A kormány azt tervezte, hogy úgy siet a házépítők segítségére, hogy mintaterveket alkot, majd ezeket térítésmentesen az építkezők rendelkezésére bocsátja.

2015-ben határozatban mondták ki, hogy:

Nem valószínű, hogy az építészeknek rettegni kellene attól, hogy az ingyenesen hozzáférhető típustervek elveszik a munkájukat. Feltett szándék volt, hogy a 100 milliós keretből egy olyan mintakatalógus készül, ahonnan stílusos és a tájegységre jellemző formai értékeket továbbvivő rajzokhoz férhetnének hozzá a polgárok.
Talán majd újra kiírják ezt a projektet, aztán majd újra csoportosítanak rá pénzt, stb, stb.

Duzzogásunkat félretéve, hangvételünk csak azért ilyen karcos, mert ez egy komoly dolog. Nem csak azért, mert iszonyú szakértelmet, kutatómunkát és különleges adaptálási készséget igényel, hanem azért is, mert óriási felelősség.
Építészeti formakultúrát úgy továbbvinni, hogy a stílusjegyek az adott tájegységre, régióra jellemző formai és anyaghasználati megoldások, színek a XXI. századi elvárásoknak is megfeleljenek, szóval ez nem játék.

Forrás: lechnerkozpont.hu

Vannak azért szerencsés települések

Egységes településképet kialakítani nem egyformaságot jelent. Aki teheti, látogasson el

• Köveskálra,
• vagy Szentbékkálla településre,
• esetleg Salföldre.

Az itt élőknek szerencséje volt. A tájvédelmisek nem engedtek belekontárkodni az utcaképbe, de a mostani feladat, ha tényleg komolyan gondolják a politikus urak, túlmutat a szimpla hagyományőrzésen.

Pontosan annyival több, hogy csak jó ízléssel és kellő szakértelemmel lehessen sikeresen megvalósítani.
Nem holmi magyarkodásról van itt szó, hanem igazi építészeti kihívásról. Olyan térkapcsolatokkal és épületgépészeti kvalitásokkal bíró épületeket kell tervezni, amelyek a több száz éves építészeti értékeinket tovább viszik majd.

Kíváncsian várjuk az eredményeket.

Forrás: HVG.hu, lechnerkozpont.hu

című projektje, amely a 15. Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjában május 28. és november 27. között lesz látható.

A Jelentés a frontról címmel meghirdetett idei biennále fő célja nem az ikonikus épületek bemutatása, hanem az urbánus térben megjelenő, kreatív jelenségek vizsgálata. Alejandro Aravena főkurátor ezzel egy olyan, gazdaságilag nem terhelt, ám visszaforgatható építészeti stratégiát kíván a homloktérbe helyezni, amely talán meg fogja reformálni a beruházási dömpingeket is – hívta fel a figyelmet a magyar kiállítás keddi budapesti sajtótájékoztatóján Fabényi Julia, a Velencei Biennále nemzeti biztosa, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Lumú) igazgatója.
Mint emlékeztetett, a zsűri öt érvényes pályázat közül választotta ki az aektivátorok pályázat csapatát (ezt már korábban az Építészfórumon olvashattuk), akik egy kreatív közösségi projektet szeretnének bemutatni a biennále nemzetközi közönségének.

Fábián Gábor kurátor és Fajcsák Dénes társkurátor felidézték, hogy az egri Arkt építészcsoport a helyi önkormányzat bevonásával olyan épületet keresett, amelyben már senki nem látott potenciált. Végül a Gárdonyi-kertben, a Gárdonyi Emlékmúzeum mellett 7-8 éve romosodó, régi GAMESZ épületet újították meg és üzemeltetik közösségi összefogással; ezt a munkát mutatja be az eredeti üzenethez hűen a magyar pavilon idei kiállítása.
A két építésznek elmondásuk szerint sikerült egy olyan csapatot a projekt köré gyűjteni, akikkel

Mint felidézték, megkerestek építőanyag-gyártó cégeket, akik támogatták a projektet, az egri büntetés-végrehajtási intézetben pedig már tíz éve fut a Börtön a városért program, így önkéntes alapon a rabokat is bevonták a felújításba. De cél volt, hogy bekapcsolódjanak a helyi „utánpótlás-képzésbe” is, ezért egy szakközépiskolát is megkerestek, ahonnan sok fiatalt sikerült megnyerni.
Fábián Gábor és Fajcsák Dénes hozzátették, a felújítás után az épületet 15 évi használatra és üzemeltetésre kapták meg, ehhez önfenntartó gazdasági modellt alkottak meg: az emeleten cooffice jellegű iroda, a földszinten pedig kiállítótér, illetve kávézó és borkert működik. A kiállítótérben többek között az egri főiskola hallgatóinak nyújtanak bemutatkozási lehetőséget, de a szomszédos Vármúzeum is vitt már néhány tárlatot – jegyezték meg.

A kurátorok kiemelték, hogy a velencei kiállítás tervezésekor nem magára az épületre, a felújításra igyekeztek helyezni a hangsúlyt, hanem arra a társadalmi összefogásra, amellyel sikerült azt megvalósítani. Az egyik legfontosabb kérdés ezért az volt, miként tudják hitelesen bemutatni az egyik leglényegibb elemet, az erőforrások újrafelhasználását egy üres pavilonban – hangsúlyozták.
Az Egerben újrahasznosított bútorokat például nem lett volna célszerű elszállítani Velencébe, ezért végül nem újrahasznosított, hanem újrahasznosítható elemeket használtak.
A Gárdonyi-kert hangulatát megidéző kert körül két 4 méter átmérőjű asztal „aktiválja” a látogatókat: egyiknél főiskolások által készített videókat mutatnak be, a másik asztalnál pedig virtuálisan bejárható lesz az egri épület.
Boros Géza, a Velencei Biennále Iroda vezetője hozzátette: az asztalok a Lumú műhelyében készültek ugyan, de a Velencébe szállítás előtt azokat felállították az egri Dobó téren, majd a biennále zárása után vissza fognak térni Egerbe.
Aki leül a 16 osztatú asztalok köré, maga is bevonódik a projekt létrehozásának történetébe – jegyezte meg a főtanácsos. A kurátorok hozzáfűzték: a projekt tervezésekor fontos szempont volt, hogy a biennále látogatói jellemzően 5-6 percet töltenek egy pavilonban, ezért úgy gondolták ki a kiállítást, hogy annak is élményt nyújtson, aki csak néhány percre néz be, de az elmélyülésre is lehetőséget adjon.

Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár hozzátette:

Noha az Építészeti Biennále idén már hét hónapig tart nyitva, nem volt szükség kiegészítő forrás igénybevételére, hiszen a kurátorok próbáltak a lehető legkevésbé hozzányúlni az épülethez, kerülni a felesleges beavatkozásokat, hogy hűek maradhassanak a projekt üzenetéhez – számolt be az államtitkár.

Forrás: MTI