A vízió egy völgyre néző, barlangszerű helyiség volt, ahol az origó a kandalló, ami a meleget adja, hőt sugároz, jelentős tömegéből adódóan hőt nyel el és tárol. Ugyanez a tömeg hűti a teret a forró nyári hónapokban.

A technikai szempontok összefonódnak a tér narratívájával és annak felhasználásával.
A házba érve tüzet kell gyújtani, hogy életre keltsük a teret. A kényelem eléréséhez némi hozzájárulásra van szükség, hasonlóan, mint amikor kempingezünk. Ha esik az eső, a zsindelytetőre hulló cseppek hangja megerősíti a menedék érzetét, ahogy a víz gyöngyözik lefelé a kiugró ereszen.

A projekt az automatizált és programozott lét ellentétét képviseli, az emberre összpontosít.
Noha ez egy hely a kikapcsolódásra, olyan apró munkákat is elvár, mint például a fa gyűjtése és aprítása, a hamu eltávolítása a kandallóról, vagy a tűzhely kitakarítása a főzés után, ezek az apró dolgok csak erősítik a kapcsolatot a menedékhellyel. Az ilyen kis feladatok értelmesek, és a kikapcsolódásnál többet nyújtanak. Jó érzés, amikor tudod, hogy

A minimális berendezés nem vonja el a figyelmet a lenyűgöző és folyamatosan változó kilátásról. A tér a luxus érzetét kelti, primitív a szó nemesebb értelmében.

Az épület favázát mintegy 5 mérföldre a településtől gyártották és szigetelték (farost szigetelés), és alig egy nap alatt összeszerelték, míg a cementet a projekthez 10 mérfölddel távolabb állították elő.

A tetőt hasított európai vörösfenyő zsindely fedi. A külső burkolatot 25 mm x 25 mm-es lécekből, a belső burkolatokat 20 mm x 20 mm-es lécekből készült és a közeli fűrészüzemből szerezték be. A zsindely és a burkolat is kezeletlen. A hasított vörösfenyő zsindely erős és ellenálló évezredek óta használják így. A burkolat, csupa helyi lucfenyő, ami ugyan finomabb anyag, de a kiálló eresz által védett.

Az épülettől nyugatra eső vadcseresznye és platán fát figyelembe vették a ház tájolásakor.
Télen átengedik a napfényt, míg nyáron a szükséges árnyékot biztosítják. Hatásuk jelentős, és az építési engedély kérésekor segítették a nagy ablaknyílások indokolását.

A nagyszülők hétvégi háza szolgáltatta az alapot, átvitt és szó szerinti értelemben is. Így a tervezők csak bizonyos korlátok között mozoghattak a tervezés során.

Alapvetően ez inkább jelentett sajátosságot, mint hibát. A tervezők és a megrendelő is kiemelten fontosnak tartotta a meglévő környezethez való alkalmazkodást és az alázatos beépülést.

A ház funkcióját tekintve maradt a hagyományoknál. Alapvetően hétvégi összejövetelekre, nyaralásokra és baráti találkozókra használja a család. Életvitelszerűen tehát nem lakják.

Az alsó részen a funkcionalitás volt a fő rendezési elv. Minden kis helyet kihasználni, a lehető legtöbb tároló helyet kialakítani. Emellett azért jutott hely egy étkezőnek és egy csodás panorámával bíró nappalinak is.

A tetőtér inkább az elvonulás helye. Itt az építészek mondhatni fordítva gondolkoztak. Kialakították az ideális méretű hálóhelyeket, aztán a fölösleget levágták a tetőből, hogy minél kisebb legyen a ház.

Alapanyag tekintetében természetesen a fa a domináns. Vörösfenyő és lucfenyő mellett CLT panelek formájában van jelen a fa. Az ablakok szintén fából, három rétegű üvegezéssel készültek.

