Egy üres telken létrehoztak egy mobil gyárat, ami egy sátorból, egy robotból és egy bemutatóházból áll. A sátor közepén felállított robot 5×15 cm-es fűrészáruból összeépít egy vázat, majd rétegelt lemezt szegez rá. Ezek a szabványosított panelek később, mint építőkockák, alkotják majd a leendő házakat. A projekt munkatársai szerint két ember szükséges a rendszer kiszolgálásához. Ők az anyagbekészítést, majd a kész panel deponálását végzik. Körülbelül 20 perc alatt készül el egy panel, és mindössze tíz nap szükséges egy ház szerkezetének előállításához.

Becslések szerint így összességében 70%-kal csökkenthető a gyártási idő, nem mellékesen a költségek is sokkal kedvezőbben alakulnak, hiszen minimalizálva van a folyamat emberi erőforrásigénye. Nem beszélve a gyártás minőségéről! Minden más elemet, ami az építéshez szükséges, a helyszínen építenek be.

A mikrogyár telepítése 30 napot vett igénybe, és a következő két-három hónapban tervezik használni. A Cosmic Buildings típusterveiből lehet választani, az ügyfelek pedig a végfelhasználók.

Távoli lesz és kicsit sántít is a párhuzam, de ide kívánkozik: annak idején Michael Thonet, a hajlított és nagyüzemi székgyártás egyik, ha nem az úttörője, mindig a nagy bükkerdők mellé telepítette a gyárait. Gyorsabb gyártás, egyszerűbb logisztika. Most a gyár megy a vevőkhöz közel, és nem az alapanyag, de az eredmény sokban hasonlít.

Borzasztóan racionális a gyártás ezen szakaszának felépítése. Két fővel megy a gyár, a bemutatóterem egyben iroda, konyha és mosdó. A telepítési költségek elhanyagolhatók. Könnyedén és gyorsan átköltöztethető, ha az igények felmérése azt mutatja, hogy költözni kell.

Az alapozás megkezdésekor kezdik a panelek, majd a többi elem gyártását, így minimális a várakozási idő. Jelenleg 40–45 családdal dolgoznak, ahogy nőnek az igények, úgy szaporodnak majd a „gyárak” is. Az épületek egyébként nulla CO₂-kibocsátással, 30–150 m²-es kivitelben, nagyon igényes anyagokból készülnek.

Forrás:

https://www.dezeen.com/2022/05/02/cosmic-adu-prefabricated/

https://www.dezeen.com/2025/08/12/cosmic-buildings-abb-robotics-robotic-microfactories-los-angeles-wildfires/

Külön öröm, hogy egy közép-európai tervezőiroda projektjéről van szó. A cseh Byró Architekti eddigi legkisebb, de talán leghíresebb munkája ez a „fészerkönyvtár-vendégház”.

A prágai belvárostól mindössze 20 percre, egy kertvárosi enklávéban található fészer egy romos házikó alapjaira épült. A tulajdonosok az ingatlant pihenőhelyként használják, és olyan teret szerettek volna, amely könyvtárként, találkozóhelyként, eső elől menedékként, valamint egy plusz hálószobaként is funkcionálhat – miközben a környező zöld növényzettel is bensőséges marad a viszonya.

„Praktikus boldogság”

Így aposztrofálták munkájukat Jan Holub és Tomáš Hanus építészek. A teljes egészében faszerkezetű épület 5×4 méteres alapterületű. A homlokzat lucfenyőből készült, felületkezelése shou sugi ban technológiával történt. Az épület szerkezetének meghatározó eleme a teljes szélességében nyitható frontoldal. A külső burkolat a ház két oldalára nyitható, míg az alatta lévő polikarbonát ajtó felfelé tárható. A nagy felület a speciális ellensúlyos mechanikának köszönhetően akár egy kézzel is könnyedén mozgatható.

A megoldást nem valami technikai kunszt generálta, hanem az az elképzelés, hogy a lehető legdirektebb módon kerülhessenek kapcsolatba a kerttel. A belső tér zökkenőmentesen alakul át szabadtérré. Felemelt állapotban a polikarbonát fal előtetőként szolgál. A könyvtár és a galéria szintén fából készült. A lécekből álló könnyed struktúra, valamint a három irányba néző ablakok minden esetben elegendő fényt biztosítanak.

Forrás: https://www.remodelista.com/posts/byro-architekti-multipurpose-garden-shed-prague/

https://www.byro.cz/zahradni-altan

A Svájci Alpokban, a Walen-tóra néző ház egy időszakos használatra tervezett épület. Kompakt, mindössze 53 m² lakóterület. A ház két szinten helyezkedik el: alul hálószobák és fürdő, felül konyha, étkező és nappali várja a tulajdonosokat a mesebeli tájon.

Nyugalmi állapotban szinte teljesen zárt faépület, igényesen kidolgozott fekete homlokzati burkolattal és függőleges zsaluzattal. A zsaluzat különböző mélységei játékos finomságot kölcsönöznek a homlokzatnak. Amikor a ház lakatlan, csak a felső ablakon enged közel magához. Ha viszont lakott, a zsaluk kinyitásával a tér is megnyílik.

Az enteriőr nyírfa rétegelt lemezből készült. Precízen részletezett, minőségi belső konstrukció jellemzi az egész házat. A kompakt méretek ellenére a belső terek tágasnak tűnnek, ami igazán dicséretes a rétegelt lemeznek – egyre inkább design elemmé válik, és akár ilyen tömegben is izgalmas és vállalható megoldás.

A burkolatok és a bútorok között elmosódik a határ, ügyesen kihasználva a beépített bútorok kínálta lehetőségeket. Az egységes anyaghasználat és a frontok kiosztását szépen lekövető burkolatillesztések „svájci pontosságot” sugallnak.

Forrás: https://divisare.com
Designer: Oliver Christen Architekten
Fotók: Rasmus Norlander

Projekt éve: 2020

Az Oslo Works építész stúdió munkája nemcsak szép, de okos is!

A sziget, ahol a Hot Spot névre keresztelt szauna épült, egy rövid kompútra található a norvég fővárostól, Oslotól. Nyilván egy ilyen mesebeli helyen könnyen elolvadunk a látványtól.

De ha ezt félretesszük, akkor is elismerően kell szólnunk.

Fém lábszerkezeten lebeg a két fő egységre osztott épület. A kettő között keskeny, nyitott tér vezet a vízhez, illetve a fürdőlétrához. A két fő tér egyike maga a szauna, a másik pedig az öltöző és tároló.

Az íves kontúrok fazsindely-borítást kaptak. Maga a szerkezet is tömör fa, ami kiváló hőszigetelő, és a nagy szerkezeti keresztmetszeteknek köszönhetően plusz szigetelés nélkül is hozza azt, amit egy szaunának tudnia kell. Égetett és olajozott felületkezelést kapott, ami még ellenállóbbá teszi a zord körülmények között is az épületet. Ugyanakkor ezt leginkább a környezetbe illeszkedés motiválta – valószínűleg a zsindelyek enélkül is túlélnének minket.

A szaunázás mint közösségi tevékenység nagyon fontos Skandináviában. Nem utolsósorban a gazdaságos üzemeltetés is ezt indokolja. Jellemzően helyi közösségek építik ezeket a szaunákat az amúgy is gazdag fürdőkultúrában. Ezek a közösségi szaunák nemcsak gyönyörű természeti környezetben, hanem a nagyvárosok sűrűjében is fellelhetők.

