Továbbra is hódít a front felső élén végigfuttatott fém fogantyúprofil, sokszor a korpuszba beépített ellendarabbal kombinálva, de találunk példát a front függőleges élén vezetett változatra is. A konyhában is gyakran feltűnnek mostanában a gardrób ajtókhoz hasonló fémkeretes megoldások, de itt nem a függőleges, hanem a vízszintes keretdarab funkcionál fogantyúprofilként. Előszeretettel alkalmazzák a frontba süllyesztett típusokat, ezeknek bonyolultabb a kivitelezése, mivel sok esetben külön betétet kell bemarni a felületbe.

A milánói bútorkiállításon több helyen láttunk a felületbe simuló fogantyúkat, amelyeket kicsit meg kell billenteni ahhoz, hogy hozzájuk férjünk. Látvány és működés szempontjából mindenképpen érdekes megoldások, talán hátrányuk, hogy egy apró plusz mozdulattal több kell az ajtó nyitásához. Neves konyhagyártóknál találkoztunk teljesen egyedi, a front saját anyagából kialakított fogantyúkkal. Ránézésre meg sem lehet mondani, hogyan is készülhettek. Finom, íves átmenetek, amelyeket a furnérozás vagy a kasírozás szépen lekövet, megtartva ezzel a faerezés vonalát. Talán néha komolyabb technológiát igényel egy-egy ilyen fogantyú elkészítése, mint a bútor legyártása. A képek magukért beszélnek.

Itt van például a mágikus háromszög a munkalapon, amely érzékeli a különböző kézmozdulatokat. Így szabályozhatjuk a vízcsapot, sőt a mosogató fenekét felemelhetjük a munkalap szintjéig. Ha nincs szükség a mosogatóra, becsukjuk, minek zavarná az összképet? Azt azért hozzá kell tenni, hogy a fejlesztés mögött komoly csapat áll, nem beszélve a drága szintetikus kövekről, amelyet igényesen használtak. A lefolyót elhagyták, helyette a széleken vezetik le a vizet.

Szintén ennek a csapatnak a munkája a

Profi megoldás, lényegében csak egy kör alakú skálát látunk. Ha ráteszünk valamit, a köríven megjelenő fénycsík mutatja a pontos tömeget. Ha átlépjük az 1 kg-ot és bezárult a kör, akkor újraindul egy másik színben.

Több konyhagyártónál is megjelent egy új opció: a vezeték nélküli töltő. Ezután nem szidhatnak meg érte otthon, hogy szétdobáljuk a telefonunkat az asztalon, hiszen épp csak töltjük. A megoldás kompatibilis az ismert telefonmárkákkal.Ha nem lenne vezeték nélküli kapcsolat, az USB is megteszi, ami lassan hasonló alapkelléke lesz a bútoroknak, mint a világítás.

Évről évre újabb és újabb helyeken bukkannak fel a konyhában a LED képernyők. Láttunk már elszívóba építve, hűtőajtóba integrálva, ezúttal a hátfalpanelben kapott helyet.

A fogantyú nélküli irányzat a konyhagép gyártókat is elérte. A Miele új termékcsaládján már nem találunk fogantyút. Letisztult formák jellemzik, ami lényegében érthető, ha a nappali-konyha trendekhez még jobban igazodni akarnak. Azért a bútorfrontokon alkalmazott push open megoldás helyett itt komolyabb technikát alkalmaztak. Gombnyomásra az ajtó elektromos működtetéssel lágyan lenyílik. Visszacsukni még most is kézzel kell, talán ezt egy későbbi fejlesztésre tartogatják…

És végül lássuk a főképen szereplő alkotást, amely a

. Az összesen 100 hűtőszekrényből álló kollekció szicíliai művészek keze munkáját dicséri. A gyűjtemény néhány darabja a kiállításon élőben is bemutatásra került.

A Milánói Bútorszalon konyhás szekciójának felhozatalát tekintve azt kell mondjuk, néhány kivételtől eltekintve, ezeknek a trendeknek tér kell. Ha konkrétabban akarunk fogalmazni, akkor úgy min. 40-50 m², ahol elfér egy 8 méteres konyha konyhaszigettel. De ezzel nem mondtunk újat, nem a „kispénzűeket” célozták meg, amikor a standokat építették.

Továbbra is a nappaliban a konyha

Ebben mi magyarok is teljesen naprakészek vagyunk, hiszen a legtöbb új lakás így épül. A kiállításon a neves konyhagyártók legújabb fejlesztései gyakran bútoron belül megteremtenek egyfajta átmenetet, amellyel összekapcsolják, ugyanakkor valamilyen szinten el is különítik a konyha-, étkező-, nappali funkciót.