A tó felől nézve látszik igazán, hogy mennyire sikerült környezetbe illeszteni az épületet, és hogy mennyire telitalálat a teljes felületen (a tetőn is!) megjelenő vörösfenyő.

Sem a tervezők, sem a megrendelő nem erőlködött azon, hogy a múlt másolásával valami skanzenbe illő produkcióval rukkoljanak elő. Helyi anyagok, plasztikus szerkezeti megoldások kialakítására törekedtek. Akár a falak külső burkolatát tekintjük, akár a belső tér kialakítását, mindenhol kiváló anyagismeret és tárgyilagos megközelítés láthatunk.

A ház külső burkolata az alapanyag használatban reflektál a környéken jellemző építési technológiára.
Csendesen újító módon oldja meg a tervező a vörösfenyő falborítást. Az összkép magáért beszél.

Tökéletes a harmónia a régi gerendaház textúrájával, közben esztétikus kontrasztot teremt a deszka burkolat horizontális és egyben fonat szerű felrakásával.

A belső térben szintén a vörösfenyő az uralkodó alapanyag. Néhány helyen (a fürdőben, a konyha padlóján) jelenik meg palából készült burkolat.

Régi és új találkozásánál nem finomkodnak, natúr és direkt, mondhatni nyers a látvány.
A tetőszerkezet robosztus, a hasított pala héjazat lenyűgöző.

Forrás: divisare.com

Balaton fölé emelkedő csúcspanorámás telekre tekintélyes méretű, ám emberi léptékű, tág és mégis zegzugos, kívül-belül a fa kellemes érzetét sugárzó nyaralót tervezett Pethő László. Az egyszerű szerkesztés jól átlátható, szellős és logikus elrendezésű tereket biztosít. Jött a farkas és ráfújt az első kismalac nádkunyhójára, ami nyomban összeomlott, majd így történt a középső kismalac faházikójával is, így a két rémült állatka szaladhatott legidősebb testvérükhöz, akinek a téglaháza bezzeg ellenállt a farkas hatalmas tüdejének.

Ugyan, ha nem is a három kismalac története lebeg a szemünk előtt, amikor házat, nyaralót építünk magunknak, idehaza mégis mind a mai napig létezik egyfajta ellenérzés a fával mint építőanyaggal szemben. Pedig világszerte, a mienkéhez képest lényegesen zordabb időjárási körülmények között is bizonyított, de talán itthon is kezdtünk vele megbarátkozni.

A Balaton körül az elmúlt időszakban egyre több helyen bukkannak fel a rétegragasztott CLT-panelekből épült, villámgyorsan felhúzott minőségi házak, amelyek egyfajta új világot képviselnek az 1970-1980-as évekből megszokott, leginkább alpesi típusú faház nyaralókkal szemben. Ez a technológia pedig új lehetőséget ad az építészek kezébe is, és ezt aknázta ki remekül Pethő László, amikor szintén a tóhoz közel, egy panorámás telek újragondolására kapott megbízást.

A megrendelő család egy alapvetően második otthonként is jól működő, minden kényelemmel felszerelt, szellős és magas belterű nyaralóra adott megbízást, ahol esetenként a rokonok is kényelmesen, részben szeparált helységekben pihenhetnek. A különböző stílusú épületekkel körbevett, de jól szeparált, az utcáról teljesen rejtve maradó telek szokatlan terepviszonyával és geometriájával, tájolásával, valamint a meglévő, többszörösen bővített, elbontandó építmény elhelyezkedésével szinte magától kijelölte a jövendőbeli ház alapját. Korábban nagy mennyiségű vöröskövet hordtak el a telekről, s ezáltal annak hegy felőli oldalát egy komolyabb támfallal kellett biztosítani.

A kertben már volt egy medence, amit most csak fel kellett újítani. Szintén meghatározó alapvetés volt a nagyon szoros határidő, a tavaszi munkakezdés után a nyaralási szezonban már a tágabb családot kellett fogadnia a teljesen elkészült háznak.