Innovatív közösségi tér

Egy norvég szigeten, fém lábszerkezeten álló szauna. Közösségépítés ilyen kis térben – erre csak a szaunázás adhat alkalmat.

A Hot Spot névre keresztelt szauna rövid kompútra található a norvég fővárostól. Egyre több közösség alakul, akik összefogás keretei között építenek közösen szaunákat.

Ez is egy ilyen projekt.

Az épület formája, a fa zsindely karakteres használata és a csodás tájolás igazán egyedivé teszik a munkát. Égetett és olajozott fa tetőzsindely, masszív faszerkezetek, kiváló hőszigetelés – ezek mind a tartósságot és a praktikumot szolgálják.

Egyre több nyilvános, közösségi szauna épül, ami jól mutatja a skandináv gazdag fürdőkultúrát. Moduláris felépítése pedig újabb inspiráció lehet a jövő közösségi terei számára.

Forrás/fotó:
Dezeen
https://www.dezeen.com/2024/03/09/oslo-works-the-hotspot-sauna-norway/

Tervezési portfóliójuk mára kiterjedt a moduláris fém konyhai rendszerekre, fürdőszobai mosdókagylókra, bútorokra, világításra, sőt szappanadagolókra is, amelyek mindegyike ugyanazzal az ipari-modernista DNS-sel rendelkezik, mint az eredeti szemetes.

A koncepció minden esetben ugyanaz: helyi tervező csapatokat kérnek fel, hogy többnyire már meglévő épületeket alakítsanak át nyaralókká, amelyek egyben Vipp bemutatóteremként is szolgálnak.

A most bemutatott ház zseniális, a hely nem különben, de itt a robinwoodon mindig kell egy kis design és természetesen valami rabul ejtő famunka.

Az is megvan, lássuk hát a házat.

A Cold Hawaii ház egy felújított, 1900-ban épült halászház az Északi-tenger partján. 2,4 hektáros területe a Thy Nemzeti Park része, amely Dánia legnagyobb nemzeti parkja – és az ország egyetlen olyan területe, amely a nagyszerű sörözési lehetőségekről ismert, ezért a Hawaii-i áthallás.

Caroline Hahn és Ebbe Lavsen  fiatal építész házaspár, akik a régi házak felújításokra specializálódtak, természetes anyagokból álló palettájuk ízléses kortárs attitűdöt kölcsönöz az általuk újragondolt házaknak.

A szélvédelem érdekében megtartották az eredeti geometriát és pozíciót a keleti és nyugati oromzattal. A tengerre néző nyugati oromzat egykor istálló volt. A gazdálkodók és halászok nem törődtek a kilátással – az elrendezés kialakításakor az elsődleges és talán egyetlen szempont az volt, hogy megvédje a lakókat az erős nyugati széltől.

Az építészek douglas fenyőből készült tetőt terveztek a házra. A szerkezet kiválóan ellenáll a szélnek és a sós levegőnek.

Ez utóbbi kiválóan szigetelő – a falak pórusbeton monoblokkok, kívül és belül is texturált meszeléssel bevonva.

Ha belépünk a házba a központi elem a Vipp új V3-as konyhája, ami egy rendkívül impozáns fém konyhai rendszer. Szabadon álló moduljai bordázott eloxált alumínium elemekkel vannak burkolva, és számos módon konfigurálhatók.

A konyhasziget hat egységből áll, és fiókokkal és ajtós elemekkel mindkettőn extrudált alumínium frontok.

A házban mindenhova, újrahasznosított téglapadlót terveztek. Az alumínium frontok ezen a textúrán még markánsabb kontrasztot mutatnak.

A pasztel színek következetes használata segíti, hogy az előttünk elterülő táj zavartalan élményt nyújtson, mintha egy óriási festményt néznénk a nappalaiból.

Mivel ez nemcsak egy különleges szállás, hanem egyben egy bemutatóterem is, nem hiányozhat néhány klasszikus modell a Vipp kínálatából, mint például ez az 5 gallonos pedálos szemetes.

A földszinti hálószoba mellett mellett a kettő hálószobában beépített emelt ágy található, alatta tárolóval.

Itt is és a konyhában is a tölgy mellett döntöttek a tervezők

Forrás: Remodelista
Eredeti cikk szerzője: Margot Guralnick
Fotók: Vipp

A vízió egy völgyre néző, barlangszerű helyiség volt, ahol az origó a kandalló, ami a meleget adja, hőt sugároz, jelentős tömegéből adódóan hőt nyel el és tárol. Ugyanez a tömeg hűti a teret a forró nyári hónapokban.

A technikai szempontok összefonódnak a tér narratívájával és annak felhasználásával.
A házba érve tüzet kell gyújtani, hogy életre keltsük a teret. A kényelem eléréséhez némi hozzájárulásra van szükség, hasonlóan, mint amikor kempingezünk. Ha esik az eső, a zsindelytetőre hulló cseppek hangja megerősíti a menedék érzetét, ahogy a víz gyöngyözik lefelé a kiugró ereszen.

A projekt az automatizált és programozott lét ellentétét képviseli, az emberre összpontosít.
Noha ez egy hely a kikapcsolódásra, olyan apró munkákat is elvár, mint például a fa gyűjtése és aprítása, a hamu eltávolítása a kandallóról, vagy a tűzhely kitakarítása a főzés után, ezek az apró dolgok csak erősítik a kapcsolatot a menedékhellyel. Az ilyen kis feladatok értelmesek, és a kikapcsolódásnál többet nyújtanak. Jó érzés, amikor tudod, hogy

A minimális berendezés nem vonja el a figyelmet a lenyűgöző és folyamatosan változó kilátásról. A tér a luxus érzetét kelti, primitív a szó nemesebb értelmében.

Az épület favázát mintegy 5 mérföldre a településtől gyártották és szigetelték (farost szigetelés), és alig egy nap alatt összeszerelték, míg a cementet a projekthez 10 mérfölddel távolabb állították elő.

A tetőt hasított európai vörösfenyő zsindely fedi. A külső burkolatot 25 mm x 25 mm-es lécekből, a belső burkolatokat 20 mm x 20 mm-es lécekből készült és a közeli fűrészüzemből szerezték be. A zsindely és a burkolat is kezeletlen. A hasított vörösfenyő zsindely erős és ellenálló évezredek óta használják így. A burkolat, csupa helyi lucfenyő, ami ugyan finomabb anyag, de a kiálló eresz által védett.

Az épülettől nyugatra eső vadcseresznye és platán fát figyelembe vették a ház tájolásakor.
Télen átengedik a napfényt, míg nyáron a szükséges árnyékot biztosítják. Hatásuk jelentős, és az építési engedély kérésekor segítették a nagy ablaknyílások indokolását.

A nagyszülők hétvégi háza szolgáltatta az alapot, átvitt és szó szerinti értelemben is. Így a tervezők csak bizonyos korlátok között mozoghattak a tervezés során.

Alapvetően ez inkább jelentett sajátosságot, mint hibát. A tervezők és a megrendelő is kiemelten fontosnak tartotta a meglévő környezethez való alkalmazkodást és az alázatos beépülést.