Biefbi konyha

Attól függetlenül, hogy egyre kevesebb könyvet olvasunk, mégis jellegzetes kellék a könyvespolcba átsikló konyhabútor. A konyhákra jellemző egyfajta „simulékonyság”: letisztult formák, diszkrét fogantyúmegoldások, szolid világítások, ajtók mögé zárt magasszekrények stb. A konyhasziget még mindig nélkülözhetetlen egység, legtöbbször két „féltekével”: a belső oldal a konyha, míg a külső oldal a nappali szerves része.

Szögletes formák

Valdesign konyha

A korábbi években – valószínűleg a kiállítás jelentőségére is tekintettel – számos gyártó bonyolult íves formákkal kápráztatta el a nézőközönséget. Idén talán a hétköznapokban is élhetőbb konyhákkal találkozhattunk. Jellemzőek a szögletes, sarkos formák, valamiféle természetes eleganciával. Mintha a minimál design fogalmát kicsit átértelmezték volna, már kevesebb a túlságosan steril, hideg hatást keltő konyha. Az elrendezéseket illetően rendkívül változatos a kép. A magasszekrények éppen úgy jellemzőek, mint a hagyományos felső szekrények. Megfigyelhető, hogy a hátfalpanel helyére tárolórekeszek kerültek. Ezeket nem mindig rejtik tolóajtó mögé, sőt inkább a figyelem középpontjába kerülnek, főleg, hogy megvilágításuk viszonylag egyszerű. De ugyanilyen nyitott polcok elhelyezhetők önállóan a konyhához kapcsolva, kicsit szabadabb formában. Funkciójukat csupán az határozza meg, mit pakolunk rájuk.

A jó öreg tölgy

A tömörfa felületeket egyértelműen a tölgy uralta. Mellette talán még a dió emelhető ki, fiókbelsőkben a bükk, az összes többi fafaj lényegesen kisebb jelentőséggel bírt. Azért mondunk inkább felületeket, mert a klasszikus tömörfát ma már számos más alapanyaggal váltják ki. Így például gondosan megválogatott furnérokkal vagy svartnikkal, amelyek forgácslap, lécbetét, tömör tábla, vagy akár alukeret hordozóra is kerülhetnek.

Team7 konyha

Ernestomeda konyha

Ernestomeda konyha - tölgy

De térjünk vissza még kicsit a tölgyhöz. A korszerű felületkezelő anyagoknak köszönhetően ma már alap, hogy el lehet érni a teljesen világos natúr tölgy hatást, amely évek múltán sem sárgul. A látványt még tovább fokozza, hogy az egyenes szálfutású, hibátlan anyagok mellett egyre több a rusztikus, néha kieső göcsös, repedt vagy akár kefézett struktúra. És ezek sem tömörfák, hanem válogatott furnérok a megfelelő hordozón. Azért itt meg kell említeni a manapság már megtévesztésig hasonló laminált szinkrondekor felületeket is, amelyekkel gyakran kiváltják a tömörfát.

Színek és anyagok

A milánói kiállításon mindig alapanyagok kavalkádjával találkozhatunk. Ezért nem igazán lehet trendeket meghatározni: fa, fém, kő, üveg és kompozitok a legkülönfélébb variációkban.

Dada konyha - Armani

Leicht konyha

Mivel Olaszországban vagyunk, így még az sem meglepő, hogy szinte minden munkapult természetes vagy szintetikus kőből készül. Megfigyelhető viszont egy olasz jellegzetesség, mégpedig a fémkeretes frontok használata. Sokszor észre sem vesszük, csak akkor, ha kinyitjuk az ajtót, ugyanis a felületükre képesek bármilyen anyagot rádolgozni.

Estel konyha

A színekre ugyanazt mondhatnánk, mint a formákra. Valamivel egészségesebb a kép, kicsit kikoptak a pillanatnyi divatnak hódoló rikító színek. Persze most is felvillant néhol a narancssárga vagy a lila, de többnyire a szürke és a barna árnyalatara, valamint a fekete és fehér színekre helyeződött a hangsúly. Ez utóbbiakat jellemzően más anyagokkal kombinálva alkalmazták, amely előnyösen „színesíti” az összhatást.

Mindig is szerettem a Valcucine munkáit. Első alkalommal, amikor találkoztam velük több mint egy évtizede, már akkor is kilógtak a sorból. Volt bennük valamiféle alázat és tudatosság a tervezés és az anyagválasztás terén is. Az alázat helyett talán jobb lenne a tiszteletet használni, méghozzá a hagyományos technológiák és a jó értelemben vett kézművesség felé. Azt vallották, csináljunk igényes és emocionális töltéssel bíró bútorokat. Olyanokat, amihez érzelmileg kötődik majd a tulajdonosa. Használjunk környezetbarát alapanyagokat és gyártástechnológiát, és akkor majd ragaszkodnak a termékeinkhez. Nem fogják kidobni tíz év múlva.