Nincs helyiség, amely ne kapna legalább egy irányból természetes megvilágítást, de a terek nagy részét több irányból bevilágítja az előrenyúló tetőrészek által megszelídített napfény. Az egész épület árnyékolása nagy részben megoldódik a tájolásának, valamint a minden irányban túlnyúló sátortetőnek köszönhetően. A ház északi, rövidebb végében elhelyezett terasz fölé hosszan kinyúló konzolos tetőszerkezet egész nap kellő árnyékot biztosít, aminek hatását a hegy felől érkező fuvallatok nyújtotta frissesség érzete egészíti ki.

A gazdagon díszített parasztházakkal ellentétben az új épület egy nagyon visszafogott forma és szerkezet. A robusztus beton alap tulajdonképpen egy faanyaggal borított kockát támaszt, amely szilárd és monolit megjelenést kölcsönöz a ház számára. A vízszintes burkolat kezeletlen lucfenyőből készül, amely idővel fokozatosan szürkülni fog.

Az építtető dédszülei a saját fájukból építették a szomszédos parasztházat, majd újraerdősítették az erdőket. A dédunoka ebből a fából építhette saját otthonát, és ugyanezen hagyomány folytatva 750 facsemetével újratelepítették az erdőt a következő generációk számára.

A fából készült szerkezet egy vasbeton lábazaton nyugszik, egy terasszal és egy autóbeállóval egészül ki, amely összeköti az új épületet a régi parasztházzal. A kocsibeálló organikus formájú teteje és az íves falak kialakításának célja a belső térből a kertbe való átmenet megteremtése.

A ház földszintjén egyterű konyha, étkező és nappali található, panorámás ablakokkal szegélyezve, kilátással a környező vidékre. A felső emeletek ablakai gondosan vannak elhelyezve, ügyelve arra, hogy a belső térben ideális fényviszonyok legyenek. A süllyesztett erkély a legfelső emeleten ugyanazt a faburkolatot kapta, mint ami az egész ház homlokzatán látható, transzparens takarást adva ezzel az erkélynek, ugyanakkor a levegő és a fény szabadon juthat a belső térbe.

Az épület falai és mennyezete 24 centiméter vastag lucfenyőből készültek, amelyet szappanos felületkezeléssel kezeltek a felületek védelme érdekében. (Ez a típusú felületkezelési eljárás hasonló az olaj viasz felületkezeléshez. Lúggal előkészítik a felületet, majd egy szappan szerű anyaggal egyenletes filmréteget hoznak létre. Kevésbé ellenálló, mint a viasz, de szép felületet ad, amit egyszerű felújítani és a faanyag nem sárgul be, megőrzi üde színét.)

Fenyőt használtak az ablakkeretekhez, a bútorokhoz és az akusztikus mennyezeti panelekhez, a padlóhoz és a lépcsőkhöz bükkfát, a bútorokhoz, a kültéri padokhoz pedig a szilfát használtak.

A fát helyenként fehér agyag vakolat és fekete acél egészíti ki, amelyet a lépcsőházat szegélyező könyvespolc építéséhez használnak.

A helyszín Norvégia, az elkövetők az oslói Rever and Drage építész stúdió tervezői.
Az épület kettő, pontosabban négy szintes. Az alsó szint egy látszó beton alagsor. Garázs és tároló funkciókkal, osztott szintekkel.

A következő szintről induló terek egy része szintén két szintet foglal el. A nappali mögött találjuk a konyhát és a könyvtárat(!).

Meredek lépcsőn jutunk fel a háló részbe, a szobákból a galérián át letekinthetünk a nappaliba.

Az óriási üvegfelületek, a télikert a szerény norvég nyarakat igyekszenek kompenzálni.

Az épület arányai és felépítése messze túl mutat az idehaza ismert kliséken. Nagy terek, mégis alázatos a környezet és a szomszédok felé egyaránt. Ja, és sehol egy szarvasagancs!

