Ez az otthon egy mezőgazdasági udvar gazdasági épületének, valamint az épület részét képező pajta átépítése nyomán valósult meg Verona kapujánál, az Adige folyó közelében. Azok, akiknek volt már szerencséje keresztül-kasul autózni Olaszországban, tucatjával találkozhattak akár az autópálya mellett is ilyen tipikus olasz „farmokkal”.

A projekt irányító motívuma egy térbeli és anyagi párbeszéd a történelem és a modernitás között. Környezeti fenntarthatóság szempontjából is nagy gonddal nyúltak az épülethez.

A hatékony energiaellátáshoz szükséges műszaki eszközök és rendszerek használata mellett, az anyagok felhasználása és a tervezési koncepció kialakítása során is különös figyelmet fordítottak az épületet övező környezetre. Az épülettel együtt a kertet is átalakították, így most már az a ház szerves részét képezi. A kert és bizonyos szempontból a ház középpontjában is egy magnóliafa áll. A négyzet alakú, fekete virágágyás szép kontrasztot mutat a kőpadlóval, amely a medencét öleli A fa és a kültéri burkolatok tökéletes párbeszédet folytatnak a házzal: lombozatának árnyékát naplementekor a kőhomlokzatra vetíti és az összes szobából látható. A homlokzatok anyagai hagyományosak és a Verona körüli vidéki építészetre jellemzőek.

Az ablaknyílások kialakítása és a falazat rekonstrukciója során a régi boltíves kapu megmentése mellett az homlokzati nyílászárók finom kiemelése is megtörtént. A kőpárkányok és keretek szépen harmonizálnak a medencét övező térrel.

A hosszú előjáték után elérkeztünk végre a számunkra igazán lényeges momentumhoz a vörösfenyő ablakokhoz és tolóajtó szerkezetekhez. A régi, íves bejárat megmentése és fókuszba helyezése teljessé vált azzal, hogy kapott egy impozáns üvegfelületet. A függőleges osztású szerkezet felső része fix üvegtáblákat, míg az alsó rész egy tolóajtót is magába foglal. A kávaszerű kialakítás, a markáns keresztmetszet és a faanyag textúrája gyönyörű kontrasztban áll a stílusosan öregedő falfelülettel. A földszinten lévő többi tolóajtó, valamint az ablakok is hasonló kvalitást mutatnak.
A függőleges osztású szerkezet azon kívül, hogy szép, főhajtás is a környéken jellemző régi faszerkezetű gazdasági épületek előtt. A belső tér szintén bátran nyúl a fához. A furnérozott felületek ilyen nagyvonalú használata sajnos idehaza igen ritkán látható. Esetünkben a fehér falfelületekkel, valamint a néhol visszaköszönő eredeti szerkezeti elemekkel szépen egészítik ki egymást. A nyírfa rétegeltlemez burkolat meghatározza a belső teret, világosan megkülönböztetve a
ház különféle részeit.

A tervezés a Studio Wok építésziroda munkája. Az épületről és stúdió munkáiról itt olvashatsz
bővebben. https://www.studiowok.com/project/countryhome/

A gondolkodásmód megváltozása, a fenntarthatóságra való törekvés és a fa alapanyagot fókuszba helyező fejlesztések mind azt mutatják, hogy a faanyag szerepe, a megmunkálásához kapcsolódó diszciplínák felértékelődnek.

A közelmúltban zárult le az University of Arkansas faépítészeti innovációval foglalkozó újépületének tervezésére kiírt pályázat. A győztes a Grafton Architects építész iroda többszintes, teljes egészében tölgyből tervezett épülete lett.

Az új innovációs központ neve Anthony Timberlands Center. A projektet az Egyesült Államok egyik legnagyobb, 1907 óta működő faanyag forgalmazója, az Anthony Timberlands támogatta. Innentől a névválasztást talán nem is kell magyarázni. Ahhoz, hogy érezzük mennyire veszik komolyan a fához köthető innovációt a tengerentúlon, érdemes kicsit belenéznünk a folyamatokba.

