogantyú szintén szép darab. Abból adódóan, hogy egységes ritmusban sorakoznak a szelvények a teljes homlokzaton, csak onnan tudjuk, hogy hol van ajtó, hogy hová helyezték a fogantyút.

A szett kiegészítő bútora, amely esetünkben könnyedén válik főszereplővé a statisztából, szóval nem más, mint egy szőtt hátfalú tálaló szekrény. A front itt a már ismert anyagokból és eljárással készül, ellenben a hátfal megoldás teljesen egyedi. A vékony csíkokra szeletelt anyagot az előzetesen elkészített hátfalkeretbe fűzték be, majd rögzítették a keret mentén. A szépen strukturált felület nemcsak hátfal, hanem háttérvilágításként is szolgál, pontosabban lehetőséget teremt erre. Persze ezt csak akkor látjuk, ha kinyitjuk a szekrényt, akkor meg minek, de azért még is csak szép, tiszta, egyszerű, könnyű textúra.

Összességében egy olyan bútor született, amely a hagyományos értékekkel bíró házakban nagyon jól érezné magát. Idehaza sajnos kevesen éreznek rá erre. Nálunk, ha valaki mondjuk egy vastag falú, szép fa ablakokkal bíró vidéki házban él, nehezen talál odaillő bútort, olyat, amely gondolatiságában és anyaghasználatában is harmonizál a ház szellemiségével.