A belső téralkotás tovább fokozza az izgalmakat, de az igazi kéjt nem ez hozza el. A tömény robusztus falszerkezet, erőt és valami megmagyarázhatatlan időtlenséget áraszt, ennek ellenére mégsem lesz túl sok.

A lépcsőház és a vizes blokkok kapnak más textúrát, de a ház atmoszféráját alapvetően a gerendák ritmusa határozza meg.
Az épület natúr, a belső tér frissességének megőrzése érdekében a fa felületek kaptak egy színezett olaj kezelést, ami megakadályozza a fa sárgulását. A kinti felületeket az időjárásra bízták.

Forrás: Dezeen.com

A gondolkodásmód megváltozása, a fenntarthatóságra való törekvés és a fa alapanyagot fókuszba helyező fejlesztések mind azt mutatják, hogy a faanyag szerepe, a megmunkálásához kapcsolódó diszciplínák felértékelődnek.

A közelmúltban zárult le az University of Arkansas faépítészeti innovációval foglalkozó újépületének tervezésére kiírt pályázat. A győztes a Grafton Architects építész iroda többszintes, teljes egészében tölgyből tervezett épülete lett.

Az új innovációs központ neve Anthony Timberlands Center. A projektet az Egyesült Államok egyik legnagyobb, 1907 óta működő faanyag forgalmazója, az Anthony Timberlands támogatta. Innentől a névválasztást talán nem is kell magyarázni. Ahhoz, hogy érezzük mennyire veszik komolyan a fához köthető innovációt a tengerentúlon, érdemes kicsit belenéznünk a folyamatokba.

A design és innovációs központ tervezésére az egyetem nyílt előminősített pályázatot írt ki, amire 69 építész iroda jelentkezett. Ezekből választottak ki hatot, akiket felkértek a koncepciótervek elkészítésére, amit aztán nyilvánosság előtt (!!!!) kellett prezentálniuk. Az értékelési folyamatba több jeles építészt is bevontak, akik végül egyértelmű állásfoglalást és döntést hoztak a Grafton Architects tervei mellett.

Az épületben egyébként az egyetemen jelenleg is zajló, a fa építőipari célú felhasználásával kapcsolatos innovációs programok, kutatások, illetve a fejlesztés alatt álló faépítészeti és design képzés kapnak helyet.

Az alapanyag választása — mint az több fórumon is hangsúlyozták a tervezők — nem öncélú.

A tölgy, mint az egyik legnemesebb fa, szerkezete, textúrája, az alkalmazott csomópontok, szerkezeti kötések transzparensé tétele már túlmutatnak az épület „épület” funkcióján. Már az oktatás eszközei. Az épület maga a tárgy bemutatását szolgálja, valamint egy nyitott koncepciót, ami a szerkezet mellett a szabadságot és egyfajta befogadást is demonstrál.

Közelebbről szemügyre véve azonban ugyanazzal az alázattal találkozunk, mint a legtöbb japán tárgy vagy épület esetében. Az épületet falusi házak, fóliasátrak és egyéb gazdasági épületek közé helyezték el, talán ezért is a fehér héjazat választása. A ház kontúrját az egész épületet meghatározó háromszög profilú tetőszerkezet határozza meg.

Ezzel meg is érkeztünk, hiszen mint mindig, most is a fa, mint alapanyag irányából közelítünk az építészethez. A belső térburkolat, a teljes épületszerkezet, valamint a beépített bútorok többsége is fenyő. Azért ez a pongyola megfogalmazás, mert nem lehet a fotókról megállapítani a pontos fafajt. Ránézésre és textúrára, Luc szerű anyagnak látszik.