A design és innovációs központ tervezésére az egyetem nyílt előminősített pályázatot írt ki, amire 69 építész iroda jelentkezett. Ezekből választottak ki hatot, akiket felkértek a koncepciótervek elkészítésére, amit aztán nyilvánosság előtt (!!!!) kellett prezentálniuk. Az értékelési folyamatba több jeles építészt is bevontak, akik végül egyértelmű állásfoglalást és döntést hoztak a Grafton Architects tervei mellett.

Az épületben egyébként az egyetemen jelenleg is zajló, a fa építőipari célú felhasználásával kapcsolatos innovációs programok, kutatások, illetve a fejlesztés alatt álló faépítészeti és design képzés kapnak helyet.

Az alapanyag választása — mint az több fórumon is hangsúlyozták a tervezők — nem öncélú.

A tölgy, mint az egyik legnemesebb fa, szerkezete, textúrája, az alkalmazott csomópontok, szerkezeti kötések transzparensé tétele már túlmutatnak az épület „épület” funkcióján. Már az oktatás eszközei. Az épület maga a tárgy bemutatását szolgálja, valamint egy nyitott koncepciót, ami a szerkezet mellett a szabadságot és egyfajta befogadást is demonstrál.

A két ajándékboltban 40 000 darab fából készült, egyedi alkatrészből alakították ki az enteriőrt. A tervezés és a gyártás a legmodernebb eszközökkel készült, a beépítés azonban klasszikus módon. Claudio Decoto olasz asztalos vezetésével, akkurátus kézimunkával kerültek a helyükre az alkatrészek.

A belső tér egyedülálló élményt nyújt a látogatóknak. A barlangszerű formák Katar belső részén található Dahl Al Misfir barlang  hangulatát szerették volna visszahozni az épületbe. Ez egy kultikus hely a Katariak számára. Csodálatos fényviszonyok és a gipszkristályok ( „gipszrózsák”) teszik egyedülállóvá a 40 méter mély barlangot.

A múzeum épülete rendkívül impozáns, mondhatni grandiózus alkotás. Jean Nouvel francia építész munkája.

Most egy amerikában élő szörfdeszka készítő munkáit mutatnánk meg. Tudom, nem vagyunk egy szörfös nemzet, a Balaton sem óceán, de ezen tárgyak készítőjének szakértelme és a gyártás már-már idillikus képe megfogott minket.

Tehát ma sem az ország legjobb búsuló juhász faragóit vesszük sorra, elnézést az esetleges csalódásért…

Ismerd meg Danny Hess szörfdeszkáit

A fából készült deszkák mindegyike egyedi termék. Ugyan sablonok alapján készül, de a vásárló méreteihez, szörf tudásához és ízléséhez igazítva. A forma, a szín és a fafaj kiválasztása meglehetősen nagy szabadságot ad a gyártónak és a vásárlónak egyaránt.

A faanyagok mellett üvegszálas és egyéb szintetikus anyagok is kellenek a sikerhez, de alapvetően a fa adja a karakterét. A deszkák magja EPS habból készül. Ez kerül bele egy speciális rétegrendben összeragasztott vázba (keretbe), majd erre kerül az 1/8 hüvelykes fa borítás. Ha nem tévedek, akkor ez gyakorlatilag egy 3 mm-es fűrészelt svartni.

Danny Hess 17 éves kora óta készít szörfdeszkákat. Kezdetben saját részre, aztán a haveroknak, mára az USA-ban több városban és még néhány kontinensen kívüli országban árulják a munkáit.

Saját fejlesztésű gyártástechnológiát dolgozott ki, melyben

• EPS hab,
• bio epoxigyanta (mondjuk ilyennel még nem találkoztam),
• carbon és üvegszálas anyagok,
• na és természetesen a jellemző lokális fafajok

adják az alapanyagok listáját.