A ház funkcióját tekintve maradt a hagyományoknál. Alapvetően hétvégi összejövetelekre, nyaralásokra és baráti találkozókra használja a család. Életvitelszerűen tehát nem lakják.

Az alsó részen a funkcionalitás volt a fő rendezési elv. Minden kis helyet kihasználni, a lehető legtöbb tároló helyet kialakítani. Emellett azért jutott hely egy étkezőnek és egy csodás panorámával bíró nappalinak is.

A tetőtér inkább az elvonulás helye. Itt az építészek mondhatni fordítva gondolkoztak. Kialakították az ideális méretű hálóhelyeket, aztán a fölösleget levágták a tetőből, hogy minél kisebb legyen a ház.

Alapanyag tekintetében természetesen a fa a domináns. Vörösfenyő és lucfenyő mellett CLT panelek formájában van jelen a fa. Az ablakok szintén fából, három rétegű üvegezéssel készültek.

A tó felől nézve látszik igazán, hogy mennyire sikerült környezetbe illeszteni az épületet, és hogy mennyire telitalálat a teljes felületen (a tetőn is!) megjelenő vörösfenyő.

Sem a tervezők, sem a megrendelő nem erőlködött azon, hogy a múlt másolásával valami skanzenbe illő produkcióval rukkoljanak elő. Helyi anyagok, plasztikus szerkezeti megoldások kialakítására törekedtek. Akár a falak külső burkolatát tekintjük, akár a belső tér kialakítását, mindenhol kiváló anyagismeret és tárgyilagos megközelítés láthatunk.

A ház külső burkolata az alapanyag használatban reflektál a környéken jellemző építési technológiára.
Csendesen újító módon oldja meg a tervező a vörösfenyő falborítást. Az összkép magáért beszél.

Tökéletes a harmónia a régi gerendaház textúrájával, közben esztétikus kontrasztot teremt a deszka burkolat horizontális és egyben fonat szerű felrakásával.

A belső térben szintén a vörösfenyő az uralkodó alapanyag. Néhány helyen (a fürdőben, a konyha padlóján) jelenik meg palából készült burkolat.

Régi és új találkozásánál nem finomkodnak, natúr és direkt, mondhatni nyers a látvány.
A tetőszerkezet robosztus, a hasított pala héjazat lenyűgöző.

Forrás: divisare.com

A díj – annak újraélesztése óta – a legismertebb és legszélesebb körben érdeklődésre számot tartó építész szakmai elismeréssé vált. A pályázat mára a magyar építészeti közélet részeként, széles szakmai támogatással, valamint a legelismertebb építészek zsűriben való közreműködésével több, mint egy évtizede keresi a példamutató építészeti teljesítményeket.

Az országos, nyílt és nyilvános Év háza pályázaton az elmúlt valamivel több, mint két évben, azaz 2020. január 1-j után megépült családi házak, nyaralók, és maximum 4 lakásos lakóépületek tervezői nevezhetik munkáikat, illetve az ebben az időszakban elkészült középületek is a neves Bíráló Bizottság asztalára kerülnek. A pályázat célja, hogy megismertesse, számba vegye azokat a minőségi építészeti alkotásokat, amelyek nemcsak esztétikai, hanem környezeti és gazdasági szempontból is példaértékűek. Az Év háza díj jellegzetessége, hogy nem csak több éves szakmai tapasztalattal, hanem a fiatalok, pályakezdők, elsőtervesek számára is elérhető pénzdíjas pályázat.
A pályázat szakmai partnerei évek óta Magyar Építész Kamara, a Magyar Építőművészek Szövetsége, akik a szakmai különdíjak felajánlói is egyben.

Akik nélkül az Év háza pályázat nem jöhetne létre

Az Év háza bíráló bizottsága a fődíj és a szakmai különdíjak mellett a támogatók különdíjait is odaítéli, akik nélkül nem díjazhatnának olyan alkotókat, akik példát mutatnak a jövő számára az építészet területén.

A főtámogató különdíja mellett a két kategória főtámogatói díját idén is a Hella ÁNR Árnyékolástechnika Kft. középületek, és a PREFA Hungária Kft. családi ház, kistársasház kategóriában adhatja át. A családi ház kategória támogatói díját a pályázathoz tavaly csatlakozott Terrán Tetőcserép Gyártó Kft. jegyzi, míg a középület kategóriában évek óta a Meva Zsalurendszerek Zrt. különdíját és az azzal járó pénzdíjat veheti át egy-egy tervező vagy tervező csapat a zsűri döntése alapján.

Idén is számít a nagyközönség véleménye

Az elmúlt két év közönségszavazásán is jól látható volt, hogy a nagyközönség véleménye gyakran eltér a zsűriétől, hiszen a nem szakmabeliek mást látnak egy-egy épületben, mint amit a szakmai grémium keres, vagy egy épület kapcsán fontosnak ítél meg. A közösségi oldalon indított szavazás sikere azonban arra késztette a kiírókat, hogy folytassák ezt a hagyományt, így idén júniusban már harmadik alkalommal keressük a nagyközönség által legjobbnak ítélt pályamunkákat mindkét kategóriában. Ezen kezdeményezés támogatója középület kategóriában az Internorm Ablak Kft., családi ház és kistársasház kategóriában pedig az OTP Ingatlanpont Kft. és az OTP Pénzügyi Pont Zrt.

A zsűri tagjai 2022-ben

Elnök: Noll Tamás, Ybl Miklós-díjas építész, a Magyar Építész Kamara egykori elnöke

Társelnökök:
Dévényi Sándor DLA, a Magyar Művészeti Akadémia tagja
Krizsán András DLA, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke
Dr. Hajnóczi Péter, a Magyar Építész Kamara elnöke
Szoják Balázs, építész, az „Év háza” díj kurátora

Tagok:
Tóth Balázs, építész, az ÉMI Nonprofit Kft. szakértője
Dr. Tóth Elek, címzetes egyetemi tanár, BME Építőanyagok és Magasépítés Tanszék

2021-ben Ybl Miklós-díjjal kitüntetett építészek:
Erhardt Gábor
Erő Zoltán
Fernezelyi Gergely DLA
Lente András
Szőke László

Balaton fölé emelkedő csúcspanorámás telekre tekintélyes méretű, ám emberi léptékű, tág és mégis zegzugos, kívül-belül a fa kellemes érzetét sugárzó nyaralót tervezett Pethő László. Az egyszerű szerkesztés jól átlátható, szellős és logikus elrendezésű tereket biztosít. Jött a farkas és ráfújt az első kismalac nádkunyhójára, ami nyomban összeomlott, majd így történt a középső kismalac faházikójával is, így a két rémült állatka szaladhatott legidősebb testvérükhöz, akinek a téglaháza bezzeg ellenállt a farkas hatalmas tüdejének.

Ugyan, ha nem is a három kismalac története lebeg a szemünk előtt, amikor házat, nyaralót építünk magunknak, idehaza mégis mind a mai napig létezik egyfajta ellenérzés a fával mint építőanyaggal szemben. Pedig világszerte, a mienkéhez képest lényegesen zordabb időjárási körülmények között is bizonyított, de talán itthon is kezdtünk vele megbarátkozni.