Az épület nyitott vége teljes egészében polikarbonát borítást kapott. A természetes fény beengedése mellett az esti kép is igazán imponáló. A központi tér és a garázsbejárat kialakítása olyan, mintha egy nagy sátorponyvát felemeltünk volna. Az önhordó fa vázszerkezetet egy kiemelt alaptestre helyezték, ezzel könnyed lebegő hatást kölcsönözve az épületnek. Maga a ház egyébként nem nagy, a külső bruttó befoglaló méret is csupán 16×8 méter, a hasznos lakótér pedig mindössze 12,7×4,5 méter, ami ugye nincs 60 m².

A központi belső tér és konyha mellett az épület mindkét végén galériát találunk, ami egyik oldalon hálószobaként, másik oldalon dolgozószobaként funkcionál.

Egyszerű funkciók, kevés tárolóhely, ebből adódóan kevés sallang, ami a ház belső terét meghatározza. A hatalmas fa borítású felületek, a külvilággal való állandó kapcsolat és a gondosan megtervezett világítás együttesen adja a belső tér különleges hangulatát.

A Hello Wood nemzetközileg is elismert, innovatív oktatási módszertanának legfontosabb eleme, hogy a világ minden tájáról érkező hallgatók az absztrakt, súlyozottan elméleti egyetemi oktatást gyakorlattal egészíthetik ki. Az idei táborban a hallgatók megtapasztalták, hogy egy kétdimenziós tervrajz hogy is mutat a valóságban.

Megtanulhatták a többi között azt is, hogy miként kell feltenni egy bádogfedést, mikor jó a hőszigetelés, vagy hogy milyen rétegek alkotják a készülő ház falait. A jövő építészei a legfrissebb kutatás-fejlesztési eredményekkel, két új technológiával is megismerkedhettek.

A Hello Woodhoz hasonlóan a kortárs faépítészetet magáénak valló, a Magyarországon egyedülálló technológiával készházakat gyártó Berger Házak-nak köszönhetően pedig az egyik csapat az előre legyártott falpanelekből való építkezéssel kísérletezhetett.

A rousseau-i elvágyódás újhulláma

Nem véletlenül a víkendházak, vagy más néven a kabinházak izgatták idén a Hello Wood kurátorainak, Pozsár Péter alapítónak és Karig Fruzsina építésznek a fantáziáját.

Az Atlanti-óceán innenső felén a Hello Wood szeretne a kis ház mozgalom egyik éllovasa lenni, ezért igyekszik meghatározni a kabinláz elméleti kereteit is.

Évszázadról-évszázadra, minden korszakban megfigyelhető egy olyan periódus, amikor a jellemzően nagyvárosi emberek tömegesen vágynak vissza egy természetközelibb állapotba.

Rousseau és Heidegger, de a hetvenes években a hippik is hasonlóan tettek. Az utóbbi években a tehetősebb emberek körében terjed az új “elvágyódási” őrület, miközben ezzel párhuzamosan a kis méretű, gyorsan felhúzható, ideiglenes házak a szociális építészetben is népszerűek lettek, noha teljesen más okokból. A kérdés, hogy ugyanaz a tipológia működhet-e egymásnak ellentmondó funkciókkal, eltérő kontextusban, a Hello Wood táborának alkotóit is foglalkoztatta.

Nem csupán kunyhók, dizájntárgyak is egyben

A fából készült házikók nemcsak az építészet szempontjából érdekesek, de a dizájn felől közelítve, és akár egy kisebb régió turisztikai fejlesztésének céljából is van bennük potenciál.

Ebből következik az idei nyári egyetem különlegessége, hogy ezúttal az oktatási program a valódi piaci igényekkel is találkozhat, hiszen a házak valóban lakhatóvá váltak. A táborban elkészült kabinházak prototípusok, amelyek a későbbiekben közművesíthetőek is lesznek.

Fotók: Marcos Llerena, Bujnovszky Tamás

A 36 m²-es alapterületű lakóteret felfele bővítették, de kezdjük kívülről az ismerkedést.
Korábban már írtunk arról a japánban ismert és közkedvelt technológiáról (Shou Sugi Ban), aminek röviden az a lényege, hogy a fa felületét égetéssel teszik ellenálóvá az éghajlati tényezőkkel szemben.