A gyártás során központi szerep jut a precíz kézimunkának, a gyaluláskor és csiszoláskor egyaránt. Ha valahol, itt aztán igazán profi felületet kell előállítani, hiszen siklani kell…

Az olajozás alá tehát alapos előkészítés szükséges. A vákuumprés és a felsablonozás ugyancsak nagy tapasztalatot és odafigyelést igényel. A videókat elnézve irigylésre méltó az a nyugalom, amit a műhely áraszt. Danny kicsit túltolja a pormaszk dolgot, mert még gyaluláskor is abban figyelget, de ezt leszámítva hitelesnek tűnik.

Amivel idehaza szerintem nem sokan találkoztak, az a handplane. Ez amolyan kézi szörfdeszka. Szép tárgy tömörfából, különböző méretben és formában. Békatalp és egy ilyen a kézben, aztán már csak bátorság szükséges és indulhat a siklás.

Mindenkinek szép nyarat…

A Rollbe a földmérők által idehaza is előszeretettel használt mérőkerekek elvére épül. Annak miniatűr változata, minőségi anyagokból.

A rozsdamentes acéltárcsa kerületére lézergravírozással kerül fel a számskála. A tárcsa kerülete lehet 4 inch (10 cm) vagy 8 inch (20 cm). A tengely és a kis fogantyú sárgarézből készül és dukál hozzá egy elegáns kis bőrtok.

Mivel egy könnyedén kezelhető, kis méretű mérőkerékről van szó, az íves felületek felmérése innnentől rendkívül egyszerű lesz. Annak érdekében, hogy ne kelljen túl sokat számolgatni,

Egyenes vonalak mentén hasonlóan kell eljárnunk. Abban az esetben se essünk kétségbe, ha mondjuk faltól falig kellene valamit mérnünk és a derékszögű sarok gondot okozna… A tárcsán jelzik a sugár méretét, ezzel megoldódott a problémánk.

Mondanám az asztalos feleségeknek, hogy nosza, ne késlekedjenek, azonnal tessék rendelni egy ilyet az embernek karácsonyra, de sajnos jelenlegi állás szerint még csak előfinanszírozásban rendelhető.

A fejlesztéshez szükséges pénzt a Kickstarter oldalon kalapozták össze.

2017-ben a Hello Wood tíz magyar építészeti és designer képzést magába foglaló alkotótábora Csopakról a Tokaji-borvidékre költözik. Idén első alkalommal rendezik majd a programot oly módon, hogy az installációk tervezése az egyetemi képzések részét képezi.

Tokaji-borvidék 27 települést foglal magába s ezekből kerül kiválasztásra az a néhány, ahová az első évben az alkotások készülhetnek. Minden egyetem egy konkrét helyszínre tervezheti és építheti meg projektjét. A tervezési helyszínek kiválasztása a félév elején történik meg s a félév végére a kész tervekkel anyagmennyiségekkel és menetrenddel felszerelkezve vágunk bele a nyári építésbe.

Folytatva a tavaly megkezdett formátumot, a hazai egyetemek idén is saját csapatvezetőkkel és saját csapattal indulhatnak, hogy összemérjék erejüket. Az egyetemi csapatok célja, hogy alaposan előkészített, jól megtervezett, a környezettel jól kommunikáló, jól használható és időtálló alkotások születhessenek.

A PROGRAMBAN RÉSZTVEVŐ EGYETEMEK ÉS CSAPATVEZETŐIK

• Budapesti Metropolitan Egyetem | Molnár Beáta, Pintér Márton
• Budapesti Műszaki Egyetem | Lassu Péter, Pálóczi Tibor
• Debreceni Egyetem | Szentirmai Tamás, Török Dávid, Zombor Gábor
• Magyar Képzőművészeti Egyetem | Sallai Géza, Gálhidy Péter
• Moholy-Nagy Művészeti Egyetem | Vass-Eysen Áron
• Pécsi Tudományegyetem | Getto Tamás, Sztranyák Gergely
• Soproni Egyetem | Herczeg Tamás, Lipák Gábor, Wesselényi-Garay Andor
• Széchenyi István Egyetem | Élő József, Tátrai Ádám
• Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar | Borbás Péter, Rohoska Csaba
• Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Kar | Zelenák Fruzsina, Valkai Csaba

Bár idehaza nem nagy karriert futott be ez a stílusú szék, de az angolszász kultúrkör, a jenkik pláne nagyon kedvelték és kedvelik ma is. Mindig rizikós egy ilyen klasszikus darabhoz úgy hozzányúlni, hogy ha nem is jobb, de legalább jó és más legyen. Olyan ez, mint egy Beatles remix.

