A nagy kiállításról írni általános beszámolót hatalmas vállalkozás, szükségszerű volt valami rendezési elvet keresnem. Elsőként két dán és egy japán stúdióra, valamint az 50’-es évek formavilágára esett a választás.

Alapvetően két iskolát kell megkülönböztetnünk. Az egyik az, amikor a jogokat megvásárolva eredeti tervek alapján gyártanak kultikus darabokat. A másik, amikor az 50’-es évek anyaghasználatát, formavilágát és stílusjegyeit magán viselő bútorokat gyártanak, mai tervezők tervei alapján.

Talán túlzottan is fókuszáltam erre a korra, de valahogy semmi más “friss” és karakteres jelenség nem kötötte le ennyire a figyelmemet. A kifinomult anyaghasználat, a ma minimálnak aposztrofált sterilség elengedése és a szinte szoborszerű formák igazi csemegeként kínáltak a milánói forgatagban.

Finn Juhl (1912-1989)

Művészettörténész szeretett volna lenni, de az apai szigor nem engedte, így a Koppenhágai Királyi Művészeti Akadémia építész tanszékén kezdi meg tanulmányait. 1934-ben már olyan projektekben vesz részt, mint a Dán rádió épületének tervezése vagy a koppenhágai reptér épületeinek tervezése. Annyira elfoglalt, hogy nem sikerül befejezni az egyetemet. Ennek ellenére később az akadémia tagja lesz és a chikagói egyetem vendégprofesszorának választják.
1951-1952-ben a New York-i ENSZ székház teljes belső tervezését bízzák rá.

A bútortervezés világába a kárpitos bútorok felől érkezik. Szoborszerű alkotásaihoz közelebb állt ez a műfaj. Kezdetben csak külső formára koncentrált, a fa csupán szerkezeti anyag volt a szemében. Emellett volt prózai oka is:

Tömörfa bútorai csak később kerülnek a középpontba. Minden alkotásán érezni lehet a kortárs művészet lenyomatát, azt a szabad alkotási folyamatot, amit nem befolyásoltak egy pillanatig sem az akkori gyártástechnológiai korlátok. Rugalmas műhelyhátteret hozott létre, olyat, ami kompromisszumok nélkül követi le a rajzait. A lebegés érzése, a bútorok vonalvezetésének kontinuitása, a tökéletes csomópontok és hibátlan anyaghasználat szinte kivétel nélkül minden bútorából árad felénk.

1990-ben Finn Juhl özvegyével felveszi a kapcsolataot a jelenlegi gyártó cég. Az együttműködés egy kanapé elkészítésével kezdődik. Annyira sikeresnek bizonyult a közös munka, hogy később a teljes életműre kiterjedt a kooperáció.

1. 45-ös szék
   A 45-ös szék egy igazi mestermű, tökéletes lenyomata Finn Juhl tervezési géniuszának. A széket az 1945-ös koppenhágai bútorgyártó céhek kiállításán mutatták be.
   
   Az Osakai Egyetem professzora, Noritsugu Oda a „modern székek anyjának” nevezte később ezt a bútordarabot. Ez a szék egyike volt az elsőknek, amely megszüntette a karosszékek jelenlegi hagyományát, és felszabadította a kárpitozott felületeket a fából készült keretből. A 45-ös székkel Finn Juhl elegáns széket hozott létre olyan innovatív stílusban, amelyen évek óta dolgozott. Az eredmény egy tiszta, erős és elegáns szék és egy csendes forradalom.
2. 46 sofa
   Amint a név is mutatja, ez a kanapé 1946-ban készült. A kárpitot Carl Brørup kárpitozó készítette a koppenhágai műhelyében.
   