A Balaton körül az elmúlt időszakban egyre több helyen bukkannak fel a rétegragasztott CLT-panelekből épült, villámgyorsan felhúzott minőségi házak, amelyek egyfajta új világot képviselnek az 1970-1980-as évekből megszokott, leginkább alpesi típusú faház nyaralókkal szemben. Ez a technológia pedig új lehetőséget ad az építészek kezébe is, és ezt aknázta ki remekül Pethő László, amikor szintén a tóhoz közel, egy panorámás telek újragondolására kapott megbízást.

A megrendelő család egy alapvetően második otthonként is jól működő, minden kényelemmel felszerelt, szellős és magas belterű nyaralóra adott megbízást, ahol esetenként a rokonok is kényelmesen, részben szeparált helységekben pihenhetnek. A különböző stílusú épületekkel körbevett, de jól szeparált, az utcáról teljesen rejtve maradó telek szokatlan terepviszonyával és geometriájával, tájolásával, valamint a meglévő, többszörösen bővített, elbontandó építmény elhelyezkedésével szinte magától kijelölte a jövendőbeli ház alapját. Korábban nagy mennyiségű vöröskövet hordtak el a telekről, s ezáltal annak hegy felőli oldalát egy komolyabb támfallal kellett biztosítani.

A kertben már volt egy medence, amit most csak fel kellett újítani. Szintén meghatározó alapvetés volt a nagyon szoros határidő, a tavaszi munkakezdés után a nyaralási szezonban már a tágabb családot kellett fogadnia a teljesen elkészült háznak.

Nincs helyiség, amely ne kapna legalább egy irányból természetes megvilágítást, de a terek nagy részét több irányból bevilágítja az előrenyúló tetőrészek által megszelídített napfény. Az egész épület árnyékolása nagy részben megoldódik a tájolásának, valamint a minden irányban túlnyúló sátortetőnek köszönhetően. A ház északi, rövidebb végében elhelyezett terasz fölé hosszan kinyúló konzolos tetőszerkezet egész nap kellő árnyékot biztosít, aminek hatását a hegy felől érkező fuvallatok nyújtotta frissesség érzete egészíti ki.

A ház tervezésekor fontos volt, hogy az alapterülete 140 négyzetméternél ne legyen nagyobb. Mérete ellenére az építész három hálószobát, két fürdőszobát és egy szaunát is elhelyezett az otthonba.

A cédrusfa borítású házba az északi oldalról lehet bejutni a teljes magasságú üvegajtón. A földszinten található a gyerek hálószoba, fürdőszoba és szauna, valamint a nyitott koncepciójú konyha, nappali és étkező, amely az épület délnyugati sarkán lévő teraszra nyílik.

A belső terek tágasabbá tételének egyik módja az volt, hogy az elsődleges hálószoba felé nyitott, dupla magasságú lakóteret alakítottak ki. Ez a félemeletként kialakított konfiguráció mindkét helyiséget nagyobbnak érezteti.

A másik pedig a gyönyörű alu-fa ablakok beépítése. Az egész épület esetében, ha az anyaghasználatot nézzük, a fa és a természetes visszafogott színek használata a jellemző. Ilyen környezetben és felfogásban alkotott épület esetében ez nem is meglepő.

Az emeleten az elsődleges hálószoba és egy vendégszoba osztozik egy mellékhelyiségen a lépcsőházban.

A mennyezetet borító nyárfa deszkák minden emeleti szobában láthatók. Ez kapcsolatot teremt a szobák között, miközben nagyobbnak is érezzük őket. Az építész gondosan ügyelt arra, hogy a környező erdőre nyíló kilátást minden szobából biztosítsa.

A nappaliban egy különleges megoldás, egy „üvegezett sarok” teremt kapcsolatot a belső tér és a külvilág között. Az ablakok keretbe foglalt, csodálatos kilátást nyújtanak a házat körülvevő vörös juharokra és nyárfákra. A halvány faárnyalatok és a monokróm színek egyszerű palettája teszi teljessé a képet, nyugodt légkört teremtve ennek az elszigetelt menedéknek.

Az Aarhus külvárosában található kétszintes házat a minimalizmus szem előtt tartásával tervezték. Öt különböző méretű és arányú, egyenes vonalú blokkból áll, melyeket egy fürtbe rendeztek.

A ház egyik sajátossága az, ahogyan két fő színt, pontosabban textúrát állít szembe: az öntött beton és a norvég pala szürkéje, ami a falakat és a padlót alkotják, valamint a meleg fa felületeket. A bútorok és a fából készült belsőépítészeti megoldások közül is kiemelkedik a csigalépcső ívelt szoborszerű ​​formája, feltűnő kontrasztot mutatva az őt körülvevő csupasz betonfalakkal.

A lépcső megoldás több szempontból is különleges

Az anyagválasztás, nevezetesen, hogy az egész alkotás rétegelt lemezből készült, a kialakítás és a megmunkálás mikéntje is egyedülálló. A 630 darab számítógéppel tervezett, CNC megmunkáló központon kialakított elemet a helyszínen ragasztották össze. Minden oldalról nagyon szép.

Olyan, mint egy csigaház, amely egyre jobban megnyílik, amikor felmész az első emeletre. A ház nemcsak otthona a tervezőnek, aki egyébként ingatlanfejlesztőként is tevékenykedik, hanem üzleti kirakatként is szolgál. 2018-ban motorkerékpár-balesetet szenvedett, amelynek következtében négy hónapig kerekesszékbe kényszerült. Hosszú rehabilitációs időszak következett.

A tervezés egyik legfontosabb szempontja az volt, hogy az egész épületben konzisztens stílust tartsanak, minden funkcióban a részletre figyelve. Rand nem csak az épületet tervezte, hanem a legtöbb berendezést is, amiket egy helyi asztalos gyártott le. Ezek a bútorok stílusukban és anyaghasználatban igazodnak a tölgykeretes ablakokhoz és ajtókhoz. A ház mennyezetét takaró faburkolat rejti a világítást, a szellőztetést és az audio berendezéseket.

Szeretem a beton és a fa kombinációját. Ez egyszerre nyerseséget és puhaságot ad a háznak.

Az elrendezést az épület térfogata határozza meg. A földszinten az öt egységben nappali, konyha és étkező, a lépcsőház, egy garázs és egy lakosztály található, amelyben két gyermek hálószoba, iroda és fürdőszoba van. A földszinti terek közül csak kettő folytatódik az emeleten. A csigalépcső hozzáférést biztosít a szülői hálószobához és a fürdőszobához, amely közvetlenül a konyha felett található. Van egy tetőterasz is, amely a nappali felett helyezkedik el.

A földszinti teraszhoz hasonlóan a tetőterasz is a délutáni napsütéshez tájolták. Ügyeltek arra is, hogy a belső és a külső felületek illeszkedjenek egymáshoz. Például a palapadló folytatódik a teraszon. A földszinti terasz és a tető is nyugat felé néz.

A legfontosabb, amelyet e folyamat során tanultam, az volt, hogy ne kössek kompromisszumot a tervezés és az anyaghasználat tekintetében. Nem tettem, és ez minden nap nagy megelégedéssel tölt el, amikor a házban vagyok.

Forrás: Dezeen

A gazdagon díszített parasztházakkal ellentétben az új épület egy nagyon visszafogott forma és szerkezet. A robusztus beton alap tulajdonképpen egy faanyaggal borított kockát támaszt, amely szilárd és monolit megjelenést kölcsönöz a ház számára. A vízszintes burkolat kezeletlen lucfenyőből készül, amely idővel fokozatosan szürkülni fog.