Jun Aizaki szépen és bátran nyúlt a témához. Merész húzásnak tűnik az esztergált alkatrészek vörösrézből készült elemekre való lecserélése, de praktikus, és ízléses megoldást választott.

Megmarad az alapanyagok közötti minőségi kapcsolat. Bár a kónuszosság adta finom vonalvezetés áldozatul esik a praktikusság oltárán, a bútordarab nem veszít könnyedségéből. A lábak merevítése is hasonló megoldással történt.
A felületkezelés technológiája és a színválasztás legalább ennyire csibészes.

Egy lassan elfelejtett kézműves megoldást használtak, amely Dél-Kínából, pontosabban Guizho régióból eredeztethető. A festő anyag indigó, ebből a növényből nyert színezékkel készül három féle tónusban a limitált sorozatú kollekció. A kék szín és a vörösréz szépen illeszkedik.

A kollekció székből, karszékből, padból és magasított székekből áll.

A Dinesen család 1898 óta foglalkozik egyedi tömörfa padlók gyártásával. A negyedik generációs családi vállalkozás minden tagja a dániai Jels városkában található fűrésztelepen nőtt fel.
A gyártás a mai napig itt folyik, a legmodernebb eszközökkel, ugyanakkor azóta is kézműves szellemben. Tölgyből és duglász fenyőből készült óriási keresztmetszetekkel bíró termékeikkel mára az egész világon elismerést vívtak ki. Fenyőből még csak-csak el tudja képzelni az ember, de tölgyből sokkoló az élmény.

Legfeljebb 200 éves! Baszki!!

A tölgy padlók 300-500 mm szélesek, maximum 5 m hosszúak és 30 mm vastagok. A repedt végeket nem vágják le, hanem úgynevezett „pillangó” csapokkal stabilizálják. Klasszikus értelemben nincs hibajavítás, csomómentesítés.

Egyszerű terméknek tűnő padlók innovatív megoldásokkal lesznek igazán tökéletesek. A padlók élébe elhelyezett rugalmas dilatációs csíknak köszönhetően faltól falig rakhatók. A nedvességtartalomból adódó dilatálás nem feszíti a falnak a burkolatot.

Jellemzően múzeumok, galériák szerepelnek a vásárlók között, de akad egy-két elvetemült magánerős beruházás is.

A PESI névre hallgató kollekció hoz valami igazán újat

A legtöbb papírbútor origami szerűen összerakható stancolt és perforált elemekből épül fel. A milánói design héten bemutatott munka szakít ezzel a hagyománnyal és gyakorlatilag zártszelvényeket készít papírból.

A bútor továbbra is lapraszerelt, tehát az alkatrészeket nekünk kell elkészíteni, majd összeszegecselni. Ehhez minden adott, az alkatrészek méretre szabva és perforálva kerülnek a dobozokba a műanyag szegecsek mellé.

A kollekció vidám és színes. A kis asztalkákat, padokat és székeket azt hiszem, egy óvodában nagyon szeretnék…

Forrás: dezeen.com

Az átalakítás központi eleme a régi, zárt lépcső megszüntetése és az új lépcső beépítése volt.

A lépcső minden szempontból egy XXI. századi megoldás lett. A tervezés és gyártás a legmodernebb eszközök bevonásával, 2D/3D-s tervezéssel és CNC-technológia alkalmazásával készült.

A szűk geometriájú lépcsőház világosabbá és barátságosabbá tételét nemcsak az egyedi formával, hanem a különleges anyagtársítással együtt érték el.

A lépcső tengelyét, vagy pontosabban belső „pofafáját” adó palástot a hajóépítésből ismert technológiával készítették el. A palást magját egy 25 mm vastag nyír rétegelt lemez adja.