Az égetés erősségétől függően különböző textúrát és színárnyalatokat tudunk produkálni. Ezt a felületet aztán visszakefélik és olajozzák. Tehát a kis guruló házunk ilyen faanyaggal van borítva.

Minimálisan látszó tokba-, illetve keretbe épített nagy ablakfelületek könnyeddé és világossá teszik a “kockánkat”. A szimmetrikusan felépített belső tér közepén a teljesen felszerelt konyha és az étkező található. A konyha kicsi, már ami a munkafelületeket illeti, de ne feledjük, ez egy mini ház.

Innen nyílik egyik oldalról egy háló (vagy aminek szeretnénk…), másik oldalon egy wc és fürdőszoba.
E két helység felett alakítottak ki egy-egy galériát. Egyikre egy lépcső, másikra csak egy létra vezet fel, de ami igazán izgalmassá teszi, hogy egy felső rámpán szabadon közlekedhetünk a két tér között. Mondjuk egy korlátot elbírt volna szerintem, de hát áldozni kell a design oltárán.

A teljes belső tér fenyő burkolatot kapott. Hála a nagy ablakoknak nincs igazán bezártság érzetünk. Elegendő egy csatorna és víz kiállás és építési engedély sem kell.

A tengerentúlon nagyon pörög a miniház és mobilház piac, úgy tűnik ezen a téren kevesebbel is beérik odaát.

A projekt a régi kápolna felújításának indult, de

A régi kápolna újjáépítése már nem volt lehetséges, ezért az építésziroda és a helyi közösség úgy döntött, hogy a helyi anyagokra és a tradíciókra építve emelnek új épületet.

Több éves tervezés és több mint 100 önkéntes munkája nyomán valósult meg az egyedülállóan szép kápolna

Az épület

• fából és
• kőből

készült.

A homlokzat és a tető is fazsindely borítást kapott, tisztelegve a több évszázados technológia előtt. A nyers fa felület most még bearanyozza az épületet, de idővel ezüst és szürke színűvé válik, hasonlóan a környék gazdasági épületeihez, pajtáihoz.

Az alap forma megőrizte a 200 éves épület vonalait: egy főhajó és egy apszis. A meredeken emelkedő tető, a padló és a spártaian egyszerű padok világos tónusú fája szépen illeszkedik a fehér felületekhez. A régi kápolnából új helyre került Mária szobor kontrapontként ellensúlyozza a minimál teret.

Különleges hangulatot kölcsönöz a térnek a nagyméretű ablak. Direkt kapcsolatot teremt a természettel és a fénnyel.

Svédországi kalandozásaim során már 25 évvel ezelőtt is volt szerencsém látni házakat a semmi közepén. Az építőjének nyilván az a világ közepe és talán pont ebben van a varázsa.
Akkoriban Svédországban gyakorlatilag bárhova lehetett házat építeni, nyilvánvalóan rendkívül szigorú peremfeltételek mellett. Ez a fajta megközelítés nem kompatibilis a korrupt sunyi urambátyámozással és feltételez egyfajta intelligens és felelőségteljes hozzáállást.

Cikkünk apropóját egy 60 hektáros magánerdőben épült ház adta

A területen

• se út,
• se víz,
• se villany.

A ház tervezésekor kiemelten fontos volt, hogy egyszerűen kézi eszközökkel elkészíthető legyen az épület. Nem akartak támfalakat, szivattyúzott betont, stb.

A talajadottságokat és a területen lévő fákat bekombinálva néhány horganyzott fém elem segítségével fenyőből alakították ki a ház teherhordó és váz szerkezetét, valamint a külső-belső burkolatokat.