Az építtető dédszülei a saját fájukból építették a szomszédos parasztházat, majd újraerdősítették az erdőket. A dédunoka ebből a fából építhette saját otthonát, és ugyanezen hagyomány folytatva 750 facsemetével újratelepítették az erdőt a következő generációk számára.

A fából készült szerkezet egy vasbeton lábazaton nyugszik, egy terasszal és egy autóbeállóval egészül ki, amely összeköti az új épületet a régi parasztházzal. A kocsibeálló organikus formájú teteje és az íves falak kialakításának célja a belső térből a kertbe való átmenet megteremtése.

A ház földszintjén egyterű konyha, étkező és nappali található, panorámás ablakokkal szegélyezve, kilátással a környező vidékre. A felső emeletek ablakai gondosan vannak elhelyezve, ügyelve arra, hogy a belső térben ideális fényviszonyok legyenek. A süllyesztett erkély a legfelső emeleten ugyanazt a faburkolatot kapta, mint ami az egész ház homlokzatán látható, transzparens takarást adva ezzel az erkélynek, ugyanakkor a levegő és a fény szabadon juthat a belső térbe.

Az épület falai és mennyezete 24 centiméter vastag lucfenyőből készültek, amelyet szappanos felületkezeléssel kezeltek a felületek védelme érdekében. (Ez a típusú felületkezelési eljárás hasonló az olaj viasz felületkezeléshez. Lúggal előkészítik a felületet, majd egy szappan szerű anyaggal egyenletes filmréteget hoznak létre. Kevésbé ellenálló, mint a viasz, de szép felületet ad, amit egyszerű felújítani és a faanyag nem sárgul be, megőrzi üde színét.)

Fenyőt használtak az ablakkeretekhez, a bútorokhoz és az akusztikus mennyezeti panelekhez, a padlóhoz és a lépcsőkhöz bükkfát, a bútorokhoz, a kültéri padokhoz pedig a szilfát használtak.

A fát helyenként fehér agyag vakolat és fekete acél egészíti ki, amelyet a lépcsőházat szegélyező könyvespolc építéséhez használnak.

A helyszín Norvégia, az elkövetők az oslói Rever and Drage építész stúdió tervezői.
Az épület kettő, pontosabban négy szintes. Az alsó szint egy látszó beton alagsor. Garázs és tároló funkciókkal, osztott szintekkel.

A következő szintről induló terek egy része szintén két szintet foglal el. A nappali mögött találjuk a konyhát és a könyvtárat(!).

Meredek lépcsőn jutunk fel a háló részbe, a szobákból a galérián át letekinthetünk a nappaliba.

Az óriási üvegfelületek, a télikert a szerény norvég nyarakat igyekszenek kompenzálni.

Az épület arányai és felépítése messze túl mutat az idehaza ismert kliséken. Nagy terek, mégis alázatos a környezet és a szomszédok felé egyaránt. Ja, és sehol egy szarvasagancs!

A belső téralkotás tovább fokozza az izgalmakat, de az igazi kéjt nem ez hozza el. A tömény robusztus falszerkezet, erőt és valami megmagyarázhatatlan időtlenséget áraszt, ennek ellenére mégsem lesz túl sok.

A lépcsőház és a vizes blokkok kapnak más textúrát, de a ház atmoszféráját alapvetően a gerendák ritmusa határozza meg.
Az épület natúr, a belső tér frissességének megőrzése érdekében a fa felületek kaptak egy színezett olaj kezelést, ami megakadályozza a fa sárgulását. A kinti felületeket az időjárásra bízták.

Forrás: Dezeen.com

Csend, nyugalom és tökéletes panoráma a tóra

A mindössze 15 m²-es ház formája egy kápolna arányait idézi. A teljes egészében fából készült épület CLT panelekből, külső borításként vörösfenyőből és hatalmas üvegfelületekkel készült.

A ház éjszakánként olyan, mint egy gyertya a tóparton

A CLT, mint építőanyag kiválasztását az anyag szépségén kívül a környezeti hatások figyelembevétele, a ház leendő atmoszférája és nem utolsó sorban maga az építés „kíméletes” megvalósítása indokolta.
A fa, mint textúra a belső teret is meghatározza. Minimális mennyiségű bútor, semmi felesleges tárgy vagy optikai szennyezés…

Az építés alkalmával egyetlen napra ideiglenes utat építettek. A nagyméretű üvegtáblát és a CLT paneleket így közvetlenül az építés helyszínére tudták szállítani. A daruzás nagyban könnyítette és gyorsította az építést.
A CLT panelekből való építés környezettudatos, gyors, milliméter pontosan tervezhető folyamat.

Forrás: https://www.dezeen.com/2021/01/03/ortraum-architects-builds-cosy-woodland-cabin-from-cross-laminated-timber/

Szóval én az épület okán álltam meg, de így, hogy tudom ki újította fel ilyen igényesen ezt az 1900-as években épített kisházat, még inkább érdekessé vált számomra. A ház egyébként eredetileg az Erdészeti Szolgálat egyik épülete volt. Víz, villany nélkül, távol a civilizációtól, gyakorlatilag egy őrkunyhó a szolgálatot teljesítő rangereknek.

Persze nincs térerő és talán ez is az okok között volt, amikor a ház rekonstrukciója mellett döntöttek, pontosabban az a tény, hogy itt civilizációs zaj biztosan nem fogja zavarni a pihenni vágyók nyugalmát.

Egy kanyonban kanyargó ösvényen keresztül érjük el a házat. Közvetlenül az épület alatt folyik egy patak, tehát a vízellátás mondjuk úgy, megoldott. A kapcsolatot a külvilággal a régi vezetékes telefonkészülék jelenti, de ezzel is csak a szomszédos őrházakig jutunk el.

2017-ben indult a projekt, amit most látunk, az a 2109 őszi állapot

A ház három szint. Az alsó szinthez egyelőre nem nyúltak. A középső szint és a „háló-torony” esett át a felújításon. A kabin külseje változatlan maradt, kivéve az új tölgyből készült bejárati ajtót. Vagy igaz vagy nem, de az imázs része, hogy a kilincs formáját a patak kövei ihlették…

A középső szinten egy nappaliba lépve érkezünk a házba. Ízlésesen összeválogatott bútorok, finoman fűszerezve svéd, francia, japán és shaker stílussal. A tér középpontjában a kőből rakott kandalló áll. Általában jellemző a belső térre a természetes anyagok használata, kő, meszelt falak és a kiváló asztalos munka. Nemcsak a bútorok és kiegészítők esetében, hanem az ablak megoldásokat nézve is elmondhatjuk ezt.

A létrán megközelíthető hálótorony berendezésekor is dominál a fa és a fű-szövet borítás. Maga a ház alapterülete kicsi, így az étkező és a konyha is szerény méretekben mutat, az étkező gyakorlatilag egy sarokpad és egy asztal.

A konyhában leginkább tetten érhető az az alázatos és egyben művészi kvalitásokat mutató asztalos munka, ami nekünk fával dolgozó embereknek mindig beviszi az ippont.

A csomós cédrus mellett a tölgy egyeduralkodó: a frontok a pult és a falborítás is ebből az alapanyagból készült. A szép és igényes felületek szenzitív megoldást jelentenek.