A számítógépen modellezett forma epoxi gyanta és üvegszál felhasználásával kapta meg a végső felületet.
A lépcsőfokok kőrisfából készültek. Mindegyik más kialakításban, hiszen egy térgörbe palástot kell követni.

Mivel a lépcső minden oldalról és alulról is látszik, a lépcsőfokokat ennek szellemében kellett elkészíteni.
A két alsó lépcsőfok nem kapcsolódik a palásthoz, kialakításuk eltér a többi fok kialakításától.

A megrendelők, olaszok lévén, világos, könnyed érzésre vágytak. A tervezők ezen túlmenően szerették volna, ha a két fellépő lépcsőfok robusztusságával és textúrájával enged némi áthallást a hagyományos olasz kőlépcsők felé.

A formai megoldások mellett a műszaki kivitelezés is rendkívüli. Minden tisztelet az asztalosoké…

Forrás: dezeen.com

Ázsia gazdagságáról és fejlettségének dinamikájáról már tavaly – Szingapúrban és Jakartában (Indonézia) volt szerencsém személyesen meggyőződni. Vendégszeretetükről, barátságosságukról, vidámságukról a kiállítás alapítójának, egykori tulajdonosának fia, TJ Tan volt az előképem. Vele Kölnben és Szingapúrban találkoztam tavaly. Az országa is olyan, mint ő: barátságos, mindig mosolygós, segítőkész és nyitott.

Érdekes világ Ázsia

Kuala Lumpur is nagyon jó példát állított elénk: nagy szegénységből indultak, mint a többi gyarmat, a nyomai még mindig látszanak és itt sem mindenki gazdag. Azonban ma már például a bútorgyárakban többnyire más nemzetiségű (vietnámi, burmai, nepáli, stb.) emberek dolgoznak és nem a malájok (az európai minimálbér töredékéért). Egy maláj irodai dolgozó jobban keres, mint egy magyarországi irodista. A vásárlóerő és a gazdaság is brutális.

A reptéren írok. A hotelből forgalom nélkül 40 perc volt az út. Az első 5 perc után autópálya jellegű gyorsforgalmi úton haladtunk, ami legalább 2×2, de olykor 4×3 sávos volt. Tökéletes minőségű aszfalttal és a szalagkorlátok között parkhoz méltóan gondozott növényekkel.

A város olyan, mint egy hatalmas park, tele szigetszerű lakott részekkel, toronyházakkal. Legmagasabb köztük a Petronas ikertornya 452 méterével: sem magasságával, sem fényűzésében nem kiemelkedő, számtalan hasonló vagy akár szebb épület látható, érezhetően nem erre az egy épületükre alapoztak.

Az 5 nap alatt amit itt töltöttem, minden nap volt egy felhőszakadás, óriási mennydörgés, majd trópusi eső, hömpölygő víz. Egy délután alatt annyi eső esik, mint nálunk egy hónapban. Nem csoda, ha minden üde zöld és magas a páratartalom. A levegő tisztának tűnik az óriási forgalom ellenére is.
Rengeteg autójuk van, többnyire vadonatúj ázsiai modellek, de sok európai autót is találunk: a legtöbb közülük a Mercedes (Forma-1), abból is a legnagyobb és legdrágább modellek, de a legújabb Bentley-k, Rolls Royce-ok és Porsche-k sem ritkák.

A tömegközlekedés kiváló és itt szembesültem vele, hogy mennyire multikulturális a város. Itt úgy tűnik, hogy a különböző vallású, nemzetiségű, kultúrájú, „pénztárcájú” emberek sokkal jobban vegyülnek. Mindenki mosolyog és segít. Szinte mindenki tud angolul, még a szegényebb bevándorlók is valamennyit.