Ez aztán az ökoszemlélet, halleluja.

Azt hiszem, most is nagyjából ezt gondolják és ezt is teszik. Annyi változott időközben, hogy iszonyú jó érzékkel és bátran nyúlnak innovatív anyagokhoz és megoldásokhoz. A bátorság főleg abban rejlik, hogy nem várják meg, amíg a konkurencia előjön valamivel.

Bútoraikat és a milánói stand koncepciót is felvázolhatjuk, ha rendezési elvnek az alapanyagokat tekintjük. Ezen túlmenően pedig érdemes szót ejteni az általuk megfogalmazott új logikáról. Kezdjük talán ezzel.

Építettek és bemutattak egy egyenes konyhát

Tőlük ismert megoldással, miszerint nem klasszikus felső szekrényt építenek, hanem a 60 cm pultmélység mögé tesznek be egy hátsó szekrény modult. Kezdetben ez a modul a pult magasságáig ért és többnyire tároló rekeszeket, elektromos csatlakozót, csepegtetőt tartalmazott. Idén előjöttek valami újjal.
Tovább mélyült a hátsó modul, egészen magas elemekkel egészült ki. Nyitása, zárása vertikálisan mozgó óriási tolóajtókkal, vagy billenő ajtóval történik Az ajtók üvegből vannak, a mozgatás ellensúlyos, nem használnak felesleges elektronikát. Rendkívül szép megoldás és egy ujjal mozgatható. A hátsó modul mindent tartalmaz, amit egy klasszikus felső szekrény tudott. Ugyanakkor minden impulzust egy irányból kapunk. Feltoljuk vagy felnyitjuk a hátsó modul ajtajait és kitárul előttünk a Valcucine világa. Minden kéznél van, minden instant. A csap kifordítható, akárcsak a fűszertartók a főzéshez. Az elektromos csatlakozók és egyáb aljzatok mozgathatóak és karnyújtásnyira vannak a háziasszony számára. A variációs lehetőségek végtelenek. Csepegtetőtől a vágódeszkán át a borhűtőig bármilyen modullal beépíthető az alumínium szerkezetből kialakított rendszer. A vázszerkezetet a megrendelő öltözteti és tölti fel tartalommal.
Az integrált világítás alap, a kéken világító csatlakozó kicsit sok, de lehet hogy csak én vagyok vén.
Úgy tudtam egy mozdulattal kinyitni és elrejteni a konyhát, hogy nem került különösebb erőfeszítésembe.
A munkalapon a főzőlap felett eltolható takarás sem öncélú. Ápol és eltakar, valamint ad egy pár centivel magasabb munkafelületet.
Csináltak tehát egy olyan konyha kialakítást, ami szakít a hagyományos felépítéssel.
Az alsó szekrények csak fiókokat tartalmaznak. Könnyed mozgatással tartalmas belsővel.

Üveg

Nagyot futott az üveg idén Milánóban. Nemcsak a Valcucine standján, hanem általában sokat változott a bútorgyártásban betöltött szerepe. Különleges felületkezelési technikáknak köszönhetően nemcsak frontok, hanem pultok és adott esetben maga a korpusz is kaphat üveg felületet. Nyilván az olasz hagyományok jelentik az alapot, talán magyarázni sem kell az üveg létjogosultságát egy olyan országban, ahol egy Velence, egy Murano, stb. adja a történelmi hátteret az üveggyártásban.

Valcucine konyha – üveg

Valcucine konyha – üveg

Valcucine konyha – üveg

A Valcucinénél további érvek is sorakoznak az üveg mellett: high tech anyag, felületkezeléséhez jól passzolnak a nanotechnológiás eljárások, higiénikus, zéró emisszió.
Kifinomult üvegfelületeik átlátszó és matt felületekkel csodás színekben kápráztattak el minket.

Angel Skin

Ezen a fantázianéven fut a PVC-mentes szintetikus frontjuk. Corianhoz hasonló anyagot kell elképzelnünk, annak minden előnyös tulajdonságával. Elegáns, jól és szépen megmunkálható anyag.

Vlacucine Angel skin

Laminált frontok

Kis tömegű, vékony laminált frontokat használnak. Ellenálló, nagy szín- és struktúra választék. Könnyen pántolható és strapabíró megoldás.

Valcucine konyha – laminált

Fa

Mint azt az elején említettem, a kézműves hagyományok előtti tisztelgés és az egészséges ökoszemlélet a fa, mint egy ősi és tiszta anyag felé mutat. Fontos számukra a tapintható életérzés, a maradandó értékek teremtése.