A finom megoldások sorába simán belefér a mosogatós szekrény patchwork függönye. Persze Adam Pogue tervezte, csak úgy mellékesen mondom.

Mint említettük, nincs áram. Ez csak részben igaz, mert a napelemekről nyert energiát kamion akkumulátorokban tárolják és használják fel az alapszükségletek kielégítésére. Vizet a patakból lehet venni.

A mellékhelység egyben a komposztáló is, tüchtig kis megoldás.

A tervezők olyan új alternatív anyagot kerestek, ami megfelel az éghajlat kihívásainak. Két
év(!) kutatás és projektfejlesztés követően készült el a ház. Mint elmondták az előkészítő munkák során a kortárs nádépítészetre csodálatos példákat találtak Franciaországban, Svédországban és Dániában.
Eljöhettek volna hozzánk is ha egy-két szép tetőt szerettek volna látni (szerk.)
A nád egy fenntartható, megújuló, szén-dioxid-semleges erőforrás, és úgy tűnik, hogy
tökéletes alternatív megoldás, ha megújuló anyagot keresünk nemcsak a tetőre, hanem az
épület burkolásához.

Gyors növekedés, rövid folyamatlánc alacsony energiaigénnyel és -kibocsátással, tökéletes életciklus, nincs szennyező anyag, és generációk óta bizonyított!A kérdés csupán csak az volt, hogy 2600 méteres magasságban a magas hegyi időjárási
körülmények között mire lesz képes az anyag és maga a konstrukció. Az első évben a kis
épületet körülbelül kilenc hónapig hó borította. Az első tél után mind a tető mind a fal
szerkezet jól vizsgázott. A konstrukció további előnye, hogy a szerkezetet adó
alapanyagokat viszonylag kis energiával lehet eljuttatni az építés helyszínére, ami
ugye 2600 méteres magasságban nem mellékes.

A valamikor pékségként üzemelő ház régóta várt a hozzáértő rekonstrukcióra. Az épület fő szerkezeti elemeihez nem nyúltak hozzá, Arányai, tömege maradt a régi.

A beltérben azonban a fa és a beton kapta az igazán izgalmas szerepeket. A ház fókuszpontja a lépcsőház. A galériára vezető lépcsőfokok betonból készült alsó elemei több funkciót is kaptak. Egyrészt mint lépcsőfokok, másfelől a túlnyúlások mint konyhai pult, pad vagy a kandallóhoz benyúló felületek vannak jelen.

A szerkezet megerősítése érdekében szükség volt egy „I” tartóra, ami szintén markáns elemévé vált a háznak. Szépen lágyítják a kemény anyagokat az egyedi tervezésű, fenyőből készült belsőépítészeti elemek, beépített bútorok.

A galérián található háló takarása a tető sziluettjét követi, szintén fenyőből készült. Ugyancsak szépen illeszkednek az újonnan beépített nyílászárók, a tömör ajtók és a födémbe épített ragasztott fa tartószerkezeti elemek.

A ház sok szempontból példaértékű. Hosszan sorolhatnám, hogy mik azok az érdemek, amiket itthon is szívesen látnánk, amikor valaki érintetlen környezetbe beteszi a lábát, de csak néhányra jut idő.

A tervezés során az ökologikus szemlélet alapvető volt, anyaghasználat és fenntarthatóság szempontjából egyaránt. Az alázat és a praktikumra való törekvés szintúgy,

Ennyi is elég.

Az érkezési oldalon egy szimbolikus kapu fogad minket, de inkább a tűzifa tárolás a dolga, mintsem az, hogy bármit is elkerítsen. Az épület alatt helyezték el a víztároló tartályokat, ahol az esővizet gyűjtik, a ház energiaellátását napelemekről oldották meg, ez a tetőre került.

A házban nincs mozgatható bútor, csak a galérián található matrac és egy teaházasztal. Gyakorlatilag minden bútorzat vagy tárolást szolgáló funkció a ház szerves része, integrálva a falszerkezetbe. Ez a fajta puritán megközelítés a taiwani származású, tradicionális japán házban nevelkedett megrendelő ízlését tükrözi.

A falszerkezet, a belső felületek kialakításakor a faanyag dominál. Hasonlóan, mint a ház két oldalán található terasz és falburkolat esetében. A tömörfa és furnérozott felületek mégsem nyomasztók, köszönhetően a „keret nélküli” ablakoknak és tolóajtóknak.

Bentről nézve akadálytalanul engedik be a kinti színes világot. Az embernek az az érzése, mintha fotótapétát nézne…
A két tolóajtót kinyitva különleges atmoszférájú nagy teret kapunk.

A környezet érintetlen, az építkezés utáni rekultiválás hibátlan. A cél, hogy úgy érezzük ezt a házat helikopteren hozták, letették és nem nyúltak semmihez: sikerült.

Forrás: https://www.dezeen.com/2020/06/24/maguire-devin-bruny-island-cabin-australia-architecture/

Forma és színviláguk szerves része a vízparti arculatnak. Éppen ezért csak körültekintően és az évtizedek alatt kialakult kontúrok követésével engednek átépítést.

A házak szerkezete egyszerű szimmetrikus nyeregtető, a víz felé néző hatalmas ajtók. A KOREO ARKITEKTER és a KOLAB ARKITEKTER stúdió koncepciója is viseli ezeket a jegyeket.

A ház sziluettje szépen illeszkedik a parti házak sorába. Hátrafelé nyújtották meg az épületet. A tető és a falszerkezet egyaránt fenyő borítást kapott, amitől szép ritmusú mégis homogén palástot visel az épület. Szigorúan a funkciónak alárendelt tereket és felületeket kapott a belső tér.

Alapvetően most is egy csónakházról beszélünk. Beton, kő, fenyő és rétegeltlemez anyagok határozzák meg a hangulatot. A falszerkezet egyben tárolórendszer. Egy nagy asztal és pad, valamint a belső tér központi eleme egy kandalló kapott helyet az épületben. Az igazi feneség azonban nem ez, hanem a falszerkezet kialakítása.

A lamellás külső borítás alatt egy polikarbonát réteget alakítottak ki. Így a külső faburkolat kialakításától függően a belső világítás varázslatos fényhatást kölcsönöz a háznak.

A víz felé néző nagy kétszárnyú ajtó mellett, a hosszanti oldalon is több lehetőség van az épület megnyitására. A friss fenyő szín valószínűleg az idő múlásával szépen beszürkül majd.

Ez az otthon egy mezőgazdasági udvar gazdasági épületének, valamint az épület részét képező pajta átépítése nyomán valósult meg Verona kapujánál, az Adige folyó közelében. Azok, akiknek volt már szerencséje keresztül-kasul autózni Olaszországban, tucatjával találkozhattak akár az autópálya mellett is ilyen tipikus olasz „farmokkal”.

A projekt irányító motívuma egy térbeli és anyagi párbeszéd a történelem és a modernitás között. Környezeti fenntarthatóság szempontjából is nagy gonddal nyúltak az épülethez.