Térjünk hát a szakmára

A kiállítás színvonala számomra azért nem túl magas. Nem igazán találkoztam eredeti ötletekkel, sem pedig műszakilag jól legyártott bútorokkal. A rengeteg fa ellenére korpuszbútort csak műanyag fóliával borított MDF-ből gyártanak. Legalábbis csak ezeket láttam. A fólia viszont német, amire nagyon is büszkék. Itt minden, ami európai, egyenlő a magas minőséggel. Minden gyártó titkos vágya és álma Európában eladni, pedig ha tudnák, mennyivel izgalmasabb az ázsiai piac. A legmagasabb szinten is azon panaszkodnak, hogy a maláj belső piac kicsi (30-40 millió lakos). Pedig tömegesen épülnek akkora toronyházak, amelyekben darabjában több lakás épül, mint amennyi Magyarországon egy évben összesen. És, hogy mást ne is említsünk, ott van a szomszédban Kína, ahol egy Európai brand akár kétszeres áron tudja értékesíteni a termékeit, mint Európában.

Egy francia fiúval beszélgettem, aki tervezőként dolgozik és él Kuala Lumpurban. Többnyire az itt divatos színekről, formákról és anyagkombinációkról egy hálószoba program kapcsán. Ezeket a bútorokat itt 2-3 évre gyártják. Fontos, hogy olcsó legyen, mert ha más tetszik meg nekik, akkor könnyen megvehetik, a régit pedig kidobhatják. Ennek megfelelően nem is fektetnek túl sok munkát, anyagot és energiát az elkészítésükbe. Miután hiányoltam a konyhabútorokat, kiderült, hogy nem használnak konyhát, az utcán esznek. Mindenféle meleg étel könnyen elérhető az utcákon.

Büszke vagyok, hogy nemcsak kiállítást látogatni jöttem, hanem forgalmazó partnert látogatni és kapcsolatunkat építeni, fejleszteni is. Ez a cég 20 éve működik Kuala Lumpurban és csak jó nevű európai brandeket forgalmaz (bulthaup, Rolf Benz, Pottrona Frau, Minotti, stb.). Úgy sikerült bekerülnünk, hogy nagyon szeretik a lovakat, hintalovakat, és az alapításuk 20. évfordulóját a mi PARIPÁinkkal ünnepelték.

A bemutatótermük az én szememmel is csúcs, pedig láttam már pár jó boltot, forgalmazót. Rendkívül jó ízléssel, szépen összeválogatott enteriőrök, ízléses dekoráció, semmi felesleges. Luxus pur.

Akik megveszik, azok tehetősebbek és nem azt eszik, amit a többség az utcán. Viszont akkor nem magukra főznek, hanem van erre külön személyzetük. Állítólag itt ez a legmenőbb, a felesleges luxus. Sokan vannak, akik azért vesznek Ferrarit, hogy legyen egy a garázsban, talán havonta egyszer használják, de jó, ha van. Megőrülnek azért, ami a gazdagságot, Európát szimbolizálja.

Az európai dizájn termékekhez a megszólalásig hasonló bútorok potom áron.

A legtöbb kiállító lakossági- és irodaszéket, ágyakat, matracokat állított ki. Sok volt az európai és amerikai irodabútorokat utánzó darab is. Találtam olyan irodaszéket, amely akár magamnak is elfogadnék: szép, polírozott alumínium lábak, jól működő görgőkön, ergonómiailag tökéletes ülés, jó állíthatóság, nem WOOW, de tökéletesen OK forma jó kidolgozással, bőr kárpit szép varrással.

Volt néhány a mezőnyből kiemelkedő kiállító is azért, ők mind a bútoraik esztétikai és műszaki minőségében, mind a kiállításmódjukban kiemelkedtek. Ezek olyan bútorok, amelyeket az Európából érkező igényesebb kereskedők is el tudnak adni.

Magyarországon sajnos nem nagyon ismerek olyan márkát, amely velük versenyezhetne. Ne értékeljük hát alul az ázsiai gyártókat. Az a fejlődés, amire ők képesek, az a tempó, tudás- és fejlődési vágy nálunk sajnos nem általános. Pedig itthon is lenne potenciál. De hiányzik a támogatás, a közös összefogás és befektetés is, amit ők a jövőjükbe, fejlődésükbe invesztálnak. Minden kiállításra egy rakás szakértő utazását, tartózkodását fizetik, cserébe a tudásukért, információmorzsákért, kapcsolataikért, amiből ők fel fogják építeni magukat.