Valcucine konyha – fa

Valcucine konyha – fa

Lakkozott felületek

Nagy mesterei ennek a műfajnak az olaszok. Lakkozott felületeikben van egy veleszületett elegancia. 6mm-es vastagságú frontjaik végtelen szín- és struktúra választékban érhetők el.

Valcucine konyha – lakk

Fémek

Az acél ipari minőséget, egyfajta professzionalitást kölcsönöz a bútoraiknak. Ellenálló, masszív anyag. Az alumíniumot elsősorban a modul rendszerű bútoraiknál használják. Az effekt fémek (bronz, réz, titán) közül idén főleg a vörösréz került reflektorfénybe.

Valcucine konyha – fém

Valcucine konyha – fém

Miért pont Milánó? Nem azért mert a divat fővárosa, van abból elég sok itt Európában (Párizs, London…), de szalon csak egy van.

A rendezvény igazán patináns múltra tekint vissza, hiszen az első kiállítást 55 évvel ezelőtt rendezték. Később a bútorszalon kiegészült két kísérő rendezvénnyel (ami csak nevében az). Volumenét, szakmai erejét tekintve mindkettő mértékadó a maga nemében. Páratlan években az Euroluce világítástechnika kíséri a bútoros felvonulást, páros években, így idén is az EuroCucina konyha szekció teszi teljessé a kéjt.

Nem csupán konyhabútorok, hanem kiegészítők és konyhai gépek, berendezések teljes arzenálja várja a bátor kiváncsiskodókat. Mint neve is mutatja, ez egy szalon, a szó magasztos értelmében. Elegáns, laza, ledér, sokszínű és ízig-vérig olasz. Az Európai bútorvilág másik pólusáról, Kölnről ez nehezebben mondható el (az, hogy olasz. az semmikép).

Statisztikus kollégák kedvéért néhány paraméter, hogy kellő alázattal kezeljük a rendezvényt

Mindjárt az elején egy kis hatásvadászat:

Idén 2407 kiállító volt jelen. Ez 30%-kal több, mint a tavalyi évben. 270 000 m²-t kellett könnyű léptekkel bejárni annak, aki mindent szeretett volna látni. Kötve hiszem, hogy a biztonságtechnikai szakambereken kívül akadt még ilyen elvetemült ember.
A kiállítás hétfőtől vasárnapig tartott. A hétköznap a szakmáé, a hétvége a lakosságé. Szombaton és vasárnap 41 372 nézelődő ugrott még be egy kis formakultúrára.

A szalon mellett minden évben a SaloneSatellite nevű projekt adja a fiatal designerek bemutatkozási lehetőségét. Itt idén 650 db 35 év alatti tervező kapott lehetőséget, hogy megmutassa ötleteit.

A fenti számok jól mutatják, hogy szinte befogadhatatlan mennyiségű információ zúdul egy ilyen kiállításon a bámészkodók nyakába. Az ott töltött két nap élményeit mint egy formakulturális molotov-koktélt fogjuk most behajítani a hazai asztalosműhelyekbe. Szeretnénk, ha mindenki égne a vágytól, hogy jövő tavasszal útra keljen talján országba.

Igyekszünk valami rendszert vinni a mondandónkba és ne feledjék, nem designerek vagyunk, csak egyszerű asztalosok.

A konyhabútorokat felvonultató pavilonok mellett a konyhai berendezések és gépek gyártói is rendkívül látványos show-val várják az érdeklődőket.

Idén is sok látogatót várnak Milánóba.

Külön csemege az új anyagokat, technológiákat bemutató kiállítás. Tervezők, gyártók számára ez az igazi különlegesség, mert mint azt tudjuk, anyagismeret nélkül nem lehet nagy dolgokat tervezni.
Sajtóinformációk szerint idén 120 kiállító 23.000 m²-en konyhabútorokat, további 40 kiállító pedig 12.000 m²-en konyhai berendezéseket mutat majd be (egy kicsit érdemes elidőzni a kiállítók száma és az elfoglalt m² arányain).

Az inspiratív közegben eltöltött pár nap sokszor többet hoz a konyhára, mint gondolnánk. Nem csak a formák, színek érdekesek, hanem a gondolkodásmódban rejlő frissesség, a meghökkentő anyagpárosítások és műszaki megoldások szintén igazán maradandó élményt adnak.

Mindenesetre érdemes elkalandozni Milánóba. Aki teheti, a nagyvárostól 40-50 kilométerre fekvő Comói-tó, Lugano, vagy Lago Maggiore olasz oldalán olcsón találhat szállást. A látvány páratlan és csodálatos.

További információk a kiállítás honlapján.