A hatékony energiaellátáshoz szükséges műszaki eszközök és rendszerek használata mellett, az anyagok felhasználása és a tervezési koncepció kialakítása során is különös figyelmet fordítottak az épületet övező környezetre. Az épülettel együtt a kertet is átalakították, így most már az a ház szerves részét képezi. A kert és bizonyos szempontból a ház középpontjában is egy magnóliafa áll. A négyzet alakú, fekete virágágyás szép kontrasztot mutat a kőpadlóval, amely a medencét öleli A fa és a kültéri burkolatok tökéletes párbeszédet folytatnak a házzal: lombozatának árnyékát naplementekor a kőhomlokzatra vetíti és az összes szobából látható. A homlokzatok anyagai hagyományosak és a Verona körüli vidéki építészetre jellemzőek.

Az ablaknyílások kialakítása és a falazat rekonstrukciója során a régi boltíves kapu megmentése mellett az homlokzati nyílászárók finom kiemelése is megtörtént. A kőpárkányok és keretek szépen harmonizálnak a medencét övező térrel.

A hosszú előjáték után elérkeztünk végre a számunkra igazán lényeges momentumhoz a vörösfenyő ablakokhoz és tolóajtó szerkezetekhez. A régi, íves bejárat megmentése és fókuszba helyezése teljessé vált azzal, hogy kapott egy impozáns üvegfelületet. A függőleges osztású szerkezet felső része fix üvegtáblákat, míg az alsó rész egy tolóajtót is magába foglal. A kávaszerű kialakítás, a markáns keresztmetszet és a faanyag textúrája gyönyörű kontrasztban áll a stílusosan öregedő falfelülettel. A földszinten lévő többi tolóajtó, valamint az ablakok is hasonló kvalitást mutatnak.
A függőleges osztású szerkezet azon kívül, hogy szép, főhajtás is a környéken jellemző régi faszerkezetű gazdasági épületek előtt. A belső tér szintén bátran nyúl a fához. A furnérozott felületek ilyen nagyvonalú használata sajnos idehaza igen ritkán látható. Esetünkben a fehér falfelületekkel, valamint a néhol visszaköszönő eredeti szerkezeti elemekkel szépen egészítik ki egymást. A nyírfa rétegeltlemez burkolat meghatározza a belső teret, világosan megkülönböztetve a
ház különféle részeit.

A tervezés a Studio Wok építésziroda munkája. Az épületről és stúdió munkáiról itt olvashatsz
bővebben. https://www.studiowok.com/project/countryhome/

Közelebbről szemügyre véve azonban ugyanazzal az alázattal találkozunk, mint a legtöbb japán tárgy vagy épület esetében. Az épületet falusi házak, fóliasátrak és egyéb gazdasági épületek közé helyezték el, talán ezért is a fehér héjazat választása. A ház kontúrját az egész épületet meghatározó háromszög profilú tetőszerkezet határozza meg.

Ezzel meg is érkeztünk, hiszen mint mindig, most is a fa, mint alapanyag irányából közelítünk az építészethez. A belső térburkolat, a teljes épületszerkezet, valamint a beépített bútorok többsége is fenyő. Azért ez a pongyola megfogalmazás, mert nem lehet a fotókról megállapítani a pontos fafajt. Ránézésre és textúrára, Luc szerű anyagnak látszik.

Az épület nyitott vége teljes egészében polikarbonát borítást kapott. A természetes fény beengedése mellett az esti kép is igazán imponáló. A központi tér és a garázsbejárat kialakítása olyan, mintha egy nagy sátorponyvát felemeltünk volna. Az önhordó fa vázszerkezetet egy kiemelt alaptestre helyezték, ezzel könnyed lebegő hatást kölcsönözve az épületnek. Maga a ház egyébként nem nagy, a külső bruttó befoglaló méret is csupán 16×8 méter, a hasznos lakótér pedig mindössze 12,7×4,5 méter, ami ugye nincs 60 m².

A központi belső tér és konyha mellett az épület mindkét végén galériát találunk, ami egyik oldalon hálószobaként, másik oldalon dolgozószobaként funkcionál.

Egyszerű funkciók, kevés tárolóhely, ebből adódóan kevés sallang, ami a ház belső terét meghatározza. A hatalmas fa borítású felületek, a külvilággal való állandó kapcsolat és a gondosan megtervezett világítás együttesen adja a belső tér különleges hangulatát.

Az 5 hektáros szigeten fákon és sziklákon kívül csak a csend van.

Vendégházat terveztek és építettek, embert próbáló körülmények között. A szigetre minden építőanyagot, eszközt gépet a hajón szállítottak ki. Természetesen az áramot generátorról, minden mást izomból kellett megoldani.

A ház maga egy rendkívül szép, tiszta vonalvezetésű nyeregtetős épület. A könnyűszerkezetes fal kialakítása annyiban volt egyszerű, hogy nagy nyári melegekre itt nem igazán kell készülni. A világítás és egyéb áramellátás napelemről működik, a fűtést egyrészről a nappaliban elhelyezett kandalló, másrészt a szauna kályhára kötött padlófűtés szolgáltatja.

A ház kialakítása során maximális transzparenciára törekedtek: nagyméretű üvegfelületek és ablakok mellett a ház vizesblokkjai és a lakótér közötti áttörés is erősíti ezt az érzést.

A két épületből álló együttes másik eleme a műhelynek ad helyet.

A pontalapokra elhelyezett épület valójában a sziklákra épül. Az „alap” inkább csak a szintezést szolgálja. A nagy lapos sziklákon már a közlekedés sem volt egyszerű, nemhogy az építés.

Az utak kialakítása mellett az épületeket körül ölelő deck és lépcsők kialakítása finoman követi a terep felszínt és adottságokat.

Igen, jól olvastad elsőre is, van ilyen!

A B720 Fermín Vázquez Arquitectos stúdió által tervezett épület nemcsak az ablakok kialakításakor, hanem a belső tér formálásakor fából készült megoldásokat helyezte előtérbe. Az épület karakterét meghatározza az ablakkávák homlokzati kialakítása, ami erős kontrasztot képez a nyers szürke felületekkel.

Olyan harmonikus tér létrehozása volt a cél, ahol a természetes fény és a természetes felületek a lehető legtöbb teret kapják. A natúr fa felületek kialakításával a durva szürke textúrák és a beton keménységét szerették volna kompenzálni a belső térben. Az elválasztó falak, a tároló- és ülő bútorok következetes anyaghasználata az egész épületben nyomon követhető.

A természetes felületek előtérbe helyezése nem csupán esztétikai célokat szolgál, hanem a harmónia és a nyugodt atmoszféra megteremtését is.

A tagolt, eltolt szintekkel osztott belsőteret az egységes fa felületek fogják össze vizuális és fizikai szempontból egyaránt. A térkialakítás sok esetben nem követi az épület szerkezetéből direkt módon leképezhető térkialakítást, magyarán ház a házban érzésünk van a belső tér láttán.

A természetes fény a nagy határoló falak ellenére mindenhol jelen van, köszönhetően a transzparens üveg és plexi felületeknek.

Az alábbiakban bemutatott házat Angliában építették fel, de reméljük idehaza is majd egyre gyakrabban találkozunk ilyen előremutató megoldásokkal. A projekt a felhasznált anyagok és szerkezetek terén, valamint az építési technológia rendkívül hatékony és frappáns megközelítése szempontjából is izgalmas.

Érdemes elolvasni az Építészfórum cikkét és végignézni az alábbi videót, úgy érezhetjük meg igazán az egyszerűség nagyszerűségét.