Tényleg elhiszik, hogy fontos, nem csak beszélnek róla. Legalább is kívülről így tűnik.
Az európai luxusmárkák, illetve bármilyen jó nevű, befutott márka tarolhat itt. Divatcégek, autók, szemüvegek, szórakoztató elektronika. De be is fektetnek jócskán a világmárkák ázsiai piaci értékesítésébe. Igényes és hatalmas plakátok, óriáskivetítők mindenütt. A fogyasztói társadalom ide is (rég) megérkezett.

Egyébként tök mindegy.

Az idei kölni bútorszakvásáron a fiatal designerek között mutatkozott be egyszerű, de annál nagyszerűbb bútorcsaládjával. Munkáit egyébként a Dezeen oldal a legjobb 12 közé választotta. A projekt, aminek keretében megszülettek a tárgyak, nem csupán tervezés, sokkal inkább egy technológiai kísérletezés eredménye volt. Gőzöléssel modifikált faanyagból készült alkatrészek készítése, illetve a kísérletezés a technológiával és a faanyaggal, az volt az igazi kihívás.

Mindezt úgy sikerült véghez vinnie, hogy a keresztmetszetek és a gőzölési paraméterek optimalizálása annak tudatában zajlott, hogy egy olyan bútorcsalád valósuljon meg, ahol nem a technológia nyújtotta kunsztok tetszelgése a cél.

Miről beszélek?

Sikerült beemelnie egy mostanság a kisszériás tárgyak esetében háttérbe szorult technológiát úgy, hogy „kézműves gőzölőt” (huh!) használ és a technológia adta lehetőségeket ízlésesen prezentálja.

Nem csavargat, csak annyira amennyire kell. A keresztmetszetek elegendőek, hogy stabil, ugyanakkor könnyed bútorok szülessenek. Az ívek lendületet adnak a tárgyaknak.

Szép a kollekció, a tükör különösen. Itt érzem igazán, hogy a gőzölés eredményeként olyan könnyeddé vált a faanyag, mintha csak egy szatén szalag lenne.

A kollekció egy asztalkából, egy polcból, egy tükörből és egy ruhatartó konzolból áll (ez utóbbi esetben lehet, hogy tévedek).

Életszerű tapasztalatokat gyűjtenének egy technológia megismerése során, hasznos anyagismereti tudással vérteznék fel magukat és viszonylag kevés faanyag felhasználásával születnének formatervezett tárgyak.

Forrás: designboom.com

Alapvetően ez egy bérelhető lakás projektnek indult, ahol egy olyan élettér létrehozása volt a cél, amelyikben pár napot, de akár egy hónapot is otthonosan el lehet tölteni.

A tervezők 25m²-re betettek minden olyan funkciót, ami szükséges lehet a komfortos élethez. A probléma, amit feszegetnek, nálunk is ismert:

A lakásban kialakított terek méretét, elhelyezését és funkcióval való feltöltését újra kell gondolni.

Kocka a kockában

Ha egy téglatestnek, vagy egy kockának képzeljük a lakásunkat és beleteszünk egy másik kisebb kockát, majdnem célba értünk.
Nyilván nem ilyen egyszerű, de a lényeg azon a paradigmaváltáson van, hogy nem egymás mellé sorolják a tereket, hanem egymás fölé és egymásba…
Máshogy látnak térben, integrált funkciókkal használnak ki minden kis zugot.

Amitől ez sokkal érdekesebb, mint egy szimpla belsőépítészeti megoldás, az az, hogy

Lássuk hát…

A nappaliban elfér

• a kanapé,
• az étkezőasztal,
• székek
• és egy dohányzóasztal is.

Mi több, itt kapott helyet a fitness részleg is. Igaz, nem egy futópad, csak egy pár gyűrű, de talán jobb is.

A konyha mögött a vizesblokk és WC. Felette zárható tároló. A fürdővel szemben, a folyosó másik oldalán egy kis homeoffice.