Az épület legköltségesebb eleme két darab egyedi gyártású hőszigetelt üvegű forgó ajtó. Tökéletesen nyitja ki a teret és engedi be az erdőt.
A ház fűtéséről egy kis Jotul kályha gondoskodik.

A teljes kivitelezést a két tulajdonos és egy hétvégére összehívott baráti társaság végezte.

Végy egy hagyományos, zsúpfedeles parasztházat. Tegyél hozzá egy mai családot, majd a kettőt kombináld. Nézd meg, hogy miként funkcionált a ház a 19. században és milyen igényeket támasztanak mai használói. Vedd ki belőle azokat az elemeket, amikre már nincs szükség és a helyükre tedd hozzá azokat, amikre a beköltöző család igényt tart. Ez lenne a recept, amit a zágrábi Proarh építészeti iroda analitikusan végigvitt a Hiža nevű projektjében, a horvát fővárostól 45 km-re északnyugatra, a hegyvidéki fekvésű Kumrovec községben.

Az 1992-ben alapított, mára számos nagy volumenű projektet – szállodákat, iroda- és lakótömböket, múzeumokat – is maga mögött tudó, multidiszciplináris, kísérletező iroda 2011-ben tervezte meg, ezt a relatíve kisléptékű, mégis komoly elemzésen alapuló falusi házfelújítást. Az 1800-as években épült, alapvetően fából és nádból készült épület szerkezeti állapota az ezredfordulóra erőteljesen leromlott. A felújítás során mindenképp figyelembe kívánták venni a környezetének adottságait, a hagyományos építészeti megoldások és formák megtartását, de közben mégis egy kortárs, kényelmesen és funkcionálisan is jól lakható családi házat szerettek volna létrehozni.

Eredetileg a ház elülső része szolgált a korabeli család számára nem túl tág lakótérként, a hátsó harmadban szerszámtárolásra alkalmas fedett, de nyitott térség állt rendelkezésre, a padlástéren pedig szintén hasznos raktározási terület volt. Mivel a mezőgazdasági funkcióját az épület elvesztette, ezért a szerszám- és rakteret meg lehetett szüntetni, azokat a lakótérbe bevonni, így végül

A déli fekvésű hátsó front nyitott szerszámtárolóját egy hatalmas üvegkubus váltotta fel, ez lett a ház közösségi tere. Tájolásának köszönhetően, itt kapja a legerősebb benapozottságot a ház, ez is jól reflektál a hagyományos térkialakításra, amikor a közösségi tér melege köré gyűltek egybe a család tajgai, itt fogadtak vendégeket.

A verandaként is értelmezhető nappali ugyanakkor az eredeti kialakításra is utal, hiszen hatalmas üvegfalait megnyitva a kerttel közvetlen interakcióba lép, egyben pedig – anyagában, szellősségében – valamelyest leválik a ház további részeiről. A zártabb, északi része foglalja magában a konyhát, az étkezőt és a tároló helyiséget, természetesen innen van a feljáró a padlástérben kialakított privát térség felé is. Az emeleten két hálószoba és a hozzájuk csatlakozó kisebb zuhanyzó és nagyobb, kádas fürdőszoba került elhelyezésre.

A jellegzetes zsúpfedelet a hagyományos technikákkal újrarakták, a nádazás azonban a megszokott mértéknél jelentősen túllóg, a két oldalfalon is egészen végigfut, teljes burkolatot képez, az elülső és hátsó homlokzat fadeszkázata pedig a ház belsejében is rendszeresen visszaköszön. A belső falak eredeti, festés nélküli deszkaborítása egyedi hatást ad a helyiségeknek, főleg a fürdőnek.

A tervezők elképzelése szerint a helyi és organikus anyaghasználat miatt a házat könnyű lesz karbantartani, bármilyen pótlás is egyszerűen elvégezhető lesz rajta. Igaz, ehhez lényeges, hogy a hagyományos mesteremberek is megmaradjanak, akik még értenek az ácsmunkákhoz és a nádazáshoz. A nádburkolat miatt mindenképpen meleg hatású ház jól illeszkedik a ritkán beépített zöld hegyoldal természeti világába, egyfajta erdei kunyhóként áll önmagában.