Az alapanyag választás és a rendkívül egyszerű funkció természetesen rusztikusabbá tette az épületet.
A fenyő rönkökből, pontosan 144 darabból épített épület szakrális jellege mellett egyszerű pihenő helyként szolgál a „kerékpáros vándorok” számára.

A németországi projekt egy erdei kerékpár és túraútvonal mentén kialakított pihenőhelyek egyike.
Pawson egyébként otthonosan mozog a témában hiszen számos egyházi épület rekonstrukcióban vállalt már szerepet.

Európai munkái közül Magyarországra is jutott egy, a pannonhalmi bencés főapátság épület együttesében található Szent Márton bazilika rekonstrukciós tervei az ő nevéhez fűződnek.

Látványos fainstallációi és díjnyertes oktatási programja mellett a Hello Woodot a hazai és a nemzetközi piacon is egyre többen ismerik, szétszerelhető és szállítható építményeiről. Moduláris rendszerű házaival a Hello Wood már bő öt éve a
nemzetközi szálláshely piacon is jelen van. Míg Ausztriában 110 kemping-házikót adtak el, Svájcban pedig több helyszínen is állnak téliesített épületeik.

Részben ennek a tapasztalatnak köszönhető, hogy

A cabin fever Amerikában a bezártságból, izolációból fakadó tünetek összességét jelenti, használják a szlengben a téli depresszió szinonimájaként is. Ugyanakkor a kifejezésnek nemcsak negatív olvasata van, a fogalom egy szimpatikus építészeti és szociális paradigmaváltásra is utal, mégpedig a tiny house movementre, azaz a kis ház mozgalomra. Ez a nemzetközi szinten népszerű törekvés egyszerre szól a természetbe való elvonulásról, a környezettudatos gondolkodás előtérbe helyezéséről, az építkezésről mint közösségi élményről és nem utolsó sorban – minden romantikus felhangja mellett – a gazdasági racionalitásról is.

Lesz csapat, amelyik kerekeken guruló, tehát mozgatható házat fog építeni, mások erdei menedékházban gondolkodnak, míg a Hello Wood stábja, a Ráday Dávid által vezetett csapat tervei alapján egy társasági eseményekre alkalmas, közösségi térrel és hálórészekkel egyaránt rendelkező, A-alakú házat fog felhúzni a Berger előre gyártott fapaneljeinek segítségével. A Hello Wood erdei klubháza baráti vacsorákra, beer-pong partikra, a nagy társasjáték-maratonokra és a regenerálódásra is egyaránt alkalmas épület lesz. Ideális helyszíne lehet majd az éveken át emlegetett baráti összejöveteleknek.

Mindezt úgy, hogy stílusosan öregedni tudó anyagokat használunk és messze elkerüljük az „eklektikus népies” vonalat.

Persze szaktudás és akkurátus kivitelezés nélkül nem megy, plusz kell hozzá egy nagy adag bátorság, a tervező és a megrendelő részéről egyaránt, de megéri.

Olvasásra szeretettel…!

Ha még több képre vagy kíváncsi, az Építészfórumon böngészhetsz kedvedre.

A hollandiai Eindhovenben épülnek a világ első olyan lakóházai, amelyek felhúzásához háromdimenziós nyomtatót használnak. Az új technológia a kőműves munkát váltja fel – adta hírül a The Guardian.

Az ingatlanpiacon jövőre megjelenő öt ház közül a legkisebb, egy két hálószobás otthon iránt már húsz család érdeklődött azután, hogy a házak látványterveit bemutatták.

Az építéshez használt 3D-s nyomtató lényegében egy hatalmas robotkar a végén fecskendővel, amely kilövelli a különleges, tejszínhabhoz hasonló állagú cementet.

Ezt az anyagot az építész tervei szerint formázzák, egyik réteget a másikra húzzák, hogy falat emeljenek és növeljék szilárdságát.

A házaknak csak a külső és a belső falai készülnek a nyomtatóval. Mire az ötödik otthon elkészül, amely háromszintes és három hálószobás lesz, a szakemberek azt remélik, hogy a szennyvízcsatornát és más tartozékokat is képesek lesznek elkészíteni 3D-s nyomatóval. Az új technológia lehetővé teszi azt is, hogy a falakba közvetlenül beépítsék a világítás, a fűtés és a biztonsági berendezés működtetéséhez szükséges vezeték nélküli érzékelőket, hogy okosházakat alkossanak.

Van Gurp szerint a 3D-s nyomtatás szépsége, hogy lehetővé teszi olyan házak építését, amelyek teljesen megfelelnek az emberek ízlésének.

Az Eindhoveni Műszaki Egyetem élen jár a 3D-s nyomtatás építőipari alkalmazásában. Tavaly a délkelet-hollandiai Gemertben az ő szakembereik építették fel a világ első 3D-s nyomtatással készült kerékpároshídját.

Szinte minden héten felbukkan egy-egy új koncepció. Mivel a fa, mint alapanyag állandó szereplője a projekteknek, szívesen mutatunk meg időnként mi is néhány példát.

A tervezés egyik szempontja az egyszerű szállíthatóság. Ez nemcsak azért fontos, mert közúton kell eljutnunk A-ból B-be, hanem azért is, mert az egyik érv a kabinok mellett az, hogy szinte bárhova telepíthető. Azok számára, akik azt vallják, hogy az első és legfontosabb az, hogy milyen környezetben élnek, nos számukra ez nagyon fontos szempont.

Két gyerekkori barát közös munkája ez a 12,25 m²-es kis ház. vagy ahogy ők fogalmaznak, 5,5×3 m-es lábnyom

Acél- és faszerkezet, fa és hullámlemez borítás és, a lokálpatriotizmus nevében, skót vörösfenyő felületek jellemzik. A ház belső terei minimumra vannak húzva.

• A bőr kanapé és a fa tüzelésű kályha, ami egyben a függetlenség szimbóluma is, szóval ennyi a nappali,
• egy kis sarokkonyha, asztal és egy pad, ez az étkező-konyha,
• a galérián pedig a háló.

A szigetelés farost, az üvegezés dupla. A cél, nem csupán egy letisztult ház megvalósítása volt. Amit még hozzátettek a koncepcióhoz az az, hogy alapvetően művészek számára tervezték: az elvonulást, az alkotást a természettel való közvetlen kapcsolat megteremtését szeretnék megadni a leendő tulakdonosoknak.

Az első házat a Cairngorms Nemzeti Parkban építették meg, a másodikat pedig Eigg szigetén, Skócia nyugati partjainál.

Az Ood-ház

Forma és alapkoncepció terén hasonlóan épül fel, mint az előbbiekben bemutatott kabin. A high-tech vonalat kicsit erősebbre húzták:

• LED-es világítási rendszer,
• BOSE hangtechnika,
• skandináv stílusú enteriőr.

A ház 18 m², így egy kicsit nagyvonalúbb megoldásokat enged a tér. A háló-nappali francia ágyat kapott, a konyha, fürdő, wc teljesen emberi.

A külső-belső felületeknél domináns a fa. Az igazi érdekesség azonban a tükörüveg alkalmazása. A tervezők szerint ezzel nyitott, mégis intim teret alkottak. Érdekes megoldás, az épület képe nagyban függ a környezettől.

Merész, vagy giccses?