A „nappaliból” nyílik a galérián található hálószoba. A lépcső egy sínen kihúzható, alatta szintén tároló fiókok és szekrény található.

Az eredmény egy olyan garzon, amiben levegőhöz jutunk, van fény és még akár a vendégeket is le tudjuk ültetni.

Forrás, fotók: dezeen.com

Igazságtalan dolog ez. Itt van mindjárt a vajtartó, mint olyan.

Akita cédrusból készült cseresznyekéreg díszítésű vajtartó, ékszerdoboz minőségben kivitelezve

A Magewappa az egyik legszebb példája a hagyományos japán fa művészetnek. A cédrus-szerkezet szabályos textúrája gyönyörű. A lágy vonalvezetésű forma tökéletesen szolgálja a funkciót.
Hasonlóan átgondolt és megtervezett a vajtartóhoz járó kés is. Ára: 17 500 Ft.

A zománcozott példány

Noda Horo több mint 70 éve gyárt zománcozott termékeket. Konyhai felhasználásra ideális ez az anyag. Vajtartójuk szintén ebből az alapanyagból készül, kiegészítve egy pontosan illeszkedő japán cseresznye fedéllel. Ára 16 000 Ft körül mozog.

100% cseresznyefa 100% dióolaj felületkezeléssel

Azamaya terméke ez a tömör cseresznyefából készült vajtartó. Nem használtak semmiféle fém kötőelemet a kis dobozka elkészítéséhez. Az Azamaya egy olyan kezdeményezés, ami azért dolgozik, hogy kézműves hagyományokra épülő design termékek jöjjenek létre, mindennapi használatra alkalmas tárgyak formájában. Elég borsos, közel 40 000 forintos áron dobálják.

Gyönyörű minimalista darabok

Végül egy fiatal tervező, Takahashi Kougei munkája. Háromféle fafajból (cseresznye, juhar, dió), a korábbi darabokhoz hasonló alapossággal és a fához, mint alapanyaghoz való alázatos hozzáállással készült ez is. Potom 36 000 forintért vihető.

Az ezt követő időszakban a használaton kívül álló istállók állapota fokozatosan leromlott. Egy napon azonban Andy Ramus, az AR Design Stúdió vezetője meglátta a lehetőséget a gazdasági épületek egyikében. Az eredeti funkciók figyelembevételével, ugyanakkor a statikai és funkcionális szempontokat is szem előtt tartva készítették el a terveket. A szerkezetet és az évtizedek alatt stílusosan megöregedett faanyagot próbálták a lehető legtöbb helyen megmenteni.

Az istállóközlekedő terét egyben meghagyták, amely most is folyosóként funkcionál. Ízlésesen sikerült társítani a klasszikus értékeket és a legmodernebb belsőépítészeti alapanyagokat, technológiákat. A rusztikus kézműves fa felületek jól megférnek a fűtött csiszolt betonnal és a fehér falakkal. Igyekeztek a belső terek, boxok felosztását megtartani, és olyan funkcionális tereket létrehozni, ahol ez a szellős, légies szerkezet nem válik a napi használat kárára. A beépített tetőablakok tovább tágították a belső teret, ehhez a fehér falak természetesen csak hozzátettek. Mivel a felújított fa szerkezeti elemek nagyon karakteresek, szerették volna, ha ez az enteriőr nem változik. Éppen ezért az újonnan bekerült bútorok formai kialakítása és anyaghasználata letisztult, egyszerű vonalvezetésű.

Amellett, hogy az istálló falait, szerkezeti elemeit megtartották, néhány apró részlet is új szerepet kapott. Ilyen például az itatókból kialakított mosdó vagy a lovak kikötésére szolgáló kovácsoltvas gyűrűk, amelyek törölközőtartóként élnek tovább.

A földszintes téglaépület eredeti fa ablakait porszórt fémkeretes hőszigetelt üvegablakokra cserélték. Végeredményben a tervezőknek és a kivitelezőknek sikerült egy olyan épületet alkotni, amelynek stílusa és lelke is van.