   A fiatal Finn Juhl álma az volt, hogy művészettörténész legyen. Az 1930-as és 1940-es években erős hatással volt rá a modern művészet. Az ebben az időszakban készült munkái szerves alakzatokat szültek szinte emberi jellegű jellemzőkkel. Szürrealista művészhez hasonlóan dolgozott, a magból kifelé. Így születtek meg a lágy szoborszerű formák.
3. Baker sofa
   Edgar Kaufmann Jr., a New York-i Modern Művészetek Múzeumának Ipari Formatervezési Tanszékének igazgatója Finn Juhl-t az amerikai design körökbe vezette be. Dániában tett utazása során olyannyira lenyűgözte Finn Juhl művészi szintre emelt alkotó munkája, hogy meghívta az egyesült államokba.
   
   1949-ben Kaufmann Jr. egy cikket írt a Finn Juhl-ról az Interiors magazinban, amely felkeltette Hollis Baker, a Michigani bútorgyártó figyelmét is. Hollis Baker meghívta és felkérte Finn Juhlt, hogy tervezzen neki egy modern bútor kolekciót. Így született meg a Baker sofa, nem feledjük amikor ezt a bútort nézzük, hogy 1951-et írunk!

Carl Hansen & Søn

Kétségkívül a legnagyobb dán design klasszikus, kicsit rá is telepedtek erre a címre, de meg kell hagyni, nem alaptalanul. A felállás annyiban más, hogy a fenti név alatt több igazi nagyágyú munkáit is megtalálhatjuk. A mostani írásunk apropójául szolgáló 50-es évek itt igazi telitalálatot jelentenek.

A cég jónéhány neves tervezővel dolgozik, a legnagyobb király azonban Hans J. Wegner. A Dán modernista, aki közel 500 mobíliát tervezett munkássága során, nem kevés igazi klasszikussal ajándékozva meg a világot. Tökéletes csomópontok, mély anyagismeret és természetes anyaghasználat, nem véletlenül érdemelte ki a “székek mestere” nevet.

1914-ben egy cipész fiaként látta meg a napvilágot Tonderben, dél Dániában. 17 évesen már asztalosként dolgozik, majd Koppenhágába költözik és képzőművészetet és építészetet tanul. 1940-ben Arne Jacobsennel és Erik Mollerrel bútorokat terveznek Dánia második legnagyobb városának városházába, Aarhus-ba. 1949-től dolgozott együtt a Carl Hansen & Søn vállalattal, akik a mai napig gyártják bútorait.
A Királyi Dán Képzőművészeti Akadémia tiszteletbeli tagja volt, a Királyi Művészeti Főiskola díszdoktora.
A mai napig több nagy design múzeumban találkozhatunk munkáival, mint például a new york-i modern művészetek múzeumában

1. A Wishbone Chair egyike volt az első Hans J. Wegner modelleknek, amelyeket kifejezetten a Carl Hansen & Søn számára terveztek és 1950 óta folyamatosan gyártják.
   
2. Shell chair, az örök klasszikus
   

Ritzwell

Kicsit kilógnak a mostani rövid listánkról, mivel ők azok, akik nem európaiak és nem az 50’-es években kezdték. 1992 óta terveznek és gyártanak bútorokat Japánban. Formatervezési koncepciójuk az “ökológiai modernizmuson” alapul, jelentsen ez bármit is…

Az általuk képviselt minőség és formavilág ebbe az illusztris társaságba predesztinálja őket. A kiegyensúlyozott, egyszerű formákat ötvözik a nemes anyagok szépségével. A funkció és az esztétika egyensúlya stílusosan öregedő anyagokkal párosul. A milánói szalonon bemutatott kollekció méltó tisztelgés az 50’-es évek előtt.

A japán formakultúra és szemléletmód erőteljes jelenléte a dán bútortervezésben nem véletlen. Egyrészt a divat, másrészt tudatos útkeresés eredménye. A korabeli tervezők közül többen is hónapokat töltöttek a szigetországban. A két kultúra egymásra hatása kifinomult és kortalan eredményt szült.

1. Beatrix pihenőszék
   
2. Rivage Pihenőszék