Forrás: epiteszforum.hu/Bán Dávid

A bécsi U2 metróvonal végállomásánál, a Seestadt metrómegállónál tervezik felépíteni a világ legmagasabb faházát. Bár a rekorder egyelőre a norvégiai Bergenben található, egy 49 méter magas faház, a bécsi Holzhochhaus („HoHo Wien”) 84 méteres magasságával átvenné az első helyet. Az épületben étterem, hotel, apartmanok, irodák, valamint wellness- és egészségügyi részlegek is helyet kapnak majd. Becslések szerint a beruházás költsége 65 millió euró lesz.

A fa mint építőanyag fontos szerepet tölt be a bécsi építészetben, így a HoHo Wien-projektnek is hangsúlyos eleme lesz a fafelhasználáson alapuló fenntartható építkezés. Az új fa-hibrid-építési módszer lényege, hogy az épület központi tengelyét egy erős vasbeton szerkezet adja, megerősítve a fa tartószerkezetet. A földszint fölötti szinteken a faanyag felhasználási aránya eléri a 75%-ot. A legnagyobb kihívást egy fa magasháznál a tűzvédelem jelenti, ezt automatikus tűzoltóberendezések és kisebb tűzszakaszok kialakításával oldják meg.

A beruházás helyszínválasztása sem véletlen, a 2009-ben indult városfejlesztési projekt, a Seestadt Aspern a fenntartható városfejlesztés példája. Az innovatív megoldások és az energiaforrásokkal való felelősségteljes bánásmód fontos részét képezik a koncepciónak. A városrész délkeleti részében már 213 lakás és nyolc üzlet is fafelhasználáson alapuló építési módszerrel valósult meg. A 23,2 millió eurós építési költségekből Bécs város 7,9 millió euró támogatást biztosított.

Mivel az éves fautánpótlás meghaladja a felhasználás mértékét, a fa fenntartható módon használható nyersanyag. Könnyű súlya ellenére nagy szilárdságú és jó a szigetelőképessége is. Ezen kívül nem elhanyagolható szempont, hogy a fa feldolgozásának energiaigénye jóval alacsonyabb, mint a betoné vagy az acélé.

A HoHo Wien honlapja: http://www.hoho-wien.at/

Forrás: epiteszforum.hu

Tiszteletben tartva egyszerre a népi építészeti hagyományokat és a hely adta lehetőségeket is. A tervezőnek sikerült úgy kortárs elemeket beemelni, hogy közben az épület jó arányú falusi ház maradhatott.

A kis ház 69,2 m² hasznos alapterületű, keskeny téglalap alaprajzú. Hagyományos elrendezésű házról lévén szó a közlekedés a különböző funkciójú terek között csak folyosó segítségével megoldható. A tereket viszont nem szerette volna még megrövidíteni a gardrobe és tároló szekrényekkel, ezért ezeket a házon kívülre helyezte.

A belső terek kialakítása sem szokványos, bár néhol inkább érthetetlen, mint különleges. Például a fürdő felosztása is talány számomra.

A ház egyébként a Svájcban fejlesztett STEKO építési rendszer elemeiből és technológiájával készült. Ezek a lucfenyőből készült blokkok kellően könnyűek ahhoz, hogy akár kézzel is felépítsünk belőle egy házat.

A panelekben lévő üregek szigetelőanyaggal vannak kifújva, így egy hőhídmentes és kiváló szigetelési tulajdonságokkal rendelkező szerkezetet kapunk. A kis építőelemek felülete megengedi, hogy adott esetben látszó felületkét maradjanak és természetesen felületkezelve vagy burkolva is megállják a